A 2024-es FeHoVa alkalmával szerkesztőségünk egy játékot hirdetett, mely során egy nagykoponyás őzbaktrófeának a kiskoponyára korrigált bírálati tömegét kellett megtippelni. Milyen tanulsága lehet ennek a közelgő őzbakidény kapcsán?
A szóban forgó trófeát, egy átlagosnak mondható hatos bak koponyáját a bírálatkor 337 grammra mérte (és vonatkoztatta kiskoponyára az adatok rögzítésére használt szoftverrel) a területi vadászati hatóság illetékes szakembere. A témában jártas olvasóink ebből már tudhatják, hogy mivel az amúgy orrcsontra vágott koponya tömegére korrigált értéket jelenti a fenti szám, így a bak nagykoponyás tömege a bírálatkor 427 gramm volt. A kiállítás előtti napon, az elejtés óta eltelt pár év után egy konyhai mérlegre rátéve „az alanyt”, a mérőeszköz 409 grammot mutatott.
A trófeát jól látható helyen, azt nem megközelítve, körülbelül 2 méter távolságból mustrálhatták meg a játékra tippet leadó olvasóink az elejtés helyét és idejét nem ismerve. Egy viszonylag pontos – egy grammos tévedéssel megadott – tippel lett a szerencsés nyertesünk egy könyvsorozat boldog tulajdonosa. Mindezt persze már eddig is tudtuk, de a tanulságot inkább a „statisztikából” szeretném levonni.
Gyakorlott szakembereknek is meggyűlik időnként a baja az őzbakok terepi bírálatával. Egyrészt a vad korának pontos megbecslése szinte lutriszámba megy, viszont a tömeg pontos becslése is nehéz. Olvashatunk, hallhatunk őzgazdálkodásban jártas szakemberektől arról, hogy több száz bak lövetése után is megesik, hogy az előre egyeztetett trófeatömeghez képest bizony az ilyenkor szokásos 15%-os tévedési lehetőségen is túlszaladnak időnként.
E játékunk remek lehetőséget ad arra, hogy az őzbak idénykezdethez közeledve kicsit közelebbről megvizsgáljuk e kérdést. Noha nem csak (de szép számmal) hivatásos vadászok adtak le tippet, azért felfoghatjuk egyfajta kísérletnek, hovatovább statisztikai mintavételnek is annak kapcsán, hogy mégis, hogy tippelnek a vadászok őzbak trófeatömeget, ha azt nem is a terepen, hanem „csak” lefőzve, szinte „laboratóriumi körülmények közt” kell megtenniük.
Röviden akkor a számokról… A játékban 241 tippet adtak le a standunknál. Annak ellenére, hogy minden érdeklődőnek világos volt, hogy a kiskoponyás tömeget várjuk megfejtésként, a 241 tippből számolt átlag 390 gramm, ami a bírálati értékhez képest 53 grammal több. A tipphalmaz szórása (az átlagtól való átlagos eltérés) 101 gramm. Nagy arányban, 103 esetben esett a becslés 300–400 gramm közé, de sokan adtak le tippet (83 esetben) 400–500 gramm között. (Csak a statisztikában jártas olvasóink számára jegyzem meg csemegeként, hogy az adatok normál eloszlást követnek, a tippek sűrűségét ábrázoló hisztogrammon szignifikánsan illeszkedik az ezt jellemző haranggörbe.)
Jól látszik tehát, hogy a tippek inkább a nagykoponyás tömeg felé hajlottak, de azt is alábecsülték a játék résztvevői az elejtés körülményeinek és a bak életterének ismerete nélkül. Ebből is látszik, hogy mennyire nehéz műfaj az őzbak vadásztatása, és a szakértelmen túl igényli az adott vadászterületen megélt tapasztalatok sokaságát, és a vadállomány pontos ismeretét a kísérőtől. Ebben a sokváltozós egyenletben – amit az őzbak terepi bírálata jelent – a fentiek garantálhatják a nagyobb tévedések elkerülését és a rossz „utóíz” nélküli vadászélményt a vendégnek.