A magyarság számára a szarvas szakrális lény, az örök megújulás, a Nap, később Krisztus szimbóluma: az égi hatalom által küldött mitikus vezérállat. E máig élő ősi szimbólum megőrzésének fontosságát támasztják alá azok a jeles vadászattörténeti események, amelyek a magyar földön esztendőről esztendőre ismétlődő szarvasbőgés idején estek meg az utóbbi csaknem másfél évszázad alatt.
Az agancsok a szarvasok állományának értékmérői, illetve az illető vadászterület állapotának és az ember természetes élőhelyre gyakorolt hatásának a tükörképei: érdemes sorra venni közülük a legkiemelkedőbbeket. Lássuk hát sorjában a magyar világrekordokat!
Montenuovo Alfréd herceg szálkai birtokán, 1890-ben a falusi gazdák árverésen megszerezték az erdőkkel tarkított mezőgazdasági területre szóló vadászati jogot. 1891-ben Reinspach János Tolna megyei földműves itt ejtette el azt a kapitális gímet, melynek trófeáját Montenuovo hercegnek ajánlották fel. 1910-ben, a bécsi nemzetközi vadászati kiállításon a szálkai, avagy Montenuovo-bika agancsa első díjat nyert, s világrekordnak nyilvánították (1910–1954). Páratlan huszonkettes, ágainak száma 11/8, tömege 14,50 kg, és 246,51 CIC-pontos.
1968. szeptember 9-én Ernst Joachim Schausberger osztrák vendégvadász kapitális bikát ejtett a Somogy megyei Gamás határában. A trófeát 251,16 CIC-pontra értékelték. A gamási bika – mivel a Tuskósi-erdőben ejtették el, tuskósi bikának is nevezik – világrekord-várományosként két évig állt a képzeletbeli dobogó első helyén. Ténylegesen sohasem nyilvánították világrekorddá; 1968–1970 között magyar rekord volt. E bika agancsa a világ első, szabad területen terítékre hozott trófeája, melyet először 250 pontnál többre értékeltek. Hivatalos nemzetközi bírálata az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállításon volt. Páros 14-es, ágainak száma 7/7, tömege 12,57 kg, 249,37 CIC-pontosnak minősítették.
Marion Schuster svájci vadászhölgy volt, hazánk lelkes barátja és évek óta gyakori, állandó vadászvendége, szenvedélyes vadász. Többször járt szarvasbőgéskor Zalában, több kiváló, aranyérmes bikát ejtett már el ott. 1970 szeptemberében Lentinél lőtte az akkori világrekord (1971–1973) agancsot viselő, 251,83 CIC-pontos, a nevével együtt emlegetett gímbikát. A trófea páratlan 26-os, ágainak száma 13/10, tömege 14,10 kg.
Paul Riegel jómódú német vadászvendégként érkezett Magyarországra. Világszerte vadászott, hazánkban többször is járt, sok bikát lőtt; a Jászkisér mellett elejtett őzbakja (231,53 CIC-pont, 770 gramm) is világrekordnak bizonyult. A Zala megyei Lentiben 1972-ben zsákmányolt ún. lenti bikája 1973–1976 között állt a világranglista élén: a páratlan 20-as trófea ágainak száma 10/18, tömege 14,80 kg, a bírálaton 252,98 pontot kapott.
A gyótai terület neve a szarvasvadászok körében emblematikus helyet foglal el, adottságainál és az ott folytatott kiváló szakmai tevékenységnél fogva ismert egész Európában. Itt esett 1981-ben az a világrekord agancsot viselő pusztakovácsi bika, amely utóbb 7 évig állt a ranglista élén. Werner Petznik nyugat-berlini építész a feleségével érkezett Magyarországra, hogy meglője életbikáját. Hat napig követték a rudlit, mígnem teljesült a házaspár kívánsága – terítékre került a világrekord, a „világon megszerzett trófeák legszebbike”. Az elejtett gímbika világrekord pozícióját (1981–1986) Plovdivban megerősítették. A páros 16-os trófea ágainak száma 8/8, tömege 15,00 kiló, 269,89 CIC-pontos. A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács a világon bemutatott összes trófea legszebbikének nyilvánította.
Bleier József közismert hivatásos vadász volt. Bellyén született, már tizenöt éves korában Tökösön szolgált, igen fiatalon az akkori területgazda, ifj. Albrecht bajor herceg alkalmazottja volt. 1956-tól a mai Gemenc Zrt. elődjének lenesi, majd karapancsai vadászterületén dolgozott fővadászként. Munkájának eredménye csaknem 150 elejtett aranyérmes gímbika. A hivatalos indoklás szerint ennek elismeréseként kapta 1986-ban a karapancsai bika elejtésének lehetőségét, melynek agancsa 1986–1990 között vezette a világranglistát. A páratlan 26-os trófea ágainak száma 10/13, tömege 15,50 kg, a nemzetközi bírálaton 271,00 pontot ítéltek neki.
Végezetül egyfajta összegzésként említeném meg, hogy talán soha nem volt ilyen fontos és időszerű nemzeti értékünkről, a magyar gímszarvasról írni és beszélni mint napjainkban, s éppen most, hogy ismét megkezdődött a szarvasbőgés és vele az „igazi” vadászidény. A szarvas ugyanis hazánk erdeinek nemcsak „koronázott” királya, de nemzetünk sajátos szimbóluma is, amely a „Csodaszarvasról” szóló regétől kezdve mind a mai napig jelképezi annak eredetét és történelmét. Ám a fényes és dicső múlt ellenére, a jelen időkben olykor szürke felhők fedik el a fényt: a jelkép – Európa-, sőt világszerte – kezd közönséges, vásárolható iparcikké, piaci áruvá zülleni… A jövőben is meg kell óvnunk a honi erdőkben mindenekelőtt őt magát, természetes élőhelyét, nyugalmát, szakralitással vetekedő tekintélyét és tiszteletét, nem utolsósorban pedig vadászatának tisztaságát.
Megjelent: A Nimród vadászújság 107. évfolyam 9. számában (2019. szeptember)