Hetedik alkalommal tartottak apróvadas szakmai napot március 14-én. A rendezvényre ezúttal Kecskeméten került sor a Perjési és Társa Kft., a Cargill Takarmány Zrt. és az Állatorvostudományi Egyetem, Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék szervezésében.
A vendégeket Perjési Nándor, vadtenyésztő, közgazdász, a Perjési és Tárja Kft. tulajdonosa, az esemény egyik szervezője köszöntötte. Kiemelte: rögös út vezetett a mostani konferenciáig. Volt egy koronavírusos időszak, amikor nem merték megrendezni az eseményt, tavaly pedig egy kicsit szerényebb körülmények között tartották meg. Hangsúlyozta: idén már újra a 2018–2019-es fényében tündököl az esemény, e mellett felemlegette a kezdeti műhelymunka szerű rendezvényeket is. Felhívta a figyelmet rá, hogy az idei az első szakmai nap, amelyen immár külföldi vendégelőadó is van. A 2026-os rendezvény kapcsán „spoilerezett”, mert a Cambrian Birds vállalat, Anglia legnagyobb vadásztató cége lesz jövőre a vendég, amelynek szakemberei két előadást is tartanak majd. A megnyitó után az előadók az apróvadgazdálkodással kapcsolatos szakmai kérdéseket járták körbe.
Csanda János, a Cargill Takarmány Zrt. dealmanagere a Mikotoxinok és azok hatása a vadgazdálkodásra címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, Földünk éghajlatváltozása közvetve és közvetlenül is befolyásolja a vadgazdálkodást. Az utóbbi időben felgyorsult az éghajlatváltozás üteme, ez pedig számos, eddig nem látott kihívást állít a szakemberek elé. Ilyen például az átlaghőmérséklet növekedése, amely kapcsán a mikotoxinok megjelenéséről szólt. Ismertette ezek fajtáját és a belőlük kialakuló vadegészségügyi problémákat, az egyes vadfajokra való hatásukat. Az aflatoxinok kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a vadásztársaságoknak nem szabadna az olcsón megszerezhető, toxinos takarmányokat kijuttatni a szóróra, de kiemelte a témában a takarmánytermelők felelősségét is. A terület aflatoxinos fertőződése kapcsán azt javasolta, hogy a jogosultak dolgozzanak össze a gazdákkal. Ezekből is jól látszik, hogy a vadgazdálkodók számára óriási kihívás a mikotoxinok elleni védekezés. A Purina takarmánygyártó részéről kiemelte: mindent megtesznek az egészséges takarmányok előállításáért. Például csak minőségi alapanyagból dolgoznak, mintázzák az alapanyagokat beszállításkor, a kész takarmányokban toxinkötőt használnak és a többi. Véleménye szerint megfelelő vadgazdálkodási eredményeket csak jó genetikájú, jó egészségi állapotú és jó kondíciójú állománnyal lehet produkálni.
Őt követte Szuda Zoltán vadgazdálkodási szakmérnök, aki szlovák tapasztalatok tükrében osztotta meg gondolatait a fenntartható apróvadgazdálkodás kapcsán. Mindemellett az elmúlt időszak jelentősen befolyásolta a területek vadeltartó képességét és a jogosultak működését is. Kiemelte: lassan teljesíthetetlen elvárás lesz a vadászat fenntarthatóságának elvárása. Ezek után Szlokávia és Magyarország közötti hasonlóságokról és különbségekről beszélt a vadgazdálkodás viszonylatában. Szerinte a magyar és a szlovák jogszabályi környezet és vadászati modell hasonló: egyesületi forma, vadászati jog haszonbérlete (őzes területen 7 euró/ha a haszonbér ára, gímszarvasos területen ez 9 euró/ha). Szólt a szlovák modellről, a költségek közötti különbségről, például arról, hogy mennyibe került a vadászterület fenntartása, vagy az egyes vadászatok költsége. Például Szlovákiában 17 euró a terítéken lévő fácán ára, a teríték felét a vadászok el is hozhatják. További különbség szerinte a szlovák testvértelepülési tapasztalatok (Tótkomlós és környéke) alapján, hogy itt a vadásztársaság tagja csak helyi lakos lehet, ezzel a lépéssel a vadászatellenességet is igyekeznek csökkenteni. Hozzátette azt is: nem ördögtől való, hogy ne legyen a területen hivatásos vadász. Példával illusztrálta, hogy egy Békés vármegyei magyar területen, 2 hivatásos vadász béren felüli juttatása (lődíj, kocsikarbantartás stb.) 5000 forintos fácánnal számolva körülbelül 850 fácánkakast jelentene, amire vadászhatna a tagság. Provokatív módon tette fel a kérdést: megőriz-e ennyi madarat a vadőr? A szlovák példában a szakmai feladatok ellátása (vadtakarmányozás, vadgazdálkodási berendezések létesítése, karbantartása stb.) a tagság feladata, amely eredményeinek élvezete véleménye szerint csak közösségben élhető meg. Aki többet dolgozik, azt vadászattal premizálják. Ahhoz, hogy a vadgazdálkodás fenntartható legyen, kell a hatóság következetessége (például az elvárásoknak megfelelő képzéssel bíró vadászkutyák megléte) és a jogkövető magatartás elvárása is.
Rövid szünet után Perjési Nándor a vörös fogoly nevelése és vadásztatása kapcsán osztotta meg gondolatait. A téma kifejtése előtt a fácán kapcsán megjegyezte: sikerült külföldön is meghonosítani a „hungarian pheasant” fogalmát, és feltenni azt az angolok „térképére”. 450, második generációs vöröslábú fogoly tenyészpárral dolgoznak, ezzel övék Magyarország legnagyobb tenyészete. Ez a madár könnyen nevelhető, ellenáll a szélsőséges viszonyoknak és jól is repül. A szakember részletesen szólt a vöröslábú fogoly neveléséről. Bár a madár jól bírja a bezártságot, de az első pár napban figyelni kell az agressziójára, a fények elhelyezésére és annak erősségére. Mindemellett ezeknek az első hetes madaraknak emelt fehérjére és megfelelő kavicsmennyiségre van szüksége. Három- és héthetes kor között nagy kihívásokat jelent az éjszakai röpködés. Ebben a korban kezdődik a kiszoktatás, amely kapcsán fontos a háló szemmérete, ami ideálisan 3x3 centiméter. Ügyelni kell a csipkedésre és annak megakadályozásra, amihez az kell, hogy lefoglalja magát valahogy a madár (kavics, lucerna). Nyolc és tizennégy hetes korában kezdődik meg a nevelőtápról való átállás, de ezt sohasem hagyják el teljesen. Oda kell figyelni ezekben a hetekben a féreghajtásra is (a fácánnak való gyógyszer a fogolynak is megfelelő), valamint el kell kezdeni a vitaminozást. A fogoly vadászata kapcsán több külföldi példát, szemléltető videókat is bemutatott a hallgatóság számára a madár repüléséről. Szólt továbbá a vendég helyzetbe hozásáról, a fogoly repülési magasságáról (fentebb vitorlázó madár lassabb), a madár irányíthatóságáról, a fácánnal való együtt vadásztatásáról. Az előadása végén megjegyezte: a szürke fogoly egyik „koporsószöge” a vörös fogoly lesz, mert szépen lassan megszűnik rá az igény.
Őt két előadással követte a nap első felének utolsó előadója, dr. Gál János az Állatorvostudományi Egyetemről. Előszőr a fácán idegrendszeri tüneteivel is járó megbetegedéseiről, utána pedig a mezei nyúlfiak mortalitásának okairól beszélt. Az első téma kapcsán kiemelte: azért kell minderről beszélni, mert az elmúlt idényekben bizonytalan idegrendszeri megbetegedések miatt előfordultak jelentős veszteségek, például viselkedési, vagy mozgászavarok, tájékozódási zavar okán. A kórképeket vírusok és baktériumok csoportokra osztva ismertette. Az első betegség, amiről bővebben szólt,a madárinfluenza volt, amellyel szerinte meg kell tanulni együtt élni, mert a vonuló madarak hozzák és viszik is magukkal. A fácánállományhoz a vírus elsősorban vadon élő madarakkal kerülhet be, például verebekkel, vagy a volierek környékén megtalálható más madarak miatt. A második megkerülhetetlen szempont a személyforgalom, hiszen mi emberek is magunkkal vihetjük a kórokozót, ezért van nagy jelentősége a fertőtlenítő szőnyegeknek mind az emberek, mind a gépjárművek számára. Fontos a takarmányszállítás kérdése is. A beteg madarak képesek egy le nem zárt silóban található takarmányt is megfertőzni, például ha beleszáll egy-egy veréb. Kiemelte: a madárinfluenzának gyógykezelése nincs, fontos a megelőzésre való törekvés. Mindemellett részletesen szólt a baromfipestisről, a szúnyogok terjesztette nyugat-nílusi encephalitis kórképről, a botulizmusról, a liszterózisról, a peroxid- és mikotoxin terhelésről, a takarmányokból származó betegségekről, az E-vitamin hiányára visszavezethető agylágyulásról, a konyhasó mérgezésről és egyéb, ritkább kórképekről. A mezei nyúl kölykök mortalitásának okairól a 2017–2024-es időszak viszonyában szólt. Az előadó elmondása szerint vitatkozik azzal az állítással, hogy mezei nyulat nem lehet tenyészteni. Tíz éve foglalkoznak kutatási céllal mezei nyúl tenyésztésével olasz technológia szerint. A nyúl egy nagyon stresszérzékeny vad, ezért óva int mindenkit, hogy alkalmazottakkal vágjon bele egy ilyen munkába. Előadásában bemutatott egy olasz példát, amelyben szintén alkalmazott nélkül működött a tenyésztés. Az eredményekkel kapcsolatban elmondta: nagy mortalitási, 50 százalékhoz közeli elhullásról számolthat be, amelyet idővel sikerült az évek során mérsékelni. Patológusként a nyúlfik mortalitását összevetette a 2019-es évet a 2023-assal. Érdekességként jegyezte meg, hogy nyulak a 42 fokban még túlélnek, mínusz 2-3 fokban már megfagynak. A bélhámot károsító toxinok fontosságát is hangsúlyozta, amely kapcsán az egyik legjelentősebb veszteségi okról, ezek után az acut enteritis-ről is beszélt. Az elhullások második leggyakoribb oka mechanikai traumából ered. Mindezen túl szó esett még a halvaszületésről, a tüdőgyulladásról és az eléhezésről.
Az ebédszünet után Molnár László, a Kassai Állatorvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem egyetemi docense, tanszékvezetője a solymászmadarak egészségvédelmének gyakorlatába avatta be a hallgatóságot. Előadása elején elmondta: a fácán- és nyúlvadászatnak szüksége van a solymászatra. Szlovákiában 400 regisztrált solymász van, akik több ezer madárért felelnek. Hangsúlyozta, hogy ez a vadászati mód az UNESCO védelme alatt áll. Beszélt a solymászatban használt madárfajtákról és a hagyományos vadászati mód történetéről. Véleménye szerint a solymászok azok a vadászok, akik rendelkeznek azzal a tudással, amit a természetvédelem is hasznosíthat, azonban ennek a hagyományos vadászati módnak a fennmaradásához speciális kórházakra és madármentésre alkalmas orvosi megoldásokra van szükség. A solymászat egyik előnye, hogy egy fácánvadászat után könnyen lehet az ott maradt, esetlegesen sebzett madarakat összeszedni, értékesíteni. Mindemellett a solymászok a tarvadtervben, vagy a ragadozógyérítésben is tudnak segíteni a jogosultak számára. Molnár László hangsúlyozta: a solymászat hasznos. Példaként említette, hogy egy sólyom egy tarvadcsapatból általában az öreg egyedeket ejti el. Ezek után a solymászmadarakra leselkedő betegségekről beszélt bővebben.
Hidvégi Béla világvadász, lapunk szerkesztőbizottságának tagja a régmúlt idők magyar fácánjaira emlékeztette a jelenlévőket. Ha vissza akarjuk hozni a múlt fényét ki kell mozduljunk a téma iránti érdektelenségből és igénytelenségből. Ahogy ő mondta: „nem fog a ládás fácán mellett papolni”. Kifejezte reményét a mellett, hogy ezzel a konferenciával elindul egyfajta összefogás a fácán körül. A világvadász a jövő kapcsán kerekasztalbeszélgetéseket sürgetett és felajánlotta segítségét az összefogás előremozdítása érdekében. Az előadás további részében saját életútja és -tapasztalatai révén mutatta be a régi korok fácánállományát. Konklúzióként hangsúlyozta: véleménye szerint vissza kellene hozni az igényes fácánvadászat imázsát.
A szakmai nap utolsó – egyben nemzetközi – előadói Csehországból érkeztek, Michal Bláha, az Agriprod s.r.o. cég igazgatója és Petr Patocka vadászatszervező, fácántelepvezető a fácánvadászat 250 éves tradíciójáról, múltról és jelenről beszéltek. Az előadásuk elején szóltak dél-Csehország fácántartásának történelméről, érdekességként jegyezték meg, hogy 1554-ből származik az első fácánokról szóló írásos emlékük. A szóban forgó fácántelepük története 1685-ben vette kezdetét, Csehország második legnagyobb tava mellett. A telep aranykorszaka a 19. század elején volt, itt találkozott a kontinens arisztokráciájának krémje. A kommunista időben főként a vezetők számára szerveztek ide vadászatokat. A ’90-es évektől állami és magáncégek üzemeltetik a telepet. Kapacitásával kapcsolatban megjegyezte: 1980-as években körülbelül 30 ezer példányt ejtettek el a legnagyobb vadászatok során. Jelenleg ebből a számból jelentősen visszavettek. A természeti adottságok viszonyában megjegyezték: a terület két tó között terül el, 300 éves tölgyfasorok és erdők mellett. Rengeteg a magas fű, az elefántfű, ahol a fácán búvóhelyet talál magának. Fácánt, vörös foglyot, királyfácánt és gyöngytyúkot is tenyésztenek. A ragadozók közül a szárnyasok, a rókák, a nyestek, a nyestkutyák és a patkányok és egyre inkább a mosómedvék okoznak fejfájást. A madarak egészségmegőrzése terén a csapadékos évek okoznak számukra kihívást. Fontos számukra a fácánoknak a megfelelő környezet biztosítása, ezért kisebb vadföldeket hoznak létre, ahol például cirkot, csicsókát termesztenek. A továbbiakban részletesen ismertették milyen körülményeket biztosítanak jelenleg a fácánneveléskor, amely során több témát érintettek: gyógyszeres kezelés, kifutók milyensége, volierek milyensége, vadtakarmányozás. Utána szólt a régi idők tenyésztési technikáiról is, amely során egy idény alatt 30 ezer naposcsibét keltettek, amiből anno 5000 példányt eladtak. Ekkoriban 30 százalékos visszavadászási aránnyal számoltak. Ezek után a vadászterületeikről, azok típusáról meséltek a hallgatóságnak, amelyek vagy a tavak mellett, mezőgazdasági területeken, vagy erdős részeken találhatók. Kiemelték például, hogy mivel a fácántelep sík területen van, ezért minden olyan revír-részt kihasználnak, ahol kicsit magasabbról indulhatnak neki a repülésnek a madarak. Ezeken a területeken vagy hagyományos hajtóvadászokat, vagy kutyás keresővadászatokat tartanak. Előbbieken jellemzően 10–15-en vesznek részt 6–8 hajtással, akár 1500 elejtett madárral. Utóbbin 3–5 vadász képes fejenként átlagosan 20 fácánt elejteni. A 2022–2023-as év 45 millió forintos veszteségei miatt több változtatást eszközöltek: leváltották a vezetőséget, megváltoztatták a tenyésztési sémát, energia- és munkaerőmegtakarításra törekednek. Emellett a megjelent a portfóliójukban vöröslábú fogoly, mert jó a visszavadászási aránya, ráadásul jobban is repül. Ezek után részletesen szóltak a jelenlegi fácántenyésztési és visszavadászási sémájukról. Például a fácánokat augusztusban engedik ki a vadászterületre, vagy ha novemberben úgy látják, hogy több madárra van szükségük, akkor felnőtt fácánokat még vásárolnak utólag. Az idény során folyamatosan szabadon engednek fácánokat a kifutókból. Az utóbbi évek visszavadászási aránya: 21 000 madárból 57 százalékos, ami több, mint 20 százalékos növekedést jelentett a cégük számára. Az elmúlt idényben a változtatások révén a veszteségeket sikerült átfordítani, már 3,2 millió forinttal számolhattak. Jövőbeli terveik között szerepel, hogy 16 millió forint nyereséget érjenek el.
A szakmai nap végén Perjési Nándor köszönte meg az előadók munkáját és a figyelmet és ismertette a 2025-ös árakat.