Gímbika bőgési befigyelési sorozatomat idén Nemesnádudvaron kezdtem és ott is fejeztem be. A hajnali találkozón Etsberger József, a helyi Nimród Vadásztársaság elnöke már várt rám a sportpálya mellett. A haditerv egyszerű volt, az éjszakai táplálkozó helyükről a nappali pihenőhelyükre beváltó szarvasokat próbáltuk meglesni az 54-es főúttal párhuzamosan.
Rövid autózás után megálltunk a főút egyik lehajtójánál és gyalogosan kisétáltunk az erdők között a Kenderföldek nevű területrész széléig. Három különböző bika fújta szerelmes dalát, egyik nyolc tarvadat bőgött körbe, a másik félénk rivális száz méterrel hátrébb magányosan álldogált és néha vágyakozóan bőgicsélt, míg a harmadik három tarvadat terelgetve hallatta hangját. A háttérben sakálok üvöltöttek röviden, a faluból pedig kakaskukorékolás hallatszott, ahogy pirkadni kezdett kiürült a színpad, beváltottak az erdőbe. A három tarvadat terelő bika háremét hátrahagyva megindult felénk, az erdő sarkát megcélozva. Mielőtt beért volna az erdőbe orrát magasra tartva szaglászott, mint egy fácánt álló vizsla. Rövid szárakkal, gyenge koronával és főágakkal rendelkező bika, nyolc év körüli korral, ezt állapítottuk meg róla mielőtt szem elől vesztettük.
Elnök úrral autóba ültünk és a következő lehajtóhoz siettünk, hátha már jobb fényviszonyok között is meg tudjuk nézni a nappali pihenőhelyre igyekvőket. A terv bevált, a tíz perccel korábban megfigyelt bika komótosan jött az előző csapat feltételezett csapáján, a nyiladékon szépen megállva és tájékozódva ez elvonultak után. Az előző bírálat megerősítést nyert, ugyanazon fővad állt előttünk, néha- néha belebőgve a hajnalba.
Az esti 26 fok reménykeltő volt, ideális időt biztosítva a szarvasok nászához. Kísérőm Parrag Gábor, a társaság oszlopos tagja volt, akivel a falu szélén találkoztam. Rövid szélirány ellenőrzés után a közeli Sümegi erdő mentén álló ötös számú magasleshez igyekeztünk. Előttünk egy helyi viszonylatban nagyobbnak számító nyaras -akácos vegyes erdő, balra tőlünk felgazosodott lucerna, messzebb szőlő és gyümölcsös ültetvények. Három bika hangolt már, jól érzékelhetően az erdő közepe felől. Gábor javaslatára rövid távcsövezés után lemásztunk a lesről és közelebb cserkeltünk, hátha a szélesebb erdei nyiladékon meg tudjuk lesni a mozgásban lévő fővadat. Sajnos nem jártunk sikerrel, az est leszálltáig nem mozdultak a sűrű sarjasokból, egyhelyből bőgött hét bika.
Földi leshelyünket hátrahagyva az európai hírű nemesnádudvari pincesorra indultunk, a rendszeres bőgési „értekezletre”. A vadászterületen a befigyelésben résztvevők esténként itt jönnek össze megbeszélni a történteket, a másnapi vadászati terv előkészítése okán. Most is hat vadász mesélte a hallottakat és látottakat, így készülve a közeledő hajnali kimenetelre.
A 303. számú Illancs-bácskai vadgazdálkodási tájegységben augusztus 23. napján kezdtem a befigyelési sorozatomat. Összesen tizenegy vadászatra jogosult képviselőjével találkozhattam ez idő alatt, szakmai megbeszéléseink során bepillantást nyerhettem a bőgési előkészületekbe.
Vegyes megítélésekkel indult a bőgés, még egy adott területen belül és szélsőséges volt az intenzitása. Voltak napok, amikor kimondottan jól hangoltak, másnap ugyanott síri csend fogadta a befigyelőket. Az időjárásra nem lehet panaszunk, megérkezett a szokásosnak mondható lehűlés is, a hajnalok hűvösek és az éjszakák sem olyan melegek, mint tavaly voltak.
Az esti leselkedéssel befejeztük a Nimród részére készített tudósítás sorozatot, a gímszarvassal felelősen gazdálkodó vadászatra jogosultak mindegyikéhez megérkeztek a vendégvadászok, átadjuk nekik a vadászterületet, reménykedve a sikeres bikavadásztatásban. Az évek óta - október elején - megrendezésre kerülő tájegységi gím trófeaszemle után újra jelentkezem majd, akkor már konkrét eredményekről beszámolva.
A fotókon a Nemesnádudvari Nimród Vadásztársaság területén elsőként terítékre került gímbikája látható, amit a szakszemélyzet tíz év körülire és 9,5 kilogrammra becsült.
