A Nimród tudósítója átesett a tűzkeresztségen, végig izgulta élete első aukcióját a Gallery of the Nature Alapítvány és az Ady25 Galéria rendezvényén
Mindig vonzott az a filmekben látott jelenet, ahogy a kalapács leng a levegőben, közben a jól ismert szöveg hangzik: Először. Másodszor. Senki többet? Harmadszor. (Kalapács leüt.) Elkelt!
Élőben most először volt alkalmam mindezt látni és hallani a IV. Vadászati témájú festmény, műtárgy és könyv aukción, így megélhettem, hogy nem csak ezek a pillanatok drámaiak az árverés során, hanem az is, amikor az éppen terítéken lévő képzőművészeti, irodalmi vagy ereklyeként őrzött használati tárgy történeti hátterét ismerteti röviden a szervező. Miért drámai? Mert sok esetben egy-egy festmény, szobor vagy cigarettatárca bemutatása mögött alkotói életutak, tragédiák, betegségek, háborúk, forradalmak, óriási erőfeszítések, lemondások húzódnak meg. Mi sem jelképezi jobban mindezt, mint Széchenyi Zsigmond ezüst gravírozott cigarettatárcája, amelyet édesapjától kapott az I. Világháborúban együtt töltött időszakra emlékezve. És számomra az is megrázó volt, amikor egy még élő, nem is túl idős alkotóról hangzott el, hogy a szembetegsége miatt már nem lehet számítani tőle újabb festményekre, így a meglévő alkotásai felértékelődnek. Talán azért is jegyeztem meg ezt a pillanatot, mert Meszlényi Attila Csend című képe volt az, ami a laikus szememnek a leginkább tetszett, így örömmel tapasztaltam, ahogy egymásra licitálva versenyeznek érte a műértő közönség soraiból. És ha már az került szóba, hogy mi tetszik vagy sem egy laikusnak, akkor el kell mondanom, hogy az aukción bemutatott 99 tétel megtekintésekor érdekes játék volt azon gondolkodni, hogy miért pár ezer vagy tízezer forint a kikiáltási ára az egyes alkotásoknak, míg mások százezres vagy milliós nagyságrenddel indultak.
Voltak tételek, amelyek maradtak, mert nem volt érdeklődő rájuk, míg más tételeknél sűrűn emelkedtek a licitet bejelentő számozott táblácskák. Ilyen jelent zajlott már az elején is, amikor egy ismeretlen alkotó Bőgő bika című grafikája kapcsán 19 alkalommal emeltek táblát a licitálók gyors egymásutánban. Utána is voltak vásárlások, de legközelebb verseny egy könyvért, Garády Viktor: Vadászkalandok című 1903-ban megjelent művéért kerekedett. A könyvek iránt amúgy is élénk érdeklődés volt, elkeltek Bársony István, Barthos Tivadar, Nemeskéri-Kiss Sándor, Zsindely Ferenc, Sámi Lajos, Torday Emil, gróf Széchenyi Ferdinánd művei és Rudolf Trónörökös Főherczeg: Tizenöt nap a Dunán című könyve, amely 1890-ben jelent meg, és szintén megmozgatta a licitálók fantáziáját, így sikerült ötszörösére feltornázni az induló összeget.
A következő személyes kedvencemnél, Csergezán Pál: Vuk a róka című képénél szintén sűrű táblaemelgetésbe kezdett a közönség, megduplázva a kikiáltási árát. Nem véletlenül, mert ez a műalkotás is olyan számomra, aminek a jelenléte értékesebbé teszi a tulajdonosa környezetét.
Meg kell említenem még a Széchenyi-hagyaték három tételét, amelyek szintén élénk érdeklődést váltottak ki a közönségből. Elkelt Csizsár József: Fogoly család című képe, egy kristály kancsó, amely gróf Széchenyi Dénes (Széchenyi Zsigmond nagyapja) tiszteletdíja volt, valamint a híres cigarettatárca, amit édesapjától kapott a háborúban eltöltött közös szolgálat emlékére. Talán utóbbinál pörgött a leginkább a licit, a teremben és az online licitálók is gyorsan adták a téteket. Így a 200 ezer forintos kikiáltási árról pillanatok alatt lett meg az eredmény: 550 ezer forintot adott a boldog új tulajdonos a történelmi ereklyéért.
Az aukció tételeinek kikiáltási árait, azok szóródását jellemezte, hogy lehetett 8 ezer forintról induló alkotásra ráígérni, illetve a legkomolyabb a Zoltán János hagyatékából származó Csergezán Pál festmény, a Turkáló konda volt, amely 3,5 millió forintról indult.
A festmények és grafikák mellett volt még nagyméretű erdei motívumos váza, illetve a cseh keramikus, Rudolf Ditmar Znaim vadászmintás kerámia tálai, egy vizslát ábrázoló bronz szobor, illetve Németh János faragott vadászmintás ékszerei. Az összes aukción szereplő festő nevét nem sorolom fel, de érdemes megnézni a galéria oldalán a műveiket, mert a képzőművészet iránt kevésbé érdeklődők számára biztos meglepetést okoz, hogy milyen szépséges és gazdag a vadászati kultúránk ezen része is.
A szervező Gallery of the Nature Alapítvány 2017-ben alakult meg, első tevékenységük Cserzegán Pál festőművész emlékalbumának összeállítása és megjelentetése volt. Céljuk a természeti és vadászati értékek és az ehhez kapcsolódó kulturális értékek védelme és bemutatása. Nekik köszönhetik az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás központi rendezvényére látogatók a Hungexpo A pavilonjában megrendezett Magyar Vadászat Képzőművészetének Remekei című kiállítást.
Sajnos, drámai eseményből jutott az aukció utánra is. A tudósítás írása közben érkezett a hír, hogy szombaton, 78 éves korában elhunyt Keszthelyi Jenő intarziaművész, akinek három műve is szerepelt a tételek között.
