A tavasz beköszöntével, a melegebb idő megérkeztével, a vadászkutyások is egyre nagyobb intenzitással jelennek meg a vadászterületen.
Beindulnak a gyakorlások, aktívvá válnak a kutyás programok. Itt az idő a fiatal kutyák képzésére, vadászatba való bevezetésüknek elkezdésére.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek a fiatal vadászkutyák jellemzően még fegyelem híján vannak, bár sok szakirodalmi írás hívja fel a figyelmet arra, hogy a képzés, a fegyelem kialakítása otthon, az udvaron kezdődik. Valóban szerencsés lenne, ha a vadászkutya már úgy érkezne a vadászterületre, hogy ismeri a pórázon követést, a behívást, az ültetést, a hasaltatást. A fegyelmi alapgyakorlatoknak meg kell előzniük a területen történő bevezetés megkezdését.
A vadászterület számos olyan élménnyel várja a fiatal vadászkutyát, amely nagyon hamar elragadhatja őt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavasz a természet ébredésének ideje. A vadászterület számos vad otthona. A különféle vadfajok új nemzedéke is ebben az időszakban jön a világra. A területen vadászkutyával gyakorlók pedig felelősséggel tartoznak a természet és a vadállomány iránt.
A területen történő gyakorláshoz, tréningezéshez, vizsgáztatáshoz minden esetben ki kell kérni a vadászatra jogosult engedélyét. Ne legyünk megsértve, ha a hivatásos vadász az őzbakok megfigyelésekor kissé morcosabban szól ránk, mikor szaladgáló fiatal kutyánkkal összefutunk vele.
Bár a jól képzett vadászkutya jelenléte a vadászatokon közös érdeke a vadászatra jogosultnak és a vadásznak is, de tartsuk be az alapvető szabályokat! Előfordul, hogy egy-egy vadászatra jogosult ellenségesen viselkedik a kutyásokkal szemben. Ne várjuk el, hogy örömmel fogadnak bennünket, ha kutyánk szétrebbenti a fészkükön ülő tyúkokat, ne adja Isten, összetöri a tojásokat, vagy megfogja a még gyengén repülő csibéket. Ne csodálkozzunk, ha a fiatal kutya nagy lelkesedésében egy kisnyúllal a szájában érkezik vissza hozzánk. Szigorúan kerüljük az ilyesféle helyzetek kialakulását! Egyeztessünk a vadászatra jogosulttal, kérjük meg arra, hogy jelölje ki számunkra a gyakorláshoz használható területrészt.
A kutyások felelősségének felemlegetése mellett azonban itt szeretném felhívni a vadászatra jogosultak figyelmét arra, hogy nekik is nagy szükségük van és lesz a jól kiképzett vadászkutyákra. Lehetőség szerint álljanak konstruktívan a tréningezni vágyó kutyások mellé. Segítsék munkájukat, közösen találják ki azt, hogy hol, mikor, milyen módon jelenhetnek meg az adott területen, hiszen kiképzés, gyakorlás nélkül nem lesz jó vadászkutya.
Összegezve tehát arra ösztönzöm mind a vadászkutyásokat, mind a vadászatra jogosultakat, hogy egyeztessenek, dolgozzanak össze, és tartsák szem előtt a közös érdekeket.