Délután fél öt, hétfő. Zsúfolt időszak a Déli Pályaudvar környékén, ahol az aluljáró antikváriusának hevenyészett polcain akad meg a tekintetem Stephen King egyik örökzöld rémtörténetén, az Állattemetőn, annak is az első kiadásán, még a nyolcvanas évek elejéről.
Lefékezek, a hazafelé siető emberek tömege pedig elmosódva hömpölyög körülöttem. Egy ideig szemezek a könyvvel, majd odalépek a polchoz, leveszem, végig simítok erősen barázdált gerincén. Fejben gyorsan kiszámolom mennyi Mátyás király lapul a pénztárcámban. Közben megérint a kísértés, s ha most egy bolt egy eldugott szegletében lennék még a megsárgult lapok illatát is mintavételezném… Hiszen ez a mozzanat is fontos, a könyvek iránti megszállottság része…
De végül nem veszem elő a pénztárcát, s a metró irányába sétálva a néhány napja véget ért Fegyver, Horgászat és Vadászat kiállítás, azaz a FeHoVa jut eszembe, s az, hogy mennyi érdekes olvasnivalóval gyarapodott könyvespolcom a rendezvény négy napja során. Juhász Ferenc, Pintér Norbert, Szunyoghy András, Varga Csaba, Blaumann Ödön, vagy éppen Zilai János és dr. Zilai Dorottya. Néhány név azon friss kötetek gerincéről, amelyeket sikerült beszerezni, számos antikvár, vagy néhány éve megjelent érdekesség mellett.
Vajon eme kötetek közül kerül-e fel bármelyik is évtizedekkel később az antikváriumok polcainak kiemelt helyeire, vagy éppen ellenkezőleg, az 500 forintos könyveket tartalmazó, jobb időket is látott exbanánosdoboz alján végzik majd? Ezt egyelőre lehetetlen megjósolni, az viszont biztos, hogy a szerzőkkel való beszélgetések és a négy nap során látottak alapján megállapítható: a vadászathoz köthető könyvkiadásra még mindig van igény. Még akkor is, ha sokan már temetik ezt a műfajt. (Nekik a figyelmükbe ajánlanám, hogy King megtanítja népes olvasótáborát a többi között arra is, hogy amit egyszer eltemetünk, az nem biztos, hogy örökké úgy marad, ahogy arról az 1983-ban elhantolt, majd „újjáélesztett” – lovecraftesen fogalmazva reanimált – Church nevű macska is tanúskodik az ominózus regényben!) Az már csak rajtunk, az olvasókon múlik, hogy lesz-e valamelyik fent megnevezett szerzőből olyan örökzöld klasszikus a vadászati irodalom palettáján, mint a hátborzongatás mesterének munkái.
Rajtunk múlik… (Még akkor is, ha egyszer minden ritkává váló régiség sokat fog érni, az viszont már nem rajtunk áll…)