A csütörtök hajnalt és estét a Sükösdi Kékhegy Vt. területén töltöttem, Kollár Csaba vadászmesterrel, reggeli cserkelésünk találkozási pontján gyorsan ellenőriztük a szélirányt, majd útra keltünk az úgynevezett csanádi homokra.
A 20 fok körüli hajnali hőmérséklet nem kecsegtetett minket sok reménnyel, de aki otthon marad az nem lát bikát. Csaba terve szerint a bőgésre vetett vadföldeket és az itatókat néztük meg, a terepjárót hátrahagyva, gyalogosan. Menet közben három különböző helyről hallottunk bőgést, de még teljes sötétben, óvatos cserkelésünk alatt a vadföldeken több tarvadat is láttunk, egy helyen a bika is velük lehetett mivel a közeli erdőfoltban bőgött, de az első napsugarak pontot tettek a hangoskodásra, néma csend lett. Az itatók és dagonyák környékét így már jó fényviszonyok mellett járhattuk körbe, végig nézve a váltókat és az utakat bikanyomot keresve, ebben a trópusi hőségben igen magas a látogatottságuk a víznyerő helyeknek a porban hagyott névjegyek alapján.
Az este folyamán a Duna töltés közeli mezőgazdasági területeken hallgatóztam, de itt teljes csend fogadott, csak a szomszédos gemenci vadászterületről hallatszott át két gímszarvas bika bőgése, gyenge intenzitással.
Kollár Csabával beszélgetve arra jutottunk, hogy a hosszú évek tapasztalata alapján talán jobb is, ha még nem erős intenzitású a bőgés, mivel így a csúcsidőszak talán szeptember első hetére eshet, amikor is a legtöbb vendég érkezik az Illancsi tájegységbe erre a misztikus, izgalmakat rejtő ünnepre, a szarvasbőgésre.
Holnap a Császártöltési Hubertus Vadásztársaságnál figyeljük meg a bikák mozgását!
Kammermann Péter
tájegységi fővadász, táji vezető