![Cikk kép](https://api.nimrod.hu/media/d/de/de549428f4f790c1f6219da0aefbebcc.jpg)
Szigeti Edit természetfotós, lapunk munkatársa kérdezte veterán kollégáját a közös szenvedélyükről, Kaszón bemutatott kiállításáról és a közel fél évszad alatt készített egymillió képéből kiválogatott fotóalbumáról.
![Cikk kép](https://api.nimrod.hu/media/7/71/717f003417db14d16bd371d846bd08ef.jpg)
A szabadkai születésű természetfotós 45 éve járja fényképezőgépével és videokamerájával a nagyvilágot, célja az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok megörökítése. Képei a világ minden táján készülnek, a művész többször volt Erdélyben, Afrikában, Kanadában, Kazahsztánban is, de egyik kedvenc helye kétségkívül Kaszó. Első magyarországi kiállítása is itt volt megtekinthető az idei októberi kaszói trófeaszemlén, ahol - nagy sikerrel - 220 képet mutatott be a nagyközönségnek.
![Cikk kép](https://api.nimrod.hu/media/0/0c/0ce2c74b557b4d1f3c5e398e6b70d800.jpg)
Amikor kedvenc témájáról kérdezem, azt mondja, nem is feltétlenül az a lényeg, hogy mit ábrázol a kép, hanem, hogy hogyan ábrázolja azt. „Nem kell feltétlenül kapitális bikára gondolni, lehet a téma akár egy kis pók is, ha az szépen, egyedülálló módon mutatja be az élőlényt. Ami fontos számomra, a maximalizmusra való törekvés. Minél közelebb kell menni a vadhoz, akár 10-20 méterre megközelíteni, akkor lesz igazán jó a felvétel. Saját magammal szemben meglehetősen kritikus vagyok, jó, ha 1000 általam elkészített képből találok egyet, amivel maradéktalanul elégedett vagyok.”
Kiállításain figyeli az emberek reakcióit, azt vallja, a jó kép „beszippantja” a nézőt és szinte ott érzi magát a természetben. „Szeretem látni, ahogy az emberek elidőznek a fotók előtt, nekem az a siker. Célom, hogy egy kicsit visszatereljem őket a természetbe, a mai virtuális világban ez már-már elengedhetetlen, így van ugyanis módjuk kapcsolódni a természettel”.
![Cikk kép](https://api.nimrod.hu/media/7/77/773597dfa13a0d71daadb3ba5aad11a6.jpg)
Erre hivatott a közelmúltban elkészült „A kamera szemével a természet szívében” című könyve is, mely egymillió kép válogatását tartalmazza, hisz - 344 oldalon 700 képpel - az elmúlt 45 év termését szedi csokorba.
A szerb fotós elhivatott vadászember is, különösen kedveli a ragadozók vadászatát, eddigi élete során 680 rókát és 185 aranysakált ejtett el. Ha választania kell a fegyver és a fényképezőgép között, az utóbbit választja, kamera nélkül sosem megy vadászni.
Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint mitől jó egy kép, így válaszol: „Legyünk a lehető legközelebb a vadhoz, fontos a szépen elmosott háttér és a jó perspektíva. Ismernünk kell a vad viselkedését, ha sikeresek akarunk lenni. Nem csak passzívan várakozom, hanem igyekszem aktívan részese lenni az eseményeknek, ezért gyakran használok hívósípokat is.
![Cikk kép](https://api.nimrod.hu/media/8/86/86a8bbccddd54b6ea80a9464dc7cd63b.jpg)
Aki ismer, tudja rólam, sosem megyek többedmagammal fotózni. Ha többen megyünk, én inkább segítek a barátaimnak, ráviszem őket a vadra, de gépet nem viszek magammal, mert ragaszkodom hozzá, hogy a képeim egyediek legyenek. Nem lehet cél, hogy egy leshelyről készüljön 5 egyforma fotó. Ilyenkor sosem sajnálom az esetlegesen elszalasztott pillanatot, az nem az enyém volt. Ezért, ha ketten megyünk, egyikünk jobbra megy, másikunk balra és a végén megcsodáljuk egymás felvételeit.
![Cikk kép](https://api.nimrod.hu/media/7/70/701c3fec67b764a9cf3b611e5a3201bd.jpg)
Kitartónak kell lenni, sokat ki kell járni, én évente minimum 200 napot kint töltök, de ha van rá lehetőségem, akkor akár 300-at is. El tudják képzelni, mennyi szépet látok? Egy jó fotó már csak hab a tortán!”