A link vágólapra másolva!
Illusztráció: Fülöp Bálint
Illusztráció: Fülöp Bálint

A szombat hajnalt és estét a Sükösdi Kékhegyi Vadásztársaság hivatásos vadászával, Makó Péterrel jártam végig, a homoki területrészeken.

A pirkadat előtti időszakban terepjáróval közelítettük meg az akácsarjasok környékét, majd autónkat hátrahagyva gyalogosan foglaltuk el figyelőhelyünket egy dimbes-dobos erdőfelújítás szélén. Körülöttünk a sűrűkből jó bőgés hallatszott, de a felújításban látott bika nem adott hangot, csendesen álldogált takarásban egyhelyben, míg a tarvadai körülötte táplálkoztak, így elbírálnunk sem sikerült. Csendes eszmecserénk során szomorúan állapítottuk meg, hogy a homoki erdők egyik jellegzetes cserjefajának, az egybibés galagonyának a levele is teljesen leszáradtak, amire emlékeink szerint még nem volt példa. Hazafelé fordítva a kormánykereket megnéztük távolról az előző napon kihelyezett káposztalevél látogatottságát a Nagyvadföldön, mivel esti kémlelődésünk helyszínének ezt választottuk.

A hőmérő higanyszála napközben tartósan 36 Celsius fokot mutatott, így indultunk neki az esti lesnek, ahová feleségem is elkísért minket. A trópusi hőség hét óra körül enyhült, kellemes időben foglaltuk el a vadföld széli magaslesen figyelő pozíciónkat, a jöttünkre levegőbe reppenő mintegy negyven holló társaságában. Körbe a sűrűbb részeken már bőgtek a bikák, de egy helyből. Kevés idő elteltével három reményteli, fiatal agancsos váltott ki a vadföldre, és a frissen kihelyezett dinnye felé tartottak, azonban váratlanul megálltak, szaglászásba kezdtek, és minden riadalom nélkül visszavonultak a bokrok közé, több mint fél órát álldogáltak egyhelyben, majd elsétáltak abba az irányba, ahonnan jöttek. Természetesen a megtorpanásuk után azonnal ellenőriztük a szelünket, de tökéletes volt és nem is pánikszerűen menekültek, mint amikor ember zag csap az érzékeny orrukba…

Élénk szellő kezdett el lengedezni, fácánkakasok kakattoltak felgallyazáshoz készülve az alkonyban, a vadföldön több irányból is fiatal bikák érkeztek, köztük egy páratlan huszonkettes agancsot viselő reményteli dalia, amit maximum hatévesre becsültünk a gyengülő látási viszonyok mellett.

Csendesen lejöttünk a lesről és élményekkel telve hazaindultunk, a vasárnapi napot a Császártöltési Hubertusz Vadásztársaság területén töltöm, gímbikákat lesve.