Ma szeptember elseje, péntek van, a gímszarvas vadászati idény első napja, a Fajsz –Miske Egyesült Vadásztársaság területén Lajter Róbert a kísérőm, vele mászunk fel a Karasica főcsatorna partján elhelyezett magaslesre.
Egy napok óta ott bőgő gímbikáról próbálunk értékelhető fotókat készíteni. Felkapaszkodásunk közepette egy árny ugrik ki a leskosárból, míg mi a létrát használva araszolunk felfelé, ő légtornászi ügyességgel dobja át magát a deszkán és az András kereszteken egyensúlyozva ugrik a földre, amikor felismerjük a szürkületben, hogy egy kóborló házi macska álmát zavarhattuk meg. A lesen elhelyezkedve megkeressük a nagyon ritkán bőgve mozgó fővadat, az idei évben kiváló növekedést mutató napraforgó és kukorica határán, itt csak test kontúrjait látjuk, hogy mit hordoz a fején azt sajnos ma reggel már nem is láthatjuk meg, mert elnyeli a végeláthatatlan kukoricatábla, így hazaindulunk.
Az este folyamán újra a hajnali helyszínen talál minket a naplemente, kiváló fényviszonyokkal a jó fotók elkészítéséhez, de csak a madarak csivitelnek a csatorna menti nádban. Erős szürkületben vesszük már csak észre, hogy a keresett bika agancsával veri a bokrokat, a fényképező gépnek kevés már a fény, így csak távcsöveinkkel tudjuk megállapítani, hogy a régebbi megfigyelésük óta a bal szár korona része hiányzik, tippjeink szerint letörhette az agancsát a mintegy 7 kg körülinek becsült gímbika.
A szombati napon a Kunfehértói Fejértó Vt. területén cserkelünk vendégvadásszal gímbikára.
Kammermann Péter
tájegységi fővadász, táji vezető