Egy héttel ezelőtt jelent meg arról egy cikkem, hogy mit vigyünk magunkkal a nyári vadkárelhárító vadászatokra.
Ezen felbuzdulva – szintén kezdő jágereknek – álljon itt egy kis segítség, hogy a nyári cserkelésekre miket, vagy miket ne cipeljenek magukkal.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy senki szokásába nem kívánok páros vadászcsizmával beletrappolni. Aki már legalább néhány éve aktívan vadászik, annak minden felszerelése a helyén van és már kialakultak a maga kis szokásai. Vannak viszont sokan – bő tíz éve magam is – akik mindenféle segítség nélkül indulnak neki a rögös vadászösvényeknek és mielőtt mentorra találnak – ahogy én is – bejárnak egy nemhogy göröngyös, de szakadékokkal tűzdelt utat. Erre adnék itt most egy túrabotot!
Az első nyári vadászataimra mindig úgy pakoltam össze, mintha valamiféle trópusi expedícióra mennék, amelyet fenyeget egy arktikus vihar. Ez annyit jelent, hogy volt nálam esőruha, de még több rétegnyi polárfelső is, hiszen ki bízna meg az meteorológiai weboldalakban… Ez azért volt rendkívül hasznos, mert egy-egy néhány órás kimenetel alatt ugyan nem találkozunk mindenféle szélsőséges időjárási eseménnyel, ellenben jó edzés a 10+ kilós hátizsákkal caplatni.
Nyáron azonban még az eső is meleg, nem kell tőle félni, a legrosszabb, ami történhet velünk, hogy utána a puskatakarítás nagy meló lesz. Ezt tapasztalatból mondom, van ugyanis egy „Esőbak” feliratú mezőörsi trófeám, amelynek rövid története az, hogy egy napraforgótábla mellett amolyan két-három órát vártunk a kérlelhetetlen esőben, puskával a lőboton, hogy kijöjjön a takarásból a vad. Sehogy nem tudtunk jobb helyzetbe kerülni, maradt a várakozás és a szó szerinti bőrig ázás.
De mi a helyzet a rekkenő hőséggel? Abban még a vad sem mozdul szívesen, főleg ha olyan aszály van, mint idén. Ekkor általában a legszűkebb időablakaink vannak csak nyitva pirkadatkor és napszentületkor. A vadászat legnagyobb ellensége ekkor a különféle vérszívó rovarok. Ismét egy rövid történetet ékelnék ide: valamikor a 16. század derekán egy csapat magyar vitéz valamely mocsár szélén várta a törököt. Annyira elviselhetetlen volt a szúnyogok mennyisége, hogy feladták a vártát és megírták a szomszédnak, hogy „a törököt az bogárnak miatta be nem várhattuk”. Nincs keservesebb, mint a döngicsélő, csípni készülő vérszívó, amikor épp súlyt tennénk az elsütőbillentyűre, így nálam kulcsfontosságú a riasztószer, vagy egyéb eszköz, mint például a Thermacell.
A cserkeléshez nyáron végtére nem kell más, hogy jól érezzük magunkat, csak a papírok, lőszer, puska, kereső és egy kis snack és innivaló. Ezeken felül csak a szokásos: keresőtávcső, kés, valami vadhúzó-alkalmatosság és egyetlen egy pulóver, vagy dzseki, ha estébe nyúlna a lövés utáni munka.
Írjátok le kommentben, ti mivel egészítenétek ki a listát!