Orosz György vadfotós kollégánk ezúttal sem okoz csalódást, amikor egy tavaszi élményét osztja meg velünk.
Őzeket mentem fotózni egy hatalmas gyümölcsfaültetvényre, mely áprilisi virágpompában fogadott. Hajnalban már a területen voltam, de délután még nem jutottam el a kert hátsó felébe, mert annyi élmény fogadott, annyi cserkelési lehetőség, hogy lassan haladtam. Késő délután már ment le a nap, amikor az egyik fasorban észrevettem egy fekvő sutát. Csak a feje látszott ki a magas fűből, de szép látványt nyújtott a virágzó fák előterében. Egy másik sorban elindultam az irányába. Mikor a kettőnk között lévő távolságot megfeleztem, óvatosan kinéztem, vajon ott van-e még. Ott volt, ugyanúgy feküdt, viszont körülötte a fű ide-oda mozgott a szélcsendes idő ellenére. A teleobjektív nagyításában aztán alig akartam elhinni, amit látok. A suta körül kisrókák kergetőztek körbe-körbe. Még mindig távol voltam, hogy fotózni tudjak, ezért visszakúsztam a másik sorba és előbbre óvatoskodtam. Mikor megint kinéztem, a kisrókák a suta mellett ültek, mintha csak az anyjuk lenne. Ekkor vagy hátszelem lett, vagy a suta ösztöne súgta meg, hogy leselkedem, mindenesetre az őz felállt és lassan elballagott, eközben a kicsiket meg a föld nyelte el. Mint később kiderült tényleg. Miután egy ideig semmi mozgást nem láttam, a nap pedig lassan teljesen lenyugodott, közelebb mentem. Ekkor derült ki számomra, hogy a suta egy rókakotorék tetején feküdt. A történetben még érdekesség volt, hogy miközben a kotorék felé mentem, annak túloldalán egy őzbak feküdt, aki ugyanúgy meglepődött rajtam, mint én őrajta. Egy hét múlva sikerült ismét a területre mennem. Ekkor már hajnalban egyenesen a kotorék közelében telepedtem le a szembeszelet kihasználva. Nagyjából negyedórát kellett várnom, és kijött az egyik kisróka, aztán percenként jelentek meg az újabb fejek a kotorék kijáratában. Végül öt kis poronty kergetőzött és bunyózott előttem. Egész napomat ott töltöttem velük. Fotóztam és filmeztem a csemetéket. Délutánra azonban megfordult a szél iránya, ezért egy nagyot kerülve a kotorék túloldalára helyeztem át a fotós bázisomat. Az élményből néhány mozzanat és pár kiragadott pillanat az alábbi linken is megtekinthető:
