Még nyár van, de már peregnek a levelek az akácról, hűvösödnek az éjszakák, sötétedés után megszólal jellegzetes bőgő hangján egy-egy gímszarvas bika.
A déli országrészen augusztus 20. környékén indul a szarvasbőgés, ami először az éjszaka csendjét veri fel, majd az estéket, és a csúcsidőszak néhány napjában, a „szerelmi láz” tetőfokán napközben is hallható a jobb gímszarvasos területeken ez az évről évre felharsanó ősi hang.
Most következik az „aratás” időszaka, amikor is a vadgazda számot adhat gímszarvas gazdálkodási eredményeiről, mit és hogyan tett meg a sikerért. A bikára vadásztató jogosultak ilyenkor járják a területet, hallgatóznak, gyűjtik a tapasztalatokat az állományukkal kapcsolatosan. Szó szerint lábujjhegyen közlekednek a területen, mivel a legkisebb zavarás is végzetes lehet. A vadföldek, ha jól sikerültek, vonzzák a tarvadat, és ezáltal a bikák is ide érkeznek, ezért leginkább ezek a célpontok.
A 303. Illancs-bugaci vadgazdálkodási tájegységben kiváló gímszarvas állomány él, Kammermann Péter tájegységi fővadász, táji vezető pedig mától minden nap a vadászatra jogosultakat járja körbe egy-egy esti és hajnali vadlesen, és számol be az ott látottakról és tapasztaltakról a Nimród olvasóinak.