A Nimród Fórum ezúttal Kaposváron, Somogy vármegye „fővárosában” fogadta az érdeklődőket. Lapunk országjárásának eddigi tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy ezúttal egy rendhagyó eseményt élvezhettünk, amelyhez rendhagyó tudósítás dukál.
„Az Istenben és a jövőben bízva kell élni a jelent, hogy múlt legyen belőle.” Páll Endre
Március 27-én, a délutáni órákban gyűltek össze a Kaposvár Teniszklub Panzió nagytermében a vármegye vadászai, valamint Páll Endre barátai és rokonai, hogy ezt az alkalmat teljes egészében neki, az emlékezetének szenteljék. A közel 100 fős rendezvényen olyan emberek is részt vettek, akiknek személyes kapcsolatuk volt Somogyország vadászati ikonjával, a természet és benne a gímszarvas szerelmesével, szószólójával, védelmezőjével.
Mivel rendhagyó beszámolót ígértünk, ennek megfelelően kezdjük a végével, tehát azzal, hogy este hazafelé tartva milyen szomorúsággal és örömmel vegyes hangulatban utaztunk a délutáni élmény hatása alatt. Szomorúsággal, hogy a rendezvény főszereplője fizikai valójában már nem lehetett közöttünk, örömmel pedig azért, mert a lassan 11 éve elhunyt vadász olyan elemi erővel volt jelen a rá emlékező barátok, vadásztársak és rokonok által, valamint a műveiből és a személyes emlékekből megidézett gondolatai, bölcsességei miatt, mintha ott ülne közöttünk és mosolyogva hallgatná a róla szóló ünnepi műsort. Egyúttal reményt is adott ez az alkalom arra, hogy a jelenben tevékenykedő, éjjel és nappal, fagyban, hóban, esőben és kánikulában területét járó vadászaink is számíthatnak talán arra, hogy majd, ha már nem lesznek az élők sorában, rájuk is így emlékeznek a társak, az utódok, akik viszik tovább a természet és a vad szeretetét, valamint a gondoskodás iránti olthatatlan vágy szellemiségét.
Ennek a hangulatnak és az ünnepelt személyének megfelelően Bors Richárd házigazda, a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettesének szavai után rendhagyó módon rövid, velős és humoros köszöntők hangoztak el az elején, hogy ne vegyék el az időt és figyelmet Páll Endréről. Dr. Neszményi Zsolt, a Somogy Vármegyei Kormányhivatal főispánja röviden szólt a vármegye vadgazdálkodásának helyzetéről, különös tekintettel a gímszarvasra. Bíró Norbert, a Somogy Vármegyei Közgyűlés elnöke elmondta, hogy Páll Endre életműve hogyan vált az Örökségünk – Somogyország Kincse cím birtokosává, majd Meiszterics János, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy vármegyei Területei Szervezetének alelnöke is, aki megnyitotta a fórumot.
Az első előadást lapunk főmunkatársa, Békés Sándor tartotta a tőle megszokott magas színvonalon, a veterán profi újságíró és író alaposságával, a vadászati hagyományaink, kultúránk ismeretével és tiszteletével, mindez átitatva a vadászérzelem nemes vonásaival. Békés Sándor nem csak Páll Endre vadászati és erdészeti szaktudását méltatta, hanem az írói munkásságát is elemzés tárgyává tette, így ez az előadás tovább gazdagítja az életmű kulturális értékét.
A következő programpont alkalmával a résztvevők közül olvastak fel többen idézeteket Páll Endre műveiből. Mint később dr. Kemenszky Pétertől, a vadászkamara Somogy vármegyei Területi Szervezetének titkárától, az emlékműsor ötletgazdájától és szervezőjétől megtudtuk, az idézeteket úgy válogatta ki, hogy Páll Endre minden könyvéből és mindenféle témakörből szerepeljen egy-egy rá jellemző részlet. A felolvasók névsora: Varga Zoltán, a Gyótai Vadásztársaság vadászmestere, Baranyai Bence, a Drávavölgye Technikum és Gimnázium 12. évfolyamos erdész tanulója, Máj Péter, a vadászkamara Kulturális Szakbizottságának elnöke, Farkashegyi Laura, a Drávavölgye Technikum és Gimnázium 12. évfolyamos erdész tanulója, Tibáld Béla, a Gyótai VT. elnöke, Bartal Kovács Judit, a Somogyi Vadászhölgyek Klubjától, Fehér Valentina, a Drávavölgye Technikum és Gimnázium 12. évfolyamos erdész tanulója, Ozvári Zoltán tájegységi fővadász, vérebvezető, Varga Kristóf, a Drávavölgye Technikum és Gimnázium 12. évfolyamos erdész tanulója, Szabó Lászlóné, a Somogyi Vadászhölgyek Klubjától, Merczel István, a SEFAG Zrt. osztályvezetője.
A felolvasások után Páll Endrével készült utolsó film rövid részletét nézték meg a résztvevők, amelyben Bandi bácsi aggódva beszél a dél-dunántúli gímszarvasról. A gondolatai a mai napig helytállóak, így a múltból figyelmeztet minket, hogy tegyünk meg mindent a gímszarvas, mint nemzeti természeti kincsünk megmentéséért.
A filmrészlet megtekintését követően tartott megrendítő előadást az esemény megálmodója és főszervezője, dr. Kemenszky Péter, aki a Páll Endre, egy igaz vadász hosszú alkonya címet adta mondandójának. Ebben felidézte az első találkozásukat, a közös vadászatukat és azt a megrendítő pillanatot, amikor Páll Endre leadta nála a vadászjegyét, megjegyezve, hogy nem az átadás mozdulata a nehéz, hanem a felismeréshez vezető út, amelyben el kellett fogadnia, hogy bár az egész életét a vadászat határozta meg, de már nincs abban a fizikai állapotban, hogy folytassa, és ő a szép élményekre akar emlékezni. Az előadó felidézte Páll Endre mottóját, amely szerint igyekezett az életét és munkásságát alakítani:
Az Istenben és a jövőben bízva kell élni a jelent, hogy múlt legyen belőle.
Ezután dr. Páll Miklós a család nevében osztotta meg gondolatait, majd zárásként Szabó Lászlóné Klári, a Somogyi Vadászhölgyek Klubja alapítója egy Páll Endréről készült festményt adott át a kamara képviselőjének a hamarosan kialakítandó Páll Endre-emléksarok díszítéséhez.
A közös estebéd során még sokáig tartott a beszélgetés, amely számos humoros vagy megható személyes történettel zárta a napot.
