Tavalyi rajzpályázatunk győztese, Rózsa Isidora élménybeszámolóval jelentkezett a nyereményként kapott vadasparki látogatásáról.
Tavaly nyáron a Nimród Vadászújság és a Budakeszi Vadaspark közös, Fekete István rajzpályázatán rajzom fődíjas, Szofi testvéremé pedig különdíjas lett. Jutalmam egy családi belépő volt a Vadasparkba, aminek nagyon megörültem. Idén áprilisban, a tavaszi szünet ideje alatt sort is kerítettünk erre a kirándulásra.
Összesen három napot töltöttünk Budapesten és ebből egyik nap ellátogattunk Budakeszire. Busszal utaztunk Budapest belvárosából. Az út körülbelül 45 percig tartott. Miután leszálltunk róla, gyalog indultunk el. Hamarosan egy erdőhöz értünk, ahol egy táblára lettünk figyelmesek: az erdőn keresztül is el lehet jutni a Vadasparkig. Természetesen az erdei utat választottuk és nagyon élvezetes volt. Rengeteg virágot és más növényt is láttunk a majdnem félórás erdei séta közben. A bejáratnál jelentkeztünk, átadtuk a belépőjegyet és máris indulhatott a móka.
Az első állatok, akikkel találkoztunk, a mókusok voltak. Rohangáltak a ketrecükben fel és alá. Nagyon fürgék és édesek. Várták, hátha valaki ad nekik csemegét, amit a bejáratnál lévő boltban lehetett megvásárolni. Sorra következtek ezután a különböző szarvasfélék, kecskék, juhok, madarak, vaddisznók, barnamedve, hiúzok, vadmacska és még sok más házi- és vadállat. Legjobban a szarkák leptek meg, hiszen emberi nyelven is tudtak beszélni, pontosabban kiválóan utánozzák azt. Persze, nem úgy, mint mi, de volt, amit anyukám után megismételtek, például azt, hogy “szia” és azt, hogy “helló”. A medvét éppen etették, almát dobált be neki a gondozó, aminek a maci nagyon örült. Később azt is megnézhettük, amikor a libákat vezetik sétálni. A Vadasparknak van egy külön kialakított része, ahol a dínókkal is megismerkedhetsz. Ez is nagyon érdekes volt.
Miután befejeztük a sétát, a bejárattól nem messze lévő zárt teraszhoz mentünk, ahol kézműves foglalkozás és arcfestés is várt bennünket.
Ami különösen tetszett a Vadasparkban, hogy az állatok sok esetben nem ketrecben voltak, hanem az erdő egy része volt elkülönítve nekik és ott szabadabban mozoghattak. Ha zárt helyen is tartották némelyiket, az volt a jó, hogy a kifutók elég nagyok.
Sajnos, a bulinak néhány óra után vége lett és vissza kellett indultunk a szállásunkra. Nagyon élveztem a jutalomkirándulást, rengeteg új élménnyel és boldogan tértem haza Budakesziről.
