Régi vízforrások újjáélesztése, amire a civil sajtó is felfigyelt.
Nagy Zoltán, a Nagyvad Vadász és Természetvédő Egyesület elnöke három évvel ezelőtt elkezdett járni azon az úton, amiről mások eddig csak az íróasztal mögül beszéltek. Nógrád vármegyét is elérte a kritikus szintű szárazság, ő azonban nem késlekedett, rögtön a megoldást kereste.
Amikor a cikk kapcsán felhívtam telefonon egyeztetni, Nagy Zoltán épp a traktorjában ebédelt – ekkor már elmúlt délután három óra – és egy forrást tisztított, tehát odakint a terepen dolgozott. Az ételt félretéve arról kezdett mesélni hogyan és miként vette kezdetét a szárazság leküzdése.
Ahogy elkezdődött…
– A Nógrád vármegyében található Nyugati-Cserhát, illetve Magyarnándor területén 2023 nyarán teljesen eltűnt a víz, vagyis eleinte ezt gondolták sokan. Ebben az évben a vadászháztól nem messze láttam szomjan halni egy őzgidát, ekkor tudatosult bennem, hogy egy percet sem várhatok tovább, azonnal cselekednem kell – kezdett bele, majd így folytatta: 40 éve dolgozom főállásban a vadgazdálkodásban, mint hivatásos vadász és vadászatszervező, 20 éve mint vadásztársasági elnök ezen a területen és közel 50 éve járom ezt a vidéket, helyismeretemnek köszönhetően pontosan tudtam, hol voltak régi források, ezeket „nyitottam ki” újra.
Az elnök elmondása szerint ugyanennek az évnek januárjában volt egy kétnapos rapid esőzés, amikor 140 milliliter eső esett. A talaj laza felső szerkezetét bemosta a völgybe. Ez a termőtalaj, ami később iszappá alakult, teljesen betemette a régi forrásokat és patakokat, fél és három méter között/mélyen. Majd megjegyezte, hogy nem egyedi esemény ez, hiszen Észak-Magyarország területén, a Cserhát északi vonalán, Szlovákiában és egyébként Erdélyben is tapasztalható volt ehhez hasonló eset, hogy az úgymond rapid esőzések teljesen betemették a természetes forrásokat, patakokat.
Találjuk meg a régi forrásokat
– Húsz hektár vízfelület hiányzik csak az én vadászterületemről, ami közel négyezer hektár. Az eddig megnyitott forrásokkal sikerült elérnem azt, hogy most minden 500 méteren talál magának vizet a vad – részletezte az elnök.
Zoltán szerint szükséges lenne a hasonló helyzetbe kényszerült vadgazdálkodóknak, erdészeknek előkeresniük az öreg erdőjárókat, akik megmutatják nekik, hol voltak régen a források, mert sok esetben a víz nem tűnt el, csak tudni kell, hol érdemes keresni.
– A jelenlegi helyzetben fontos volt és nagyon nagy segítséget nyújtott a helyismeretem. Egy példával tudom érzékeltetni: ha van egy palack vizem és ráteszem a kupakot, akárhogy rázom, nem fog jönni belőle a víz. Meg kell találni a kupakot, le kell tekerni és csak akkor fog jönni a víz – magyarázza Zoltán, majd így folytatja: a forrásoknál is így van. Ha nem tudjuk, hol van a szája, akkor hiába ásunk, csak gödröket fogunk csinálni. Én pontosan tudom hol van ezeknek a régi forrásoknak a szája, így tudtam őket újra megnyitni – zárja le.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság májusi számában olvashatják.