A pénteki napon Hohn Szilveszterrel, a Császártöltési Hubertusz Vadásztársaság elnökével hallgatóztunk a kiváló vadászterületükön. A Duna-völgyi Főcsatorna hídján átkelve a hajósi határ mentén elhelyezkedő 19-es körzet Kifli nevű területrészéhez tartottunk. A fedett les előtt lucerna és kukorica, majd tarló sorakozott, balra a figyelőállásunktól hosszan elhúzódó zöldítés az erdőcsík szélén, szemben egy nagyobb nyaras erdő, dús aljnövényzettel. Ennél jobb élőhelyet a nagyvadnak nehéz lenne elképzelnünk, ezen felül mindenfelé mezei nyulak eszegettek, jelezve azt, hogy az apróvad is jól érzi magát itt. Gyurgyalagok repkedtek körülöttünk, szemből szarvascsalád érkezett vacsorázni. Jobbról a kukoricából egy fiatal hatos őzbak sétált ki elénk, oldalról és szemből is megmutatva magát. A békésen legelésző szarvasok visszafelé tekintgettek az erdőbe, nem sokkal később meg is érkezett egy csapos bika, kiváltva ő is táplálkozni kezdett. Szépen lassan haladt a legelést tovább folytató szarvascsalád felé, ahol is a másik fiatal bikával finoman összeszagoltak, mintegy orrpuszit adtak egymásnak és közösen megindultak a zöldítéses sáv irányába. Körülöttünk beindult a bikák koncertje, hátunk mögül egy egész jó szólamú dalia folyamatosan közeledett felénk. A zöld sávba beváltva felénk kanyarodott, bőséges időt adva a tökéletes fényviszonyok közötti elbírálásra. Nyolc év körüli, fejét magasan hordó titán, felül négy-négy hosszú koronaággal, hiánytalan főágakkal, az ígéretes, kímélendő kategóriából. A jobb oldali szemága szinte teljesen behajlott a bal szemág felé. Megmutatta magát szemből, oldalról és sajnos hátulról is, amikor szelet kapott felőlünk. Az est leszálltával jobbról is, szemből is szarvasok érkeztek, egyre több helyről hallhattuk az egyre erősödő bőgésüket. Mivel az elbírálást a sötét miatt már nem tudtuk folytatni, így élményekkel telítődve hazaindultunk.
Következő napon a Bogárzópuszta Vt. vadászterületén eredünk a gímbikák nyomába.