A Tószegi dr. Bay Béla Vadásztársaság 8000 hektáros, apróvadas területen gazdálkodik Szolnok, Tószeg és Tiszavárkony érintésével.
Határait északról a 4‒es számú főút szolnoki elkerülő szakasza, keletről a Tisza folyó középvonala, dél felől egy öntöző csatorna adja. A nyugati határ Pest és Jász‒Nagykun‒Szolnok Megye közigazgatási határa.
A vadászterület két részre osztható. Az egyik jellegzetes alföldi apróvadas terület, pár hektáros erdőfoltokkal, fasorokkal, nagy felosztású mezőgazdasági táblákkal. A mezőgazdasági műveléssel érintett terület nagysága 5000 hektár.
A másik a 3000 hektáros ártéri terület, melynek erdősültsége mintegy 40 százalék. Összetételét nyarasok, füzesek, valamint tölgy, kőris, és feketedió adja. Mindenhol jelen van az ámorcserje vagyis a gyalogakác.
Itt kisebbek a táblaméretek, de a tavaszi esetleges árvizek miatt csak kukorica és napraforgó a termesztett növény.
A két területrészt a Szolnok‒Tószeg‒Tiszavárkony közti főútvonal választja el.
A megfigyelések szerint a két területen két különböző megjelenésű őzállomány él.
‒ A legfőbb különbség a testméretben és az agancs formájában, színében látható – mondta el Ábel László hivatásos vadász.
‒ Az ártéri őzek átlagtesttömege minimálisan nagyobb, mivel a téli időszakban jóval kevesebbet mozognak, mint a mezőgazdasági területen élők. Az ártéren a téli időszakban nagyon kevés a táplálék, de a szórókkal és a nagyvad etető helyekkel ezt kompenzáljuk nekik. Az ártéri őzek nem állnak rudliba. Általában négynél több egyed nem mozog együtt, míg a felső, mezőgazdasági részen 70‒80 egyedből álló rudlik is előfordulnak – elemezte a megfigyeléseket a szakember.
A legfőbb különbség a trófeában, annak formai és színezeti eltérésében mutatkozik meg. Az ártéren gyakoribb a formailag hibás agancs, és jóval sötétebb, míg a felső részen a fakóbb, sokszor csontszínű agancsszín a jellemző. A tisztítás tavasszal az ártéren mindig hamarabb elkezdődik.
A két terület közötti vadmozgás úgymond folyamatos, de nagyobb arányban csak árvíz idején figyelhető meg.
