A magaslesek karbantartása és cseréje jelentős feladatot ró a vadászatra jogosultakra.
E vadászati berendezések egyebek mellett elősegítik az eredményes vadászatot, így a vadkár csökkentésében is szerepet játszanak, de állapotuk sokat elárul a vadászterület kezelőjéről is. Az ingatag, roskadozó les – amellett, hogy balesetveszélyes – nem jó cégér, ezért a hivatásos vadászok fontos feladatai közé tartozik a lesek javítása és szükség esetén cseréje. Ennek legfőbb időszaka a nyár, így a szeptemberi szarvasbőgésre már megfelelően felkészített vadászterülettel – gondosan karbantartott vadászati berendezésekkel, kitisztított nyiladékokkal, cserkelőutakkal – várják a vendégeket.
A 8000 hektáron gazdálkodó Vas megyei Szombathelyi Vadvirág Vadásztársaság hivatásos vadásza, Orbán Zsolt avatta be az olvasókat a részletekbe:
– 100 db fix magaslest helyeztünk ki a vadászterületre, és ezek mellett 10 darab hordozható lest is használunk. Utóbbiaknak az őzbakvadászatokon és bőgésben vesszük nagy hasznát. Praktikus megoldás, mert a platóra csörlővel húzom fel, így egyedül is ki tudom helyezni őket. A leseket folyamatosan karbantartjuk. Évente 8–10 darabot cserélünk, jellemzően azokat, melyek a legrosszabb állapotban vannak. A berendezéseket társadalmi munka keretében készítjük: én előteremtem hozzá a faanyagot, méretre vágom, majd egy-egy hétvégi napon a tagság rakja össze őket – legutóbb is 26-an vettek részt az építésben. A lesek alja akácdeszka, az oldalakat pedig fenyődeszkával burkoljuk. A régieket közösen bontjuk szét, és a helyükre tesszük az újakat. A lesek fele-fele arányban fedett vagy nyitott. A fedetteket a szélvédett helyekre állítjuk, mert a nyílt területen könnyen alájuk kap a szél, és felborítja őket. Ezt az utóbbi 5-6 évben tapasztaltuk: a szélsőséges időjárási viszonyok – hatalmas viharok, orkánerejű szél – következtében felborultak és összetörtek. Leginkább a tavaszi–nyár eleji nagy zivatarok, viharok idején károsodnak a lesek, nem is télen. Igyekszünk ennek elejét venni oly módon, hogy lekarózzuk őket, illetve vascsöveket verünk le a talajba támasztásként. A rögzített lesek helye évtizedek óta állandó: a főváltók, illetve az erdősarkok mellé, a hagyományos bőgőhelyek, a patakpartok és a mezőgazdasági táblahatárok környékére tesszük ki őket, de a szórók mellé is telepítünk leseket; 3 olyan szórót működtetünk, amelyet egész évben etetünk, ezzel is próbáljuk mérsékelni a vadkárt.