Ebben a cikkünkben egy kevésbé ismert fajtáról lesz szó: az alpesi tacskókopóról.
A fajtán belül is egy adott egyedet, Szloboda István vadásztársát, Füredi-Bernát Stiklit mutatjuk be.
– Mielőtt Stikli teljesítményeire térnénk ki, pár mondatban ismertessük a fajtát!
– Az Alpok táji tacskókopót, mint a neve is mutatja, hegyi vadászatra tenyésztették ki. Sebzett nagyvad utánkeresésére és nagyvad-hajtóvadászaton használják. Kis termetű, robusztus felépítésű, szívós vadászkutya. Intelligens, könnyen képezhető, és remek vadásztárs a mindennapokban.
– Adódik a már megszokott kérdés: hogy került kapcsolatba a fajával?
– A hagyományos vadászati módokat kedvelem és művelem, sokáig kizárólag csak íjjal vadásztam. Néha előfordult, hogy nagyobb távolságot megtett a meglőtt vad, ezért úgy gondoltam, szükségem lehet egy olyan vadászkutyára, mely kisebb termetű, és alkalmas a sebzett nagyvad utánkeresésére. A keresgélés során találkoztam a fajta nevével, majd öcsémtől kaptam egy kölyköt. Vele kezdtük az első lépéseket. Sajnos nem tudott kiteljesedni, mérgezés áldozata lett. Több mint egy év szünet után, vadászíjász barátom tenyészetéből lehetőségem volt hozzájutni egy kölyökhöz. Ő lett Stikli!
– Korábban más fajtákkal dolgozott; milyen újdonságot hozott életébe Stikli?
– Mivel addig más feladatra való fajtát, nevezetesen magyar agarat tartottam, a vadászat területén az utánkeresés új tudásanyag megszerzésének lehetőségét nyitotta meg számomra. Mielőtt Stikli hozzám került, már elkezdtem gyűjteni a témába vágó cikkeket és könyveket, kerestem a lehetőséget, hogy az adott témában minél több elméleti és gyakorlati anyaghoz jussak...
– Mitől nevezhetjük legendásnak Stiklit? Miért legendás az ő teljesítménye?
– Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy szinte a nap 24 órájában együtt lehettünk. Stiklinek már elég fiatalon megmutatkoztak a képességei, intelligenciája és kitartása. A gyakorlások során tanítottuk és tanultuk egymást. A fajta ismeretlenségéből adódó kezdeti nehézségek ellenére már nemcsak szűk környezetemben kerestünk, hanem szélesebb körben növekedett a hívásaink száma. A visszajelzések alapján, Stikli munkásságának köszönhetően, egyre szélesebb körben kapott figyelmet a fajta, egyre többen választották vadásztársul az Alpok táji tacskókopót. A természetes munkák mellett megmérettettük magunkat a vadászkutyás versenyek világában is, ahol szintén megmutatta rátermettségét. A hazai megmérettetések mellett, 2015-ben részt vehettünk egy, a fajta számára Ausztriában rendezett meghívásos nemzetközi versenyen, ahol remek vezetőkkel és fajtatársakkal találkozhattunk. Kiskutyám megmutatta tudását, és maximálisan pontos munkával örvendeztetett meg bennünket, így a dobogó tetején állhattunk, öregbítve ezzel a hazai tacskókopók hírnevét. Az évek során a sok lehetőség egyre nagyobb tapasztalatot hozott mind az öt hazai nagyvadfaj utánkeresésében. Stiklinek sok esetben sikerült bonyolult feladatokat megoldania, és egyre nagyobb bizalmat szavaztak a munkánknak. Az évek alatt immár 548 eredményes munkát tudhatunk magunknak, ami egy tacskókopó életteljesítményében kiemelkedőnek mondható!
– Aki ismeri a munkásságát, tudja, hogy több fajtával is foglalkozik és dolgozik. Hogy illeszkedik a csapatba Stikli?
– Stikli tisztában van képességeivel, és igazi vezéregyéniség. Mivel kimondottan utánkeresésre lett képezve és tanítva, számára ez az elsődleges munka, a későbbiekben a falkát, „a csapatot” is ehhez igazítottam. Az Alföldön élek, ahol jellemzően nagy számban hoznak terítékre őzbakot, így a két, általam szeretett fajta adottságait hangoltam össze és specializáltam erre a feladatra. Saját tenyészetemből a magyar agarakat a feladatra már eleve úgy választottam, hogy együtt tudjanak dolgozni a kereső kutyával. Kialakítottam erre egy képzési metodikát, melynek eredményeként Stikli végzi a munkáját, az agár pedig megtanult figyelni a jelzéseire.
– A nagyszerű munkateljesítmények mellett fontos beszélnünk a nehézségekről is.
– Eleinte nehéz volt érvényesülni a fajta ismeretlensége miatt. Az utánkeresésben sokszor előítéletekkel szembesültünk, mivel nem bíztak abban, hogy az Alpok táji tacskókopó alkalmas a feladatra. A különböző kutyás rendezvényeken és vadásznapokon minden lehetőséget megragadtunk arra, hogy a fajtát és munkáját, az utánkeresést is népszerűsítsük. Jelentős ellenszélben kellett bizonyítanunk rátermettségünket, de úgy gondolom, hogy munkáink publikálása által itthon is sikerült szélesebb körben is bizonyítani a fajta feladatra való alkalmasságát.