A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara november 29-én megjelent, vadkárral kapcsolatos közleménye miatt megkerestük Győrffy Balázst, a NAK elnökét, és feltettük a témában felmerült kérdéseinket. Alább a kamara válaszát olvashatják, amelyet változtatás nélkül adunk közre. A későbbiekben közöljük majd szerkesztőségünk és szakértőink véleményét.
Győrffy Balázs elnök lapunknak adott válaszai:
A túlszaporodott nagyvadállomány okozta vadkár óriási veszteséget okoz a gazdálkodóknak, akik számára annak csak töredékét térítik meg a vadászatra jogosultak – hangsúlyozza Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke. A NAK a jövőben e téren határozottan kiáll a gazdák érdekeiért: peres ügyekben átvállalja a gazdálkodók megalapozott vadkárköveteléseit, és lefolytatja a vadásztársaságokkal az eljárásokat.
Kérdés: A már működő igazságszolgáltatási gyakorlat ismeretében, miben látják a tervezett cég hasznát, azaz milyen konkrét lépéseket várnak el tőle, amit a károsult nem képes megtenni és az hozzásegíti a kárigénye érvényesítéséhez?
A vadkár problémakör nem újkeletű, évtizedek óta – a nagyvadállomány sokszorosára emelkedésével – egyre jobban nehezíti a mező- és erdőgazdálkodók életét. Hangsúlyoznám, hogy nem a gazdálkodók és a vadásztársadalom közötti konfliktust akarjuk erősíteni. Sőt, annak kezelése, csillapítása a fő cél, ami a vadásztársadalom érdeke is.
A gyakorlati tapasztalat sajnos az, hogy a vadkárigény jogi úton történő érvényesítése jellemzően nagyon sokáig, akár több évig is eltarthat. Egy-egy gazdálkodónak ez olyan mértékű anyagi kiesést okozhat, amely ellehetetleníti a működését. Ez elfogadhatatlan. A NAK részéről azzal is kívánunk segíteni, hogy az el nem ismert, de valós – aminek indokoltságát minden esetben megvizsgáljuk – vadkár anyagi terhét mielőbb átvállaljuk a gazdálkodótól. Azaz a bírósági szakaszban a NAK áll majd a követelői oldalon.
Egyáltalán nem célunk, hogy egy-egy vadásztársaság csődbe menjen a vadkárok térítése miatt, de fontos, hogy a gazdálkodók se kerüljenek nehéz anyagi helyzetbe a vadkárok miatt. A vadásztársadalomnak – akik alapvetően hobbiból vadásznak, ahogy gazdaként jómagam is – éreznie kell azt a súlyt, amit az élelmiszert termelő gazdálkodókra ró a vadak okozta kár. Ennyi nagyvad mellett a vadász–gazda békés együttélés egy megoldás nélküli egyenlet. Az elszaporodott nagyvadállomány létszámának csökkentéséért pedig főként a vadászok tudnak tenni.
Kérdés: A közleményükben a tervezett céggel kapcsolatban a jogos kárigények behajtását említik. Milyen mértékű problémát jelent a gazdálkodók körében, hogy a bíróság megítélte számukra a kártérítést, de a fizetésre kötelezett vadászatra jogosult nem tesz eleget a bírói döntésnek?
Alapvetően nem arról van szó, hogy a bíróság által megítélt összeg „behajtását” végeznénk. Hanem arról, hogy még a bírósági szakaszba lépés előtt átvegyük a gazdától az „ügyet”, annak minden terhével együtt. Tehát ne neki kelljen az egyeztetésekkel kapcsolatos nehézségekkel vesződnie, annak anyagi, jogi stb. terheit viselnie, akár konfrontálódnia helyben nagyobb társadalmi, gazdasági erővel bíró szervezetekkel. A gazdának gazdálkodnia kell, nem vitatkoznia, nem bíróságra járnia.
A NAK szándéka alapvetően a bekövetkezett, de a vadászatra jogosult által vitatott vadkár megtérítésének elérése, lehetőség szerint akár már a bírósági szakasz előtt. Ha bíróságra kerül az ügy, akkor pedig a NAK által létrehozott cég lesz a peres fél, amely előzetesen már átvállalta a követelést a károsulttól.
A vadlétszám jelentős apasztása nem odázható tovább, emellett pedig fontos a vadkárok korrekt rendezése. Jelenleg számszerűen az látható, hogy évi mintegy hárommilliárd forint körüli a térített kárérték – ami csupán a jéghegy csúcsa. Ugyanis a károk jelentős része nem jut olyan platformra, hogy a statisztikákba bekerüljön. Sok-sok mező- és erdőgazdálkodó cipeli ezt a terhet, viseli az őt ért kárt, vagy évekkel később jut hozzá az indokolt követeléséhez. Biztonságot szeretnénk nyújtani a gazdáknak: ha segítségre van szükségük, akkor legyen hová fordulniuk az ilyen speciális ügyekben.
Kérdés: Vannak-e információik arról, hogy az eddigi gyakorlat szerint mennyi bírósági per és milyen értékben zajlott vadkár ügyben az utóbbi években, és azokban milyen arányban születtek kártérítésre kötelező ítéletek?
Nem ismerünk ilyen hivatalos összesítést, feltehetőleg nincs is. Ugyanakkor a gazdáktól országszerte, heti, napi szinten érkeznek jelzések felénk, miszerint felettébb nehézkes a vadkárigények érvényesítése.
A vadkár problémát évek óta igyekszünk komplexen kezelni, nem ez az első lépésünk, és nem is az utolsó. A legfontosabb célkitűzésünk a nagyvadállomány csökkentésére irányuló jogi és igazgatási háttér kialakításának elősegítése, az érdemi és tartós állománycsökkentés elérése. A képlet egyszerű: kevesebb vad – kevesebb kár – kevesebb konfliktus. Korántsem azt mondom, hogy ami keresztbe áll vad, azt le kell lőni. A vadász szakma rendelkezik a legprofesszionálisabb ismeretekkel, tudással arról, hogy miként lehet az állományt apasztani úgy, hogy közben annak minősége még javuljon is.
Határozott véleményünk, hogy a vadkárok keletkezését kell erősen visszaszorítanunk, és azoknak az eseteknek a számát drasztikusan lecsökkenteni, ahol a gazda és a vadászatra jogosult konfrontálódhat. Ennek érdekében az elmúlt években az OMVK-val közösen finanszíroztuk az Egységes Vadkárfelmérési Útmutatók elkészülését, és együttesen elfogadott további javaslatokat tettünk. Ezen felül a szakterületért felelős szakmai osztályunk, valamint a vármegyei szervezeteink is megfogalmaztak javaslatokat, amelyeket – megvitatásukat követően – az AM illetékes államtitkárságához, valamint az Országos Vadgazdálkodási Tanácshoz is benyújtottunk. Több javaslatunk mára már beépült a jogszabályokba, de a munkát folytatjuk. Továbbá a gazdálkodókat falugazdászaink országszerte segítik azzal, hogy tájékoztatást nyújtanak számukra a vadkárok észlelése után szükséges teendőkkel, lehetőségekkel kapcsolatban.
Kérdés: A közleményükben évi 21 milliárd forint vadkárról írnak, amelyből csak alig több mint 3 milliárd forintot fizetnek ki a vadgazdálkodók. Mi a tapasztalatuk a fennmaradó 18 milliárd forintnyi vadkárral kapcsolatban? Ebből az összegből mennyi a bírósági perben elutasított kárigény, illetve mekkora része az, ami miatt nem indított pert a károsult gazda? Utóbbi esetben miért nem perelt?
Egy korábbi, a tagság körében végzett reprezentatív felmérésünk szerint a gazdák jelentős része nem kért, nem kér vadkártérítést. Azért, mert nem akarnak vesződni az eljárással, vagy nem akarnak helyben konfrontálódni, illetve mert azt látják, hogy végeláthatatlan pereskedés várna rájuk. Egy részük pedig bizonyos mértékig elfogadja a „terményfogyást”, annak ellenére is, hogy a jogszabály szerint kérhetné a kártérítést, hiszen az nem kötött küszöbértékhez. A jelenlegi helyzet véleményünk szerint azért alakulhatott ki, mert mára az ország több térségében messze túllépett a kártétel a tűrhető mértéken. Ha ezen nem változtatunk, akkor aki eddig nem állt bele a perbe, a jövőben lehet, hogy másképpen gondolja majd.
A vadkároknak csak egy kis részét rendezik le egymás közt az érintett felek, úgy, hogy ez vadkár kifizetés formájában nem jelenik meg a hivatalos statisztikai adatokban. Ám sok esetben semmilyen egyezség nincs, és az okozott kárnak sosem lesz viselője, következménye. A NAK ezekben az esetekben fog közbelépni és segítséget nyújtani a gazdáknak.