Október 27-én Vas vármegyébe látogatott lapunk és az Országos Magyar Vadászkamara szakmai rendezvénysorozata.
Bors Richárd, a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettese köszöntötte elsőként a közel 100 főből álló nézőközönséget, egyúttal köszönetét fejezte ki az OMVK Vas vármegyei Területi Szervezetének és a Vas Vármegyei Közgyűlés elnökének, Majthényi Lászlónak a szervezést és a helyszín biztosítását. A közgyűlés elnöke külön köszöntötte a résztvevőket, illetve hangsúlyozta, hogy örömmel biztosították a helyszínt a Fórum megtartására.
Gagyi István, az OMVK Vas vármegyei Területi Szervezetének elnöke megnyitóbeszédében a lezárult szarvasbőgés eredményeiről is beszámolt, a vármegyében 670 lebírált trófea több mint 60 százaléka érmes lett.
Első előadóként Pukánszki Zoltán, az OMVK Vas vármegyei Területi Szervezete Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának tagja számolt be a Vas vármegyei gímszarvasállomány helyzetéről. Az előadó kiemelte, hogy a szarvaslétszám növekedése kapcsán időszerű, ugyanakkor örökzöld témáról beszélünk. Előadásának alapgondolata az volt, hogy jó válaszokat a kérdésben csak akkor találhatunk, ha a mai helyzetet és azokat az okokat, amelyek ennek kialakulásához vezettek, azokat lehetőség szerint szakmailag minél objektívebben és tényszerűbben próbáljuk feltárni. Rossz úton járnánk, ha csak a vadgazda szemüvegén keresztül próbálnánk a kérdést megérteni és az élőhely használatával összefüggő főbb ágazatok szempont és érdekrendszerét nem akarnánk figyelembe venni.
Elmondta, hogy Vas vármegye kiváló élőhelyi adottságokkal rendelkezik, melyben két vadgazdálkodási tájegység található meg, melyekben összesen 4500 egyed a legmagasabb fenntartható gímszarvaslétszám a vonatkozó tervrendelet szerint, ehhez képest több mint 8000 a becsült állománynagyság. Statisztikai összesítéseiben bemutatta, hogy Vas vármegye területarányosan (egy hektárra vetítve) a második mind az állománynagyság, mind a kifizetett vadkár tekintetében. A jelenlegi üzemtervi ciklusban kétezerrel nőtt a gímszarvas hasznosítás, amely szinten már nem nőhetne tovább az állomány, a becslések mégsem ezt mutatják. Több módon bizonyította, hogy sem a becslési, sem a lelövési adatok nem pontosak. Úgy gondolja, hogy általánosan a becslést a lelövési számokhoz, a bikahasznosítást a költségekhez, a tarvad hasznosítását pedig a bikák állománynagyságához igazítják a jogosultak.
A szakember véleménye szerint ökonómiai értelemben sok a szarvas, hiszen mind naturáliákban, mind pénzben kifejezve érzékenyen érinti a kérdés a földhasználókat és a vadászatra jogosultakat egyaránt. Ugyanakkor ökológiai értelemben kevés a szarvas, hiszen a populációdinamikai összefüggéseket figyelembe véve az állomány további növekedésre képes. Előadásában kitért arra is, hogy osztrák gazdálkodói nyomásra a 2000-es évek közepén elindult egy mezőgazdasági kerítésépítési hullám a vármegyében, melynek köszönhetően már az elmúlt évtizedben az ország élvonalába került az elkerített élőhelyek arányát tekintve. Az eltelt időszakot figyelembe véve kijelentette, hogy ez semmiféle megoldást nem jelentett a problémára. Pukánszki Zoltán úgy véli, hogy a változások korát éljük, ahol a főbb társágazatoktól függenek a továbbiak. A vadkárérzékenység tovább nő a tűrőképesség csökkenése mellett. Véleménye szerint az új agrártámogatási rendszer sok lehetőséget tartogat a vadászatra jogosultak számára, de ha az élőhelyhasználat intenzitása nem csökken, akkor elkerülhetetlen az állomány növekedése, amelyet az intenzívebb hasznosítás sem tud letörni.
Czabán Dávid biológus, hódkutató tartotta meg a második előadást, melynek két olyan faj – a hód és a nutria – volt a fő témája, melyek állománynövekedése egyre több konfliktusos helyzetet teremt a vármegyében. Mindkét faj esetében, összehasonlítva a kettőt (a pézsmapockot is számba véve) részletesen bemutatta azok morfológiai, viselkedésbeli, táplálkozási jellemzőit. A két faj állománya exponenciális növekedést mutat, ám míg az eurázsiai hód esetében egy őshonos állatról beszélünk, addig a nutria egy invazív faj, melynek jelenléte nem kívánatos.
Az előadó kitért a hód által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásokra, közte a vízvisszatartás területén kifejtett jótékony hatására, mely a vizes élőhelyek létrehozásában is megnyilvánul. Ezen kívül az erózió csökkentésében játszanak fontos szerepet a gátak létrehozásával. A vadkárhoz hasonlóan ökonómiai és ökológiai eltartóképességről lehet beszélni az esetükben, az élőhelyükön megtalálható fásszárú növényekben okozott kár mellett a kultúrnövényekben és az árvízvédelmi gátak szerkezeti épségében való károkozásuk is jelentős lehet. Továbbra sem vadászható a faj, de idéntől már nem számít védettnek, hanem közösségi jelentőségű faj státuszt kapott, mely keretében egyszerűbbé vált a gyérítésének az engedélyeztetése. Úgy gondolja, hogy egy hosszútávú hódstratégia létrehozása mellett zónarendszert kidolgozására lenne szükség, melyben területi alapon lehetne elkülöníteni a gyéríthető és nem gyéríthető populációkat. Egyébként a nutriával együtt könnyen csapdázhatónak számít, gazdasági értéküket leginkább a jó ízű húsukban látja. A nutria esetében – amely Ausztria felől a Fertő tóban jelent meg először, de ma már a Dunán, a Rábán, a Dráván, a Murán is szaporodó állománnyal bír – a szakember úgy gondolja, hogy szinte biztosra vehető, hogy a vadászható fajok listájára kerül a jövőben.
Utolsó előadóként Hajba Balázs természet- és vadászfilmes operatőr tartott egy szemléletes, kép és filmfelvételekkel gazdagon tarkított előadást a munkásságáról. A technikai háttér bemutatását kicsit háttérbe helyezve, az előadás első felében inkább olyan praktikákat igyekezett megosztani a közönséggel, melyeket a természetben való tartózkodásuk során tudnak hasznosítani. Bemutatott olyan eszközöket, melyek valóban hasznosíthatóak akár a vadgazdálkodási tevékenység során, mégsem kerül többe, mint egy átlagos mai mobiltelefon. A legtöbb mai kisméretű kézikamerák már olyan felbontásban képesek a képrögzítésre, melyek részletgazdag képébe nagyítva egy 150 méterre álló gímszarvasbika részletes bírálatát is lehetővé teszi, szemben a keresőtávcső lencséjéhez tartott mobiltelefonos felvételekkel szemben. Bemutatta az egyszerűbb és a bonyolultabb vadászfilmek gyártásának kulisszatitkait, közte a hegyi vadászatok közbeni nehézségeket, a forgatások közbeni baleseteket, illetve a nagy stábbal forgatott játékfilmek érdekességeit is szemléltetve.
A Nimród Fórum következő alkalommal november 30-án Egerbe látogat, szeretettel várjuk olvasóinkat Heves vármegyében is!
