Végre jött egy kis eső. A száraz téli időszak után a rügyet bontogató tavaszi erdő látványosan itta a földre hulló esőcseppeket.
Az ázott talaj illata keveredett a szarvascsapat után maradt illattal, melyet a váltójukon cserkelve hol erősebben, hol gyengébben éreztem. A vizes avarban végre csendesen tudtam lépkedni. Ideális idő volt a cserkelésre. A kanyargós váltókat követve mentem egy régi kedves helyszínem felé, ahol egy erdei fenyves és egy tölgyerdő közötti régi, felhagyott erdészeti úton hosszú évek alatt egy kiterjedt dagonya keletkezett. A két erdő közötti keskeny úton egy nagy öblösödést alakítottak ki a disznók. Persze nem szándékosan, hanem sok fa nem bírta a rendszeres saras dörzsölődést és előbb-utóbb kidőltek, vagy elkoptatott tövüknél egyszerűen kitörtek egy-egy vihar során. Nos ez a hely sokszor tartogatott már élményeket nekem.
Szerencsémre most is várt rám egy nagy-nagy meglepetés. Már az erdőből láttam, hogy a dagonya vízzel telt és a közepén valami nagy púp emelkedik. Távolról régi saras fatörzsmaradványnak tűnt, de mikor a teleobjektíven keresztül néztem, akkor bizony a fatörzs kiszőrösödött, jobban mondva kisertésedett. Egy disznó feküdt a saras tócsa közepén. Hétrét görnyedve lassan elindultam feléje, mert ahhoz, hogy érdemes legyen fényképet készíteni még messze voltam a témától és túl sok fatörzs is belezavart a képbe. Kinéztem egy kidőlt fát takarásnak, amely mellé el akartam jutni. Ez úgy 50 méterre volt a dagonyától, de jó rálátással arra. Az utolsó métereket már kúszva tettem meg, de odaértem.
A fényképezőgépet óvatosan ráhelyeztem a törzsre, de a disznó ekkor felállt. Most láttam csak, hogy egy jókora kan disznóval sikerült találkoznom. Moccanni sem mertem, mert féltem, hogy azonnal kereket old. Percekig mozdulatlanok voltunk mindketten, de lehet, hogy ő a szívem dobogását is hallotta a torkomból. Aztán lassan kiment a dagonyából és az első kis fa törzsén végig húzta az oldalát. Ezt használtam ki arra, hogy feltérdeljek és ráélesítsem az optikát, aztán fotóztam. Biztosan megérezte, hogy ott vagyok, mert bár rám sem nézett, de szép lassan elvonult az ellenkező irányba.
