Illusztráció: Krizák István
A csütörtöki napon Zilinszki Martinnal, a KEFAG Zrt. Császártöltési Erdészetének hivatásos vadászával indultunk hajnali cserkelésre terepjáróval.
A szélirány ellenőrzése után kísérőm a Tordi nyiladék –Nagysíki út találkozási pontjait határolta be további gyalogos cserkelésre. Menet közben is többször megálltunk pár perces hallgatózásokra, ami csak tovább erősítette meggyőződésünket a kiválasztott útiránnyal kapcsolatosan, mivel jó bőgést hallottunk abból az irányból.
Autónkat hátrahagyva gyalogszerrel indultunk neki egy nagyobb körnek a süppedős homokban. Egyszer át kellett szerveznünk a cserkelésünket, mert egy középkorú gímbika az út közepére lógó faággal vívott fél órán keresztül ádáz csatát egy helyben állva, néha bőgögetve, szinte csak magának, annak ellenére, hogy az út szélén több tarvad is békésen legelészett és a háttérben is egész jó bőgés alakult ki. Eddigre már szépen kivilágosodott, így tovább indultunk a Vörös tanya irányába, ahol is fenyő fiatalosok mögül két biztató hangú gímbika válaszolgatott egymásnak, váltakozó intenzitással, ezek közül az egyiket sikerült megnéznünk, ahogy egyedül, asszonynép nélkül szinte magának bőgött egy kis domb mögött. Kímélendő, 7 kg körüli középkorú bika volt a morgolódó. Csendben visszaosontunk a terepjáróhoz és a reggeli tevékenységünket befejeztük.
Az este folyamán lesre ültünk, a Középcsalai területrész Kápolnás magaslesére. Még bőven fennjárt a nap, amikor is gím tarvadcsapat érkezett és békés legelésbe kezdtek, sőt többük el is pihent a napnyugtában. Egy aranyos szarvas „családi jelenetnek” is tanúi lehettünk csöndes leselkedésünk során. Tőlünk jobbra körülbelül kétszáz méterre egy szarvastehén váltott ki az akácosból tavalyi borjával és csendesen legelészve haladtak irányunkba, már majdnem lesünkkel egy magasságban eszegettek, amikor is balról egy gímborjú érkezett és kétségbeesett hangon hívta az anyját, aki felkapta a fejét, mint aki megfeledkezett arról, hogy borja merre is lehet és azonnal felelt neki. A borjú vágtában közelítette meg a mamát és gyors összeszagolás után azonnal szopni kezdett, míg anyja fejét a hátára rakva simogatta csemetéjét. Szívmelengető látvány volt a teljesen más irányba kódorgó borjú „hazatalálása”. A lővilág határán bőgve érkezett meg a legelőre egy gímbika, sietve indult a táplálkozó tarvad csapat irányába, bőszen terelgetve őket.
A bőgés hullámzó volt, de a bikák most már jól beazonosítható helyekről jeleznek hangjukkal, hogy itt vannak a sűrűkben, és készülnek a szerelemre.
Következő napon a Bogárzópuszta Vt. vadászterületén eredünk a gímbikák nyomába.