A Pest vármegyei Kóhalma Vadásztársaság területén, az ABZ Drone Kft. szakemberei tartottak dróntesztet, amellyel azt akarták kipróbálni, hogy az eszközeik mennyire alkalmasak megtalálni a magas növényzetben elfektetett gidákat.
Pont azon a napon, amikor lapunk hivatalos volt a Bugyi és Alsónémedi között 8 ezer hektáron gazdálkodó, tavaly fennállásának 70. évét ünneplő Kóhalma Vadásztársaság területére drónos őzgidamentés tesztelésére, akkor jelent meg a Nimród Vadászújság online felületén, hogy szerte Európában elkezdődött az őzgidák mentése, amelyhez a Blaser cég nyújt segítséget drónokkal.
Magyarországon viszont még gyerekcipőben jár a drónok használata a vadgazdálkodás terén, derült ki a Bugyi határában tartott teszten. Ezért is volt szükség a próbára, mert ebben még nincs jártassága sem a hazai hivatásos vadászoknak, sem pedig a drónpilótáknak. A teszt jól sikerült, kiderült, hogy a technika még az aránylag magas növényzetben is képes megtalálni és azonosítani az újszülött gidákat.
A reggel 4 órai, vadászias időpontban meghirdetett találkozó indoka az volt, hogy még hűvös időben történjen a teszt, hogy a drónra szerelt hőkamera képén jól különüljenek el a keresett hőforrások. Az aggodalom abból is eredt, hogy nem tudták a szakemberek, hogy a sűrű növényzet tövében elfektetett gidák mennyire lesznek takarva a hőérzékelők elől, egyáltalán látható lesz-e valami belőlük. A végén kiderült, hogy még a kellemes, 18 fokos reggeli időjárásban is jól érzékelte az eszköz a derékig érő búzában megbúvó kis testeket, mert a három megtalált gidából kettőt a teszt végén, 8 óra körül sikerült felfedezni.
A cég technikusai, a vadásztársaság hivatásos vadásza, valamint Kasuba András, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Vadászszövetség fővadásza összmunkájának köszönhetően viszonylag hamar, mintegy félóra alatt sikerült gyakorlatot szerezniük abban, hogy a drón pilótájának képernyőjén megjelenő hőforrásokat megkülönböztessék egymástól. Ebben együttműködő partnerek voltak a területen élő egerek, pockok, hörcsögök, nyulak, négy bíbictojás, őzbakok és suták, illetve a három megtalált őzgida, akik mind modellt álltak a művelethez. Pontosabban álltak, rohantak, vagy összegömbölyödve feküdtek.
Kasuba András közreműködése sokat lendített a teszt gyors eredményességén, mert végig vadászati, vadgazdálkodási szemszögből adott információkat vagy tett fel kérdéseket a technikusok felé, ezzel a drón és a rajta lévő hőkamera speciális rendeltetése szerinti használatában adott fontos támpontokat a kezelőinek.
Két területen, egy régóta megkímélt kaszálón és egy búzatáblán zajlott a keresés. Az előbbin egy, az utóbbin két gidát talált az eszköz, de azt hozzá kell tenni, hogy ez az első teszt volt, így most még nem lettek szisztematikusan, minden négyzetmétert érintő módon átvizsgálva a területek.
A beszélgetések során számos kérdés felmerült a Magyarországon még nem használatos módszerrel kapcsolatban. Ezek érintették az anyagi oldalát az eljárásnak, a gazdák és vadgazdálkodók közötti együttműködés kérdését, illetve azt, hogy az államnak milyen dolga keletkezhet állatvédelmi szempontból, ha kiderül, hogy van egy jól működő eszköz, amellyel képesek vagyunk megmenteni a tulajdonát képező értékes vadat. Az anyagi oldalon például az a kérdés merült fel, hogy megéri-e egy néhány millió forintos beruházás a vadászatra jogosultnak, vagy a gazdálkodónak, ha azt csak évente egy bizonyos időszakban, néhány alkalommal használja? Ha pedig szolgáltatásként fizet érte, akkor ez mennyire terheli meg a kasszát?
A teszt résztvevői abban bizonyosan egyetértettek, hogy kíváncsian várják a következő lépéseket a drónos őzgidamentés ügyében.
