Ezúttal a megszokottaktól eltérően nem a hónap utolsó, hanem utolsóelőtti csütörtökén, április 20-án rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Nógrád vármegyei Területi Szervezete és a Nimród Vadászújság a Nimród Fórum névre hallgató szakmai rendezvénysorozat következő állomását. A helyszín Balassagyarmat volt, ahol a városháza díszterme az előző állomásokon megszokott miliőt biztosította.
A Nógrád Vármegyei Kürtösök köszöntőjét követően Bors Richárd, a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettese és a rendezvény házigazdája köszöntötte elsőként a résztvevőket, akik megtisztelték jelenlétükkel az eseményt. Utána Györösi István, az OMVK Nógrád vármegyei Területi Szervezetének elnöke lépett a képzeletbeli pulpitushoz. Köszöntőjében elmondta, hogy a Nógrád vármegyei kamara új székhelyet vásárolt Salgótarjánban, épp a múlt hónapban, amelyet a kamara központi szervezete jelentős pénzösszeggel támogatott, amiért köszönetét fejezte ki.
A konferenciasorozat céljának, miszerint a helyi témákról, aktualitásokról, problémákról helyben essen szó, a balassagyarmati fórum maximálisan megfelelt. Három előadás keretében hallgathattak a résztvevők a vármegyét érintő vadgazdálkodási és vadászati témákról, két helybéli és egy felvidéki előadótól. Az első előadást a Vad–gépjármű ütközések számának csökkentési lehetőségei Nógrád vármegyében címmel Torák Márta, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Nógrád vármegyei Igazgatóságának műszaki vezető mérnöke tartotta meg. Prezentációjában bemutatta a baleseti statisztikákat, illetve kitért a megelőzés lehetőségeire is. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. által gyűjtött adatokból azokat mutatta meg, amelyek a személyi sérüléssel járó balesetekről szólnak. A gyűjtésük szerint ilyen jellegű esetekből az elmúlt 23 évben 2424 történt. A Vadgazdálkodási Adattárból származó adatok szerint ugyanennyi idő alatt több mint 117 ezer nagyvad, ebből 14 ezer gímszarvas, 90 ezer őz és 10 ezer vaddisznó pusztult el közúti balesetben. A balesetek csúcsidőszakának a nyári hónapok és szeptember számítanak. Az országos közúthálózaton jelenleg majdnem 23 ezer vadveszélyt jelző tábla van kihelyezve, átlagban 3 kilométerenként. A szakember rátérve a balesetmegelőző intézkedésekre elmondta, hogy a „táblázás” önmagában nem elég és véleménye szerint szükségtelen a jelenlegi nagy számuk. Hozzátette: nagyban növelné a jelentőségét, ha csak ott lennének kitéve a vadveszélyt jelző táblák, ahol valóban fokozottan lehet számítani a vad átváltására. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vadászatra jogosultak mindenképp kérjék meg a közútkezelői hozzájárulást a táblák kihelyezésekor, már csak azért is, mert a kiadott dokumentumban a közútkezelő részletesen leírja a táblákkal szemben elvárt jogszabályi követelményeket, amelyek egy esetleges bírósági per során döntőek lehetnek. Képekkel szemléltetve bemutatta, hogy léteznek már az úgynevezett grafikus táblák, amelyeknek a közlekedők sebességének csökkentésében bizonyítottan hatékonyabbak, mint az általános veszélyjelző tábláknak. A közutak mentén megtalálható kerítések kapcsán elmondta, hogy azok sem minden esetben hatékonyak, mivel a felhajtókon, vagy kereszteződésekben bejuthat az elzárt területre a vad, ahonnan már nem biztos, hogy ki tud jutni, továbbá ökológiai hátrányaira is felhívta a figyelmet, különös tekintettel az élőhelyek fragmentációjára. Az ökológiai átjárók (vadátjárók) kapcsán bemutatta a jó és a rossz példákat. Kiemelte az útmenti növényzet ápolásának fontosságát is, amelyet egy Nógrád vármegyei és külföldi példákon szemléltetett.
A második előadás keretében a vadászíjászat és egy nógrádi vadászatra jogosult képviselőjeként Nagy Zoltánt, a Nagyvad Vadász és Természetvédő Egyesület elnökét hallgathatta meg a közönség. A vadászíjász körökben közismert vadászterület vezetője e hagyományos vadászati mód Nógrád vármegyei vonatkozásairól beszélt. Kifejtette, hogy a vadászíjászat az egész kontinensen elterjedt, bár kevés helyen lehet legális módon gyakorolni. Magyarországon már 1993. óta engedélyezett, és közel 3 ezer ember űzi itthon. Kiemelte a ruházat fontosságát, mert a megszokott vadászöltözettel ellentétben szükséges az ember kontúrjait felbontó álcaminta és kiegészítők használata, hogy a vadhoz a lehető legközelebb tudjon a vadászíjász jutni. Mindezt több, saját vadászatot bemutató filmen is szemléltette. Az általuk kezelt vadászterületre a világ minden tájáról érkeznek vendégek, íjászok és puskával vadászók egyaránt. Úgy véli, hogy a vadászatot elítélők, vagy szkeptikusok körében a vadászíjászat, mint vadászati mód elősegíti a téma pozitív megítélését. Több filmfelvétellel szemléltette, hogy hatékonyságában, ölőerejében nem marad el az íj a tűzfegyverektől. Zárásképpen azt javasolta, hogy mindazok, akiket a puskával folytatott vadászat (már) nem hozza lázba, próbálják ki a vadászíjászatot, amelyben szívesen segítséget nyújtanak.
A harmadik prezentáció a Nagyragadozók „aranykora” címet viselte, amelyet Sánta Norbert, a Szlovák Vadászkamara szakreferense mutatott be a közönségnek. Történelmi visszautalással kezdve előadását elmondta, hogy az I. világháború után Felvidéken megalakult – magyar mintára – a Szlovák Vadászati Védegylet, amely célul tűzte ki a szlovák vadászok egységbe szervezését, illetve a háború miatt megfogyatkozott vadállomány fejlesztését. Ekkoriban még alig élt nagyragadozó Csehszlovákiában. 1930-ra sikerült elérni – a vadászok javaslatára – a mai Szlovákia területén, hogy megtiltsák a medve és a farkas vadászatát. Az előadó elmondása szerint az 1970-es évekre állt helyre a nagyragadozók populációnagysága, farkasra már ekkortól – egészen 2021-ig – szabadon lehetett újra vadászni, sőt lődíjat is kiszabtak elejtésükért az állattenyésztési ágazat védelme miatt. Jelenleg 65-70 farkasfalka él az ország területén, az egyedszám kis növekedést, illetve stagnálást mutat. Ennek ellenére az élőhelyi terjeszkedése jól megfigyelhető mind Magyarország, mind Csehország irányába.
A medve kapcsán elmondta, hogy szintén a 70-es évekre érte el azt a populációnagyságot, amelyet vadgazdálkodási ágazat ideálisnak tart – ezt 500–700 egyedben állapították meg. A fajra a 2000-es évek elejétől lehetett külön engedéllyel vadászni, erre ma már nincs lehetőség. A klímaváltozás hatására a természetes natalitás és mortalitás egyensúlya felborulni látszik, így az egyedszám robbanásszerűen növekszik, becsléseik szerint 2500 medve él ma Szlovákiában. Az idősebb egyedek territoriális viselkedése miatt a fiatalok egyre inkább a perifériára szorulnak, a folyamatos autópályaépítések miatt az élőhely fragmentálódik, a síparadicsomok és üdülőközpontok miatt pedig egyre inkább problémává válik a faj belterületi megjelenése és a vadállományra gyakorolt hatása.
A hiúz kapcsán a szakember megjegyezte, hogy állománya stagnálást vagy csökkenést mutat, amelynek okát szintén az élőhelyeken folytatott infrastruktúra-fejlesztésekben látják. Kitért az aranysakálra is, amely kapcsán elmondta, hogy Magyarországgal körülbelül 500 kilométeres zöldhatára van Szlovákiának, amelyet remekül kihasznál a terjeszkedése során a ragadozó. Úgy gondolja, hogy jelentős veszélyt jelent az aranysakál megjelenése a komáromi, az érsekújvári és lévai járások kiváló minőségű őzállománya számára. Jelenleg az egyetlen nagyobb testű ragadozó (Szlovákiában jogilag nagyragadozónak számít a toportyán) amelynek van megállapított vadászati idénye augusztus 1. és február vége között.
Az előadó beszélt még a közvélemény kapcsán a vadászatellenességről, amely az utóbbi időben rendkívül felerősödött, főleg a laikus, jellemzően városi lakosság körében, akik kevés információval rendelkeznek a nagyragadozók helyzetéről és a velük kapcsolatos konfliktusokról. Ugyanakkor a vidéki lakosság körében nő a megértés a vadászokkal és a vadászattal szemben, de a medvéket érintő mérgezéses esetek száma és az orvvadászat is fokozódik.
Az előadásokat követően Bors Richárd zárszóként megköszönte az előadóknak a színvonalas előadásokat. A Nimród Fórum legközelebb a Dél-Dunántúlra látogat, Pécs fogja adni a következő konferencia helyszínét. Az esemény különlegességét az adja majd, hogy az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezete e rendezvényt választotta az új előadótermük ünnepélyes átadójának megtartására (7623 Pécs, Megyeri tér 1/A. fsz. 33.). Találkozzunk legközelebb is!
