Tudom ez a cím erősre sikerült, de ugyanakkor mindjárt egy vallomással is tartozok: nem én találtam ki. Az egyik népszerű híroldal nemrég publikált cikkéből idéztem. Az írás amúgy egy rozmárról szól, de mégis vaddisznóval veszi kezdetét…
És miként kerül ez most egy vadászati oldalra? Nos, nem azért, mert egy norvég állat- és környezetvédő szervezet (NOAH) szerint a vadat „kilőtték” (jaj ez a fránya, vadásznyelvmentes germanizmus, ez is megérne egy misét). Elnézést a spoilerért, kezdjük az elején! Mondom az esszenciális részleteket:
Adott egy nőstény rozmár – olyan ötéves forma –, amely tavaly év végén néhány netes poszt leforgása alatt híres lett. A vad Hollandiában (ahol egyébként az eset előtt több mint két évtizedig nem láttak rozmárt) felmászott a haditengerészet egyik tengeralattjárójára, amely egyébként egy rozmár (Walrus) osztályú jármű volt és hosszan sziesztázott az általa kiszemelt katonai járgányon.
Mivel az állat könnyen felismerhető volt rövid agyarairól, orrfoltjáról, így több környező országban feljegyezték, ha látták. Körülbelül ekkor kaphatta meg a skandináv Freya istennő (a napjainkban közismert, szuperhőssé formált Thor istennel ellentétben ő nem egy Áz, hanem egy Ván istenség, számos dolog köthető hozzá a szerelemtől a mágián át…) nevét. A vad aztán Norvégiában is megjelent, ahol szintén elég ritkának mondhatóak a rozmárészlelések, legalább is Oslói-fjord környékén mindenképpen. Itt megrongált számos hajót, csónakot, mert persze – ahogy Hollandiában a tengeralattjáróra – ezekre is felmászott, és ugyebár egy rozmár nem a pehelysúlyáról ismert… Persze Freyából az internet népének hála híresség lett, sokan próbáltak vele fotózkodni és a többi, a történet innentől pedig már nagyjából kitalálható.
A norvég Fiskeridirektoratet – azaz helyi halászati felügyelet –tragédiától tartott, ezért több alkalommal felhívta az emberek figyelmét arra, hogy az állatot hagyják békén. Ez persze nem valósult meg, mert ahogy a kutya póráz nélküli sétáltatásához, úgy a rozmárpiszkáláshoz is mindenkinek joga van. Egyes turisták odáig merészkedtek, hogy a rozmárt megdobálták az extrább fotótartalom reményében. Végül a folyamatos figyelemfelhívás ellenére a hatóság augusztus 14-én eutanáziát hajtott végre Freyán. Ez a hír röviden, tömören.
De, hogy miért is érdekes mindez ezen az oldalon? Nos, azért, mert az említett cikk szerzője az egész esetet egy olyan hasonlattal kezdi, amelyben egy vaddisznó beköltözik Budapestre… Az alapkoncepció igaz is lehetne, hiszen nem újkeletű! Még az is elképzelhető, hogy a sertevad megrongál egy-két autót, megijeszti az embereket, de miért is kell ezt az egészet beleerőltetni egy teljesen más történetbe? Elképzelem, ahogy a vadászat iránt nem érdeklődő, sőt az egész tevékenységet alapvetően kétkedően kezelő polgártárs elolvassa ezt az illusztris bevezetőt és az asztalra csap: már megint a vadászok! (És akkor az amerikai meséken szocializálódott olvasókról még nem beszéltük…) Aztán persze szépen, részletesen megismerjük Freya biográfiáját és az elmúlt időszak vele kapcsolatos történéseit. Persze ezeket néhol színesíti egy-egy hangulatkeltő félmondat:
„… a Fiskeridirektoratet elaltatta – mit szépítsük: megölte – Freyát.”
Vagy:
„Freya, az istennő még a Ragnarököt is túlélte, de Freya a rozmár nem jutott ki élve az Oslói-fjordból.”
Utóbbi idézet egyébként érdekes annak a fényében, hogy az istennő nincs megemlítve a skandináv világvégével kapcsolatos történetekben és történésekben. Sőt egyenest kihagyták őt belőlük. Néhányan úgy gondolják, hogy csatában halt meg, mások azt, hogy a bánata végzett vele, megint mások szerint túléli a Ragnarököt. Persze ez csak mitológia, nem tényeken alapul, mint mondjuk egy hír, vagy a vadgazdálkodás (történjen az a városok határán kívül, vagy belül). Ráadásul skandináv mitológiáról van szó, ahol Loki isten gyönyörű kancaként adhat életet egy nyolclábú lónak…
Nem is mérgelődök tovább. Azt viszont búcsúzóként megjegyezném, hogy bár nincs olyan olvasottságunk, mint az idézett lapnak, nincs olyan elérésünk se, de talán abban nekünk van igazunk, hogy Freya rozmárnak azért kellett ideje korán abbahagynia földi pályafutását, mert azok a laikusok, akik a természettől teljesen eltávolodva instafilterek között élnek, fittyet hánytak a szakemberek tanácsára. Erről pedig – tudom nehéz elhinni – nem a vadászok tehetnek. Talán érdemes lenne itthon is kikérni a véleményüket, nem pedig rossz színben feltűntetni őket és az általuk végzett jogszerű és szükséges tevékenységet.