Szeptember 28-án Békéscsabára érkezett a Nimród Fórum szakmai rendezvénysorozat, melynek kilencedik állomását a Békés Vármegyei Kormányhivatal Beliczey-termében rendezték meg.
A konferencia kezdetét jelző kürtszó után Bors Richárd, a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettese elsőként köszöntötte a résztvevőket, valamint köszönetet mondott az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Békés vármegyei Területi Szervezetének a szervezőmunkáért, továbbá a kormányhivatalnak és dr. Takács Árpád főispánnak a helyszín biztosításáért, akit egyúttal a pulpitushoz szólított.
A kormányhivatal-vezető „Isten tenyerén” köszöntötte a hallgatóságot, ugyanis Békés vármegyét az agrárium, a vadgazdálkodás, a Körösök Völgye és a természet szépsége szempontjából is így nevezik a helyiek. Örömét fejezte ki, hogy a Viharasarokba látogatott az idén alapításának 111. évét ünneplő Nimród Vadászújság rendezvénye, amely lap a maga eszközeivel a vadászatot, a természet szépségének hangsúlyozását, a vadgazdálkodás és természetvédelem összhangját, a flóra és fauna óvását és gondozását szolgálja és helyezi előtérbe. Emellett kiemelte a kormányhivatal a vadászkamara helyi szervezetével ápolt jó viszonyát, mely eleve indokolta a tanácskozás helyszínének biztosítását.
Hrabovszki János, az OMVK Békés vármegyei Területi Szervezetének elnöke megnyitóbeszédében háromezer Békés vármegyei vadász nevében köszöntötte a fórumot. A békési vadászok között az idősebb korosztály nagy számban képviseli magát, akik az általuk kevésbé használt online világ térhódítása ellenére, minden hónapban értesülhetnek a többi közt az OMVK munkájáról, a magyar vadgazdálkodásról, a kulturális és vadászati eseményekről a Nimród Vadászújságon keresztül, melyet nagyon pozitívan értékel.
A kamara elnökének megnyitója után, első előadóként Farkas Csaba, a Békés Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály Földművelésügyi Osztályának vezetője a Békés vármegyei apróvadállomány és őzgazdálkodás helyzetéről tartott előadást a számok tükrében. A szakember részletesen ismertette a fácán-, a mezeinyúl-, a fogoly-, a röptetett és vad tőkésréce-, valamint a róka és aranysakál-, illetve az őzállomány alakulását a becslési és hasznosítási adatokon keresztül. Kifejtette: a múltban a Békés vármegyei vadállomány genetikája, illetve a vadgazdálkodó elődök munkája révén a Dél-Alföld Magyarország apróvad központjává vált, azonban a jelenben már nem beszélhetünk fénykorról az ismert jelenségek, úgymint a tulajdonviszonyok változása, vagy a mezőgazdaság fejlődése tükrében. A ragadozógazdálkodás terén nagyobb aktivitást, az őz trófeagazdálkodása terén pedig több türelmet javasolt a vármegye jogosultjainak.
Krucsó Tamás tájegységi fővadász a 105-ös körös-berettyói vadgazdálkodási tájegység gímszarvasállományának alakulását mutatta be a hallgatóságnak. Rámutatott arra, hogy a múlt század erdőtelepítései, a vizes élőhelyek számának növekedése jelentősen kedvezett a szarvas elterjedésének a tájegységben, melyhez a megfelelő nyugalom is párosult az elfoglalt habitatokon. A viharsarki gímszarvasbikák agancsalakulása és testképe a kárpáti ökotípusra emlékeztet, de megjelennek a Dunántúlra jellemző koronás bikák is. Átlagosan 60 bika kerül terítékre a tájegységben évente. Az állománynagyság meghaladja a tájegységi tervrendeletben rögzített maximális fenntartható létszámot, a fővadász szerint a fokozottabb tarvad hasznosítással szükséges elérni az állomány csökkentését, a bikáknál pedig továbbra is szem előtt kell tartani a szakszerű trófeagazdálkodás szempontjait.
Váncsa Klára, a Munkácsy Mihály Múzeum természettudományi főmunkatársa a Vadászat a halhatatlanságra – vadászok és a Munkácsy Mihály Múzeum kapcsolatai című előadásában mutatta be a múzeum és annak természettudományi gyűjteményének több mint 120 éves történetét, kiemelve azon személyeket, akik vadászként, vagy a vadászokkal kapcsolatban álló preparátorokként, természetvédőkként a tárlatot gyarapították. Több nevet is megemlített, akik a múzeum gyarapítása mellett, valamilyen módon még az adott korszak Nimródjával is kapcsolatban álltak, többek között Csath András, Gajdács Mátyás vagy dr. Sterbecz István. A természettudományi gyűjteményben olyan relikviák is megtekinthetőek, mint a 120 éves túzokpár-preparátum vagy a Wenckheim uradalom trófeagyűjteménye. A múzeum nagyon fontos célja az ismeretterjesztés, hogy az iskoláskorú gyermekek megismerjék a környezetük flóráját és faunáját, amelyben ahogy régen, úgy ma is nagy szerepe van a vadászoknak a helyi vadászkamara és vadászszövetség révén.
Dr. Szemethy László, a Pécsi Tudományegyetem Agrobiológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára a lapunkban már publikált toxinvizsgálatok legújabb országos és Békés vármegyére vonatkozó eredményeit ismertette a közönséggel. A professzor elmondása szerint a kutatások kezdetét a dámvad dél-dunántúli állományának agancstőrothadásos megbetegedései indokolták. Azt tapasztalták, hogy az első agancsú dámbikáknál is tapasztalható az agancstő elváltozása, mely be is igazolódott a kutatások során: a placentán átjutva a toxinok már magzati korban megfertőzik a borjút a tehén táplálkozása révén. Őznél is kimutatták a toxinok hatását, nem csak az agancs deformitásban, hanem a szaporodóképesség csökkenésében is. Emiatt a klímaváltozás révén egyre nagyobb teret nyerő toxinok jelentős vadgazdálkodási hatásaival kell számolni a jövőben. Előadásában Szemethy László bemutatta a kutatásaik legújabb statisztikai kimutatásait arra vonatkozólag, hogy a különböző mikotoxinok az őzek és mezei nyulak veséiből vett mintákban milyen koncentrációban fordulnak elő, ehhez pedig statisztikailag hogy viszonyulnak az említett fajok gyulladásos megbetegedései vagy a szaporulatuk alakulása. A jövőkép nem bíztató, melyről a kutatásban résztvevők további publikációit lapunk hasábjain is közzétesszük a jövőben. A professzor javaslata szerint a legfőbb, amit tehetnek a vadászatra jogosultak, hogy nem okoznak több kárt, azaz nem etetnek ki olyan szemestakarmányt, amely bevizsgálás nélkül, szemmel nem láthatóan is toxinnal szennyezettek lehetnek.
