Egy kukoricavetés szélén őrködöm, mint nagyanyám madárijesztője annak idején a kert végén.
Nem nagyon hiszek vadkárelhárító küldetésem sikerében, ám mégis derű ural el, mert a hold már kerek, a vetésterületet ezüstös fényfátyol takarja. Számomra nincs annál jobb tévéműsor, mint amit a holdfényes éjszaka produkál. Nyitányként őzeket láttam, most éppen két mezei nyúl pofozkodik előttem. A távolból időnként sakálüvöltés hallatszik, s mintegy e komor ária ellentételeként fürjek pitypalattyolnak a közelemben. Szél libben, a hátam mögött ágak roppannak. Egy kis szarvascsapat érkezik. Tehenek, borjak, ünők. Nem érdekli őket a kukoricavetés, csak tovahaladnak rajta, meg-megállva, játszadozva. Idilli kép és hangulat.
De ami erről a látványról eszembe jut, az semmiképpen sem az. Egy ismerős vadásszal futottam össze valamikor tavaly ilyentájt, aki azzal dicsekedett, hogy egy hét alatt három szarvastarvadat, borjút, ünőt ejtett el. – És miért? – kérdeztem, mire ő azzal vágott vissza, hogy miért ne, hisz szabad… Ha én nem lövöm meg, meglövi más… Vagy ami még rosszabb, átmegy a szomszéd területre, és ott kerül majd a csánkjába krotália…
Sok a szarvas. Szívesen tennék pont helyett kérdőjelet e tőmondat végére, de nem vitát akarok provokálni. Akármennyi is a szarvas, szarvasra nem lenne szabad érzelmek, morális kételyek és felelős szakmai megítélés nélkül puskát emelni. Valamikor a tavaszi–nyári szarvaslövést „idényen kívüli”-nek neveztük, melyre külön engedélyre volt szükség a kárcsökkentés érdekében. Az engedély konkrét területrészekre szólt. Ma már nem kell kérvényt írni. Ott is elejthető jóformán egész évben az ünő és a borjú, ahol nincs túlszaporodva a faj, ahol csak átvonuló vad.
A naiv és tétova borjak puskázása sokak kedvelt szórakozása. A borjak „felismerése” nem okoz gondot, a borjakat nem lehet összetéveszteni a tehenekkel. Igaz, a nemüket annál nehezebb meghatározni. De ki figyel erre? Félek, kevesen. A borjak és ünők létszámának apasztása fontos és szükséges vadgazdálkodási teendő, de a fiatal egyedeket is csak gondos, összehasonlításon alapuló „válogató” vadászat formájában lenne szabad kiemelni az állományból. Nem éjszaka, nem puskalámpával, nem éjjellátó ketyerékkel. A szarvas nem dúvad.