A kimondottan meleg éjszaka után a hétfő hajnal a Borotai Vadásztársaság területén köszöntött, ahol is Kristán János hivatásos vadásszal indultunk hallgatózó körútra.
Elszórt bőgés hallatszott, kísérőm már sorolta is, hogy melyik akácsarjas környékén szólhat éppen a bika. Ilyenkor a területükön még csak tájékozódás van, mivel jelentős a bekerített erdősítések, szántóföldek száma, így csak nagyon óvatos a tapogatózás. A nagyobb erdőtömb közé beékelődő, intenzív művelésű föld szélén legelészett egy tarvadcsapat, a bika valahol messzebb, ritkán bőgött az erdőben, így gyors szemrevételezés után csendben elosontunk.
Estére az időjárás előrejelzés viharos szelet jelzett, ami meg is érkezett, így az erdő sarkán lévő ülőkére gallyaztunk fel Jánossal, a várakozásoknak megfelelően egy erdei úton átváltottak a szarvasok előttünk, de a kiváltásuk elmaradt a kaszálóra, mert tíz perc egyhelyben állás után sarkon fordultak, valószínűleg a viharos szél miatt nem érezték magukat biztonságban, így nem jöttek ki még teljes sötétben sem. Mivel se hallani, se látni nem volt már esélyünk, ezért hazaindultunk bízva abban, hogy a beígért lehűlés még az éjjel megérkezik, ennek bíztató jele volt a folyamatos villámlás, amit a messzi távolban láttunk.
Holnap a Gemenc Zrt. Hajósi Erdészetének hajós-homoki vadászterületén cserkelünk.
Kammermann Péter
tájegységi fővadász, táji vezető