Amikor hajtásról vagy terelővadászatról van szó, fel szokott merülni a kérdés, hogy tudunk-e eredményesebbek lenni, ha a megszokott puskatávcső helyett egy kifejezetten erre a célra tervezett optikai eszközt használunk.
A vad észrevétele és a megfelelően kivitelezett lövés leadása közt eltelt idő csökkentése érdekében hozták létre a futóvad-lövészethez tervezett eszközöket, amelyek esetében a cél az elérhető legnagyobb látómező elérése.
Az első ilyen eszköz a pirospont-irányzék, mely egy optikai lemezre kivetített dióda fénye, amely legyakrabban egy pont. Mivel optikai nagyításuk nincs, az emberi szem számára azonos távolságra tűnik fel a vetített pont, mint a megcélozni kívánt vad. Bárhogyan nézünk át rajtuk, ahol az irányzójelet látjuk, oda is fogunk lőni. A látómező értékét a pirospont-irányzékok esetén ténylegesen maximálisnak vehetjük, a látott kép fényessége, kontrasztja nem változik, folyamatosan figyelemmel kísérhetjük vele a környezetet, és nem veszítjük el térlátásunkat sem.
A pirospont-irányzékok használatának korlátja a pont mérete, amely a legjobb esetben is 2 MOA körüli. Ez 50 méteren 3 centiméter, míg 100 méteren 6 centiméteres takarást jelent, ami nagyobb távolságon növeli a találat bizonytalanságát.
A másik kategóriába a hajtástávcsövek tartoznak. Ezek annyiban különböznek általános felhasználású változataiktól, hogy nagyításuk általában az 1×-es (esetleg 1 alatti) értékről indul, és 6–8×-os maximális nagyítással növelik a cél méretét. Felbontásuk vagy képélességük folytán a nagyobb távú, precízebb lövések leadására is alkalmasak. Frontlencséjük átmérője, geometriai méretük, súlyuk lényegesen kisebb, mint egy normál távcsőé, mintegy 500 gramm körüli. Gyártónként különböző irányzójellel szerelik őket, de a leggyakoribb a German 4 vagy a sima piros pont. Legkisebb nagyítás mellett elvileg két szemmel is használhatóak. Mivel több lencséből állnak össze (általában), 100 méteren parallaxismentesek.