Szarvasbőgés és dámbarcogás idején a szokásosnál is nagyobb figyelem hárul a szarvasokra. Ugyanakkor a forró nyár után megszaporodnak az állatkerti látogatások is, ezért érdemes felhívni a figyelmet a hazai vadasparkokban és állatkertekben látható szarvasfélékre.
A legnagyobb ritkasággal, a közép-ázsiai gímszarvassal, illetve annak legkisebb alfajával (Cervus hanglu bactrianus) hazánkban csupán a Miskolci Állatkert büszkélkedhet. A törzsállományt két tehén és egy bika alkotja, s az idén született egy bikaborjú is!
Az alfaj élőhelye nagyjából az Amu-darja és Szir-darja folyók ártéri erdeire korlátozódik. Egykor nagyobb területen fordult elő, de az 1960-as évekre jelentősen beszűkült az élettere. 1999-re, elsősorban a katonai konfliktusok és más zavaró tényezők hatására a vadon élő állománya 400-ra zsugorodott, de az azóta végzett természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően a számuk 1430-ra emelkedett. (Más irodalmi adatok szerint eléri a 4000-et). Európában csak 10 állatkertben látható.
Magyarországon csak a Miskolci Állatkertben és a Bőszénfai szarvasfarmon találkozhatunk a különleges Dávid-szarvassal, vagy más néven miluval, amely a természetből már kipusztult, így létét kifejezetten az állatkerteknek és vadasparkoknak köszönheti. Állománya napjainkban már legalább 2000 példányra tehető, és őshazájába, Kínába is visszatelepítették. Nem csupán a története, hanem a fizimiskája miatt is különleges.
A Szegedi Vadasparkban a mezopotámiai vagy másik nevén keleti dámok
kifutóját feltétlenül érdemes meglátogatni. E – még perzsa dámnak is nevezett – pettyes vad hasonlít a mi dámunkhoz, ám a fejdísze más, nem növeszt lapátot. Valamivel nagyobb a dámnál, viselkedése és hangja hasonló a két fajnak, a mezopotámiai rokon barcogási ideje viszont augusztus-szeptemberre esik. A faj megmentése példaértékű, lévén 1970-ben a világon nem volt több ötven egyednél – és ma már több mint ezer egyedből áll!
A következő érdekes szarvast, az aprócska déli pudut nehéz megtalálni a Budapesti Állatkertben. Tágas, növényes kifutóban él, kis termetű és örömmel bújik el kifutójának növényzetében. Eredetileg Dél-Chilében és Délnyugat-Argentínában honos.
Érdemes még megemlékezni a szintén kis testű, ám korántsem ritka kínai muntyákszarvasról. Igazi erdőlakó, de a nagy külvárosi parkokban is előfordul. Ez az apró, mindössze 12-17 kilogrammos szarvasféle Kína és Tajvan lakója, de betelepítették Nagy-Britanniába, Írországba, Hollandiába és Belgiumba is.
(Fotók: Kovács Zsolt)
