Buzás Zoltán, földtulajdonosi alapon vadászó gazdálkodó számára egy öreg vadkan elejtése maga a nagybetűs vadászat, hisz a remetekan rutinos, elejtése kihívásokkal teli, alaposan feladja a leckét a vadásznak.
Vajon hogyan lehet túljárni az eszén a meglehetősen óvatos, de kiváltképp intelligens vadnak? A fiatalember erről mesélt a Nimród Vadászújságnak.
– 16 éve szenvedélyes vadkanvadász vagyok és a múlt hét végén kihasználtam a frissem hullott hó adta lehetőségeket. Erőfeszítéseimet siker koronázta és a Pilisi Parkerdő Zrt. Isaszeg külső nevű területrészén sikerült terítékre hoznom egy 19,5 centiméteres agyarhosszal rendelkező öreg példányt. Az agyara erős, vastag, várhatóan bronzérmes lesz. Előzetesen a szóró környékén már láttam a kan nyomait és aznap este jó 3 órát mentem utána. Általában cserkelek, nem igen szoktam lesre ülni, inkább rásétálok a szórókra. Így tettem péntek este is, voltak is kint rajta vaddisznók, de egyik sem az általam várt nagy kan volt, hagytam is őket, továbbsétáltam és még két másik esélyes helyet megnéztem, de ott is csak kocákat, illetve süldőket láttam. Visszafelé útba ejtettem a szórót, remélve, hogy azóta előkerült a nagy kan is. Szerencsém volt, nyolc óra körül már sok vaddisznó tartózkodott kint rajta, volt köztük egy körülbelül 120 kilogramm körüli kan is, el is játszottam a gondolattal, hogy elejtem. Javamra vált, hogy zajlik a búgás és végül csak megjelent a nagyobb, megközelítőleg 240 kilogrammos egyed is, végigszagolgatta a kocákat, az ötödiknél megállt, ekkor 130 méterről terítékre hoztam – részletezte Buzás Zoltán.
A szél nem volt jó, nem akart közelebb menni, nehogy megugorjanak a kocák. A kan korát 7 év körülire becsülte, és kiemelte: a terület másik oldalán a szeptemberi bikavadászat közben egy napraforgósban már megfigyelte a vaddisznót, ám most a szemközti részen, egy 600 hektáros erdőtömbben sikerült elejtenie.
– Ez a – 100 hektáros galagonyarengeteggel tarkított – terület minden évben ad egy-egy méretes kant. Tavaly például december 9-én egy 20 centiméter agyarhosszúságú egyed került itt terítékre, a rekordom, egy 24,7 centiméter agyarhosszú kapitális példány szintén itt esett. Eddigi életem során körülbelül 500 vaddisznót – köztük 50-60 18 centimétert meghaladó agyarhosszal rendelkező kant – lőttem – mesélte.
Tapasztalatai szerint a december, január, február nagyon jó időszak a vadkan vadászatára, csak ismerni kell a praktikákat. Azokra a szórókra, ahova nagy kant vár, hetente maximum egyszer megy ki etetni, akkor viszont jó bőven, kiadósan megszórja, az a fontos, hogy akármikor – éjjel kettőkor vagy napközben – érkezik a vaddisznó, találjon rajta takarmányt.
– 2-3 naponta nem szabad odamenni, mert a vad megérzi a szagot. Fontos, hogy biztosítsuk a nyugalmat, ne járjuk össze a szórót és ne is vadásszunk rajta, míg el nem ejtjük az áhított remetekant. Sajnos a vaddisznó állománya az ASP megjelenésével összefüggő hatósági intézkedések következtében erősen lecsökkent és a jelenlegi jogszabályi előírások nem is teszik lehetővé azt, hogy olyan mennyiségű takarmányt szórjak ki, mint régen, így a vadászszerencsének mostanában azért nagyobb a jelentősége – magyarázta Zoltán. – Lényeges az is, hogy hogyan szórunk! Ne egy kupacba, hanem nagy területen hintsük szét a gabonát, így mozogni fog rajta a vad, nem csak megáll egyhelyben. Ez fontos lesz, mikor a puskával várom. Én napraforgó, köles, kukorica, vagy cirok ocsút szoktam kihordani, rá pedig szemes kukoricát és ezt szórom el 100-200 négyzetméteres területen. Állandóan figyelem a nyomokat és vadászni csak akkor megyek ki, ha látom a nagy kan nyomát – tette hozzá a vadász és kiemelte: egy jó kan terítékre hozatala következetes munkát igényel, ritkán a véletlen műve, azt meg kell alapozni, mert óriási kihívás kijátszani egy 6-7 éves, sokat látott példányt. Búgás idején a kocáknak szórunk, majd ők hozzák a kant, bár a búgásban történő vadászat rapszodikus is lehet, mert ha a kan nem talál búgó kocát a kondában, elmegy máshova.
– A másik trükk, amit megtanultam az évek során, hogy a fekvőhelyek, pihenőhelyek közelében létesítsük a szórókat, mert akkor jó eséllyel még világosban megjön rá a vaddisznó, sőt gyakran napközben is kint tartózkodnak, így a süldők például nagy biztonsággal elejthetőek. A kan az már nehezebb, érte így is meg kell dolgozni, de nem lehetetlen! Volt, hogy egy héten 3 nagy kant lőttem egy helyen, de ezeknek mindig idő kell, ki kell várni türelmesen. Olyan is volt, hogy a dombon ültem és láttam, hogy szemből már világosban megindult a kan a domboldali szedresből. Leért a szóróhoz, megállt tőle 50 méterre a sűrűben és csak állt ott mozdulatlanul egy órán át. Közben a szórón jöttek-mentek a kocák és a süldők, de én nem őket vártam – folytatta. Végül aztán a kan is megindult a szürkületben, ám akkor sem jött ki egyből, nagyon óvatos volt, meg-megállt, szaglászott, próbált szél alá kerülni, gondosan körbejárta a szórót, hogy megbizonyosodjon, nem leselkedik rá semmi veszély. Egy kétórás türelemjáték volt, mire előmerészkedett és terítékre került.
Buzás Zoltán arra is felhívta a figyelmet: rossz széllel sose próbálkozzunk, ilyenkor inkább kerüljük el messzire a szórót, hogy véletlenül se zavarjuk meg a vaddisznók rutinját, mert akkor már legközelebb is hajlamosak lesznek trükközni, újratervezni és már nem hagyatkozhatunk az előző időszak tapasztalataira.
– A kocák egyből kitanulnak mindent. Nem csak puskával, régebben íjjal is vadásztam, megfigyeltem, hogy első alkalommal gyanútlanul kijött a koca a szóróra a süldőkkel, majd lőttem, ezt követően pedig minden alkalommal, mielőtt kilépett a szóróra a konda, felnézett a koca a fára, ahonnan a nyílvessző érkezett – mesélte.
A türelemnek nem csak a vadászaton van szerepe, hanem a vadgazdálkodás során is.
– Az ígéretes fiatal példányokat kímélem, hagyok nekik időt. Az öreg kan habitusa jellegzetes, hosszú a feje, szemből széles a pofája, magas az eleje, csapott a hátulja és hosszú, szőrös, bojtos farka van. A viselkedésük nem igazán árulkodó, sokszor a várakozással ellentétben az öreg kan nem agresszív, ez a legutóbb elejtett egyed sem kergette a süldőket, sőt megfigyeltem, hogy a két-három éves kanok jobban ütik a többieket, mint a korosak – összegezte Buzás Zoltán, és így zárta sorait: a búgást követően nagyon jó még a január közepétől február végéig tartó időszak, amikor is jó esélyei vannak megint a vadásznak, ekkor a kanok már nem a kocákra gyűlnek a szórókhoz, hanem a táplálékért, hisz már le vannak fogyva. Ez idő tájt mindig sikeres vagyok, érdemes hát próbálkozni!
