Amikor a Nimród tudósítója Gőbölös Péternek, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatójának a köszöntőjét hallgatta A klímaváltozás állategészségügyi hatása a nagyvadgazdálkodásban című konferencián, még nem gondolta, hogy hazafelé tartva Semmelweis Ignác jut majd eszébe.
Hogy jön Semmelweis a vadgazdálkodási és állategészségügyi konferenciához? Úgy, hogy mindkét esetben olyan korszakos jelentőségű tudományos felismerésről beszélhetünk, amelyek utólag pofonegyszerűnek tűnnek. Semmelweis, mint az egyik leghíresebb magyar, egy mára mindenki számára alapvető, egyszerű felismeréssel mentette meg rengeteg szülő nő életét, mikor felhívta a figyelmet arra, hogy az orvosoknak fertőtleníteniük kell a kezüket, mielőtt a vajúdó anyát vizsgálni kezdik. Erre úgy jött rá, hogy tudósként foglalkozni kezdett egy súlyos problémával, a feltárt adatokból következtetéseket vont le, majd gyakorlatban is igyekezett bizonyítani az igazát, dacolva kora tudományos életének ellenséges hozzáállásával. Tudományos elkötelezettsége és a megmentett emberi életek szimbolizálják mindazt, amit ma Semmelweis szellemiségének tartunk. Emiatt lett világhírű orvos.
Nos, a Gyulaj Zrt. és az Országos Erdészeti Egyesület Tamási Helyi Csoportja által Tamásiban megtartott konferencián is olyan megállapítás hangzott el, amelyre a vadgazdálkodásban hamarosan evidenciaként fogunk hivatkozni, nem is értjük majd, hogy évtizedekig miért nem vettük észre, hogy ez a jelenség az okozója rengeteg bajnak. Pont, mint ahogy a fertőtlenítő kézmosást kezeljük manapság.
Összefoglalva, arról volt szó a konferencián, hogy a mikotoxinnal erősen szennyezett takarmány mérgezi a vadállományt, aminek következtében számos betegséget szenved el a vad. A mikotonxin-szennyezettség pedig a klímaváltozással nő hazánkban, így a probléma terjed és egyre égetőbb.
Ehhez a felismeréshez is kellett egy konkrét probléma, az agancstő-rendellenesség, amelynek a vizsgálata elvezetett a szélesebb körű felismeréshez. Bár korábban is voltak kísérletek a hazánkban nagyjából 25 éve jelen lévő betegség jellegének és okainak a megismerésére, de csak egyetlen hazai szakmai publikáció foglalkozott vele, amely 2011-ben jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, majd később ennek összefoglalója látott napvilágot. A jelenség vizsgálatára a SEFAG Zrt. is felállított egy kutatócsoportot. Az említett tudományos tevékenységek a probléma bakteriológiai oldalára helyezték a fókuszt, de ezt a megközelítést jelentősen finomították a legújabb kutatási eredmények, amelyek a fertőzést másodlagos, az immunvédekezés csökkenése következtében fellépő kóros sebgyógyulás következményének tartják, amely az agancslevetés utáni sebgyógyulás során lép fel.
A konferencián előadó kutatócsoport munkája 2017-ben, az Agrárminisztériumban létrehozott tájegységi fővadászi rendszerrel kezdődött. Ekkor lett Lakatos István a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza, aki rögtön jelezte szándékát, hogy szeretné vizsgálni az agancstő-rendellenességet. Ettől a pillanattól a minisztérium kiemelt projektként kezelte a kutatást, amelynek keretében nem csak erkölcsi, szakmai és anyagi támogatásban részesült a kutatócsoport, hanem eddig több mint harminc előadást tartottak a vizsgált témáról, amelyek szervezésében a tájegységi fővadászok segítettek, valamint a mintagyűjtésből is jelentősen kivették a részüket. A Gyulaj Zrt. elsőként csatlakozott a kutatáshoz 2018-ban, biztosítva eszközöket, mintákat, tapasztalatokat és sok-sok segítőt. A hatodik éve tartó kutatásba sorra kapcsolódtak be a partnerek. Mára elmondható, hogy Magyarországon egyedülálló módon alakult ki egy széleskörű konzorcium a téma vizsgálatára, amelynek köszönhetően hat vadásztársaságtól és öt állami erdészettől származnak a vizsgált minták, illetve kilenc egyetem és kutatóközpont is csatlakozott a programhoz.
Az agancstő-rendellenesség mintegy negyedszázada van jelen hazánkban, leginkább Tolna és Somogy vármegyékben jellemző. Sokáig csak dámnál tapasztalták, majd 2018-ban, eddig nem ismert okból, megjelent a gímszarvasnál és az őznél is. Eleinte kuriózumot jelentett a torz trófeát kedvelő vadászok számára, de mára óriási problémává vált. Erről árulkodik az az adat is, hogy bizonyos vadászterületeken az őszi időszakban terítékre került egyedek 40-50 százalékánál tapasztalható a kór.
A már említett Lakatos István fővadász mellett prof. Szemethy László egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Vidékfejlesztési Intézete részéről, dr. Szőke Zsuzsanna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem GBI Szaporodásbiológiai és Toxikológiai Kutatócsoport vezetőjeként és dr. Sükösd Farkas, a Szegedi Tudományegyetem Patológiai Intézet Molekuláris Patológiai Laboratóriuma részéről vettek részt a kutatásban és adtak elő a konferencián. Részletesen beszámoltak arról, hogy miként tárták fel az agancstő idült deformáló gyulladásaként elnevezett, önálló betegségként jellemzett kórt, illetve hogyan terjesztették ki a vizsgálatot a szaporodásbiológiai problémák vizsgálatára és nevezték meg lehetséges okként a mikotoxin-fertőzöttséget (immunszuppresszió).
A mikotoxinok olyan vegyületek, melyeket különböző penészgombák termelnek. A penészgombák nagy alkalmazkodóképességük következtében bárhol előfordulhatnak a természetben, illetve mesterséges környezetben is. Létfolyamataik fenntartásához különböző vegyületeket állítanak elő, melyek egy része hasznos (pl.: antibiotikum), míg számos közülük káros egészséghatással bír. Utóbbiak a mikotoxinok, melyek között vannak vese- és májkárosítók, sejt-, illetve idegmérgek, rákkeltő hatásúak, illetve hormonháztartást zavaró vegyületek. A legfontosabb humán- és állategészségügyi jelentőséggel bíró mikotoxinokat termelő gombák leggyakrabban gabonaféléken, főként búzán és rozson, valamint kukoricán találhatóak meg. A penészgombák részben már a termőterületen (szántóföldi penészek), részben pedig a tárolás során fertőzhetik a növényeket. Egy-egy mikotoxin hatását külön kezeljük, az interakciójukkal keveset foglalkozunk. Pedig egy 2022-ben Európa 20 országában végzett felmérés szerint (Alltech jelentés), a vizsgált minták közül a kukorica 100 százalékában találtak mikotoxint, 61,8 százalékában multimikotoxin jelenlétet rögzítettek, a gabonafélék (búza, árpa, rozs, zab) 99,7 százalékában volt mikotoxin és 99,5 százalékban multimikotoxin jelenlét.
Ezek a számok, illetve a mikotoxinok hatását taglaló tudományos előadások arra ösztönzik a vadgazdálkodással foglalkozó szakembereket és társaságokat, hogy kiemelt figyelemmel tervezzék meg a vadtakarmányozásukat, mert könnyen lehet, hogy a legnagyobb jószándékuk ellenére is pont ők lesznek azok, akik kárt okoznak a féltve őrzött és óvott vadnak. Erről szólt prof. Szemethy László előadása, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy a hazai vadtakarmányozási gyakorlatot fejleszteni kell. Javaslatai között szerepelt, hogy a vadgazdák lehetőleg természetes, könnyen emészthető növényzettel etessenek, amellyel tekintettel vannak a kérődzők speciális bendőflórájára, ha szükséges, alkalmazzanak penészirtó szereket, kerüljék a monokultúrát, akadályozzák meg a takarmány talajjal való keveredését és ne használjanak olcsón vásárolható, leselejtezett takarmányt. Felvetette a toxinlekötők alkalmazását is, amelyek hatásossága még a vizsgálatok tárgyát képezik.
Bár a konferencián elhangzott, hogy a kutatás tovább folytatódik, mert vannak bizonyos megállapításai, amelyeknek a tudományos standardok szerinti bizonyítása még tart, illetve számos részterületen van szükség további vizsgálatokra, az már most elmondható, hogy vadgazdálkodási szempontból nemzetközi szinten is rendkívül jelentős magyar tudományos eredmény tanúi lehetünk.
