Sokat gondolkodtam már azon fotósként, hogy vajon melyik hónap vagy évszak a legkedvesebb számomra a fotózási lehetőségek, témák szempontjából.
Aztán mindig arra a következtetésre jutok, hogy az év bármely időszaka tartogat nekem fotós kihívásokat, vagyis lehetőségeket, és nincs olyan, hogy unalmas, lagymatag periódus.
Persze lehet mondani, hogy a szarvasbőgés vagy a dámbarcogás idején sokkal több és izgalmasabb fotós témákban lehet „dúskálni”, de nekem egy barkás agancsú őzbak becserkelése és fotózása legalább annyi vadászlázat és endorfintermelődést okoz, mint a már említett grandiózus természeti események.
Így voltam ezzel akkor is, mikor egy márciusi napon a Vértes lábánál elterülő mezőgazdasági területek, kaszálórétek és erdőfoltok, nádasok között kajtattam az őzek után András barátommal, aki ugyan nem fotózik, de ő is az őzek szerelmese, mint én, és hatalmas tapasztalati tudás áll mögötte.
A nap úgy kezdődött, hogy egy rozsföldön kint fekvő, magányos nagy bakra cserkeltünk rá sikerrel, majd észrevettünk egy csapat őzet, melyben különböző életkorú bakok voltak. Már messziről láttuk, hogy némely egyednek még teljesen barka borítja az agancsát, ugyanakkor voltak olyanok, melyek már letisztították a barkát az agancsukról, és voltak olyanok is, melyeknél a rózsa környékén még véres rongyként tekeredett a lehántolt barka szövete. Izgalmas témának tűnt ez a kis csapat, főleg hogy néhány bak éppen lefeküdt a vetésre, míg mások párokba állva próbálgatták egymáson az új agancsuk erejét. A kihívást a távolság leküzdésén túl az is jelentette, hogy köztünk és az őzek között egy vízzel teli csatorna húzódott, mindkét oldalán keskeny nádfallal. A nád takarásában sikerült közel kúsznom a fekvő bakokhoz, akik szemlátomást élvezték a kora tavaszi napsütést, de a nádszálak nagyon megnehezítették a fotózást. Hiába voltunk nagyon közel az őzekhez, bizony csak sok küzdelem árán tudtam olyan pozíciót találni, ahonnan legalább egy-egy fejet takarás nélkül tudtam a fotókra komponálni. Továbbá kihasználtuk a szelet is, mely „volt olyan kedves”, és néha elhajlította az optika elé belógó nádszálakat. Szerencsémre két, eléggé felhevült bak is épp előttünk kezdett bele egymás harcos méregetésébe.
