Ismerik P-22-őt, a világ talán leghíresebb pumáját? Akit a National Geographic fotósa, Steve Winter örökített meg egy közismertté vált fotón, amelyen éjszaka látható úgy, hogy mögötte ki van világítva a világhírű Hollywood felirat?
A nemrégiben elpusztult „celeb” ragadozónak a boncoláseredményeiről a napokban adtak ismételten hírt, az eredmények kapcsán pedig van miről beszélni! Előre bocsátom: nem, nem vadászok miatt lelte végzetét!
Az Egyesült Államokban teljesen másként – ha úgy tetszik más dimenzióban – gondolkoznak az élet minden területén, így van ez a természetmegőrzés, természetben való rekreáció, vagy éppen egy nemzeti parkban való időtöltés kapcsán is. Ha a történethez hozzátesszük, hogy Los Angeles közel négymillió lakosú kulturális olvasztótégelyként funkcionál, akkor még érdekesebb ennek a pumának az életsztorija.
P-22 El Caminója
A vad nem csak azért volt híres, mert a jelenkori szórakoztatóipar fellegvárának közvetlen közelében élte életét, amely során számos alkalommal került interakcióba Los Angeles lakosságával, hanem azért is, mert – mint az M237-es jeladós farkas – hosszú utat tudhatott maga mögött.
P-22 (a P a puma szót takarja, a 22-es szám pedig egy pumákról szóló tanulmányban való befogási sorszámát) – avagy becenevén a Hollywood Macska – körülbelül 2009-2010 környékén születhetett a Santa Monica-hegység nyugati részén P-001 és egy ismeretlen nőnemű puma kölykeként. Innen került Hollywood szomszédságába.
Médiaismertségre 2012-ben tett szert – mondhatjuk ekkor fedezték fel –, egy tudományos kutatás során figyeltek fel rá a szakemberek, amely alatt arra voltak kíváncsiak, hogy a híres Griffith Parkban és annak környékén milyen nagy és közepes méretű, vadon élő állatok vannak jelen. Először vadmegfigyelő kamerákat telepítettek és igyekeztek feltérképezni a parkba be- és a parkból kivezető, a vad által használt csapásokat, utakat. Az említett év elején szarvasok, prérifarkasok és pumák átkelését is dokumentálták a Hollywood Freeway egyik felüljáró hídján, a Cahuenga Pass-nál. Több száz felvétel készült, amelyek közül az első 2012. február 12-ére datálható: egy hím puma hátsó testrésze látható az ismert Ford Színház felett található egyik túraútvonalon. Nem telt sok időbe, az információra éhező tudományos szakemberek 2012 márciusában fogták be első ízben P-22-őt, aki innentől élete végéig gazdagabb lett egy GPS-telemetriás nyakörvvel. Érdekesség, hogy a puma ekkor körülbelül 41 kilogrammot nyomott a mérlegen. (Ez később, még fontos információ lesz!)
A megfigyelések révén a tudósok megállapítottak számos tényt. Például azt, hogy a nagymacska körülbelül 23 négyzetkilométeres mozgáskörzete (ez egyébként a valaha megfigyelt pumák között a legkisebb rögzített territórium) túl kicsi egy kifejlett hím példány számára és nagy valószínűséggel, így soha nem fog magának párt találni.
Hírnév és balhék
Klasszikus hollywoodi sztárként P-22 élettörténete is hullámvasútszerű elemekkel bír. Az említett National Geograpic fotók 2013-ban készültek. Steve Winter fotós Jeff Sikich, a helyi nemzeti park egyik, vadvilággal foglalkozó biológusának segítségével „vadászott” a macskára. 15 hónapon keresztül, folyamatos kameracsapda telepítések, lopások és egyéb megpróbáltatások vezettek a Hollywood jel alatt készült, ikonikus fotóhoz, amely végül a magazin 2013 decemberi számában szerepelt először, megerősítve az urbanizálódott puma mítoszát.
2014-ben véralvadásgátló patkányméreg hatásából származó rühességet észleltek a macskán, akit ezért befogtak, valamint gyógyszeres kezelésben részesítettek, végül ismételten visszaengedtek a „vadonba”. Legközelebb 2015 decemberében fogták be újfent, ekkor megállapították, hogy a vad teljesen felépült. (A méreg témájához a későbbiekben még visszatérünk!)
Az alábbi képeken a gyógykezelés előtti és utáni állapotot láthatják:
2016-ban a Los Angeles Állatkert biztonsági rendszere rögzítette, ahogy P-22 behatol a területükre, ahol nagy valószínűséggel elpusztította a Killarney névre keresztelt, öreg koalájukat, amely tetemére a koalák kifutójának közelében találtak rá. Az ügy érdekessége, hogy sem a telemetriás adatok, de a kamerafelvételek sem mutatják a két állat közötti interakciót. Míg a nemzeti park az incidenst normális ragadozói magatartásként jellemezte, addig az állatkert P-22 vesztének szajkózása helyett az éjszakai őrzés biztonságosabb módszerei mellett tette le a voksát. Mondhatjuk: könnyen megúszta!
Mindemellett több balhéja volt Hollywood kedvenc macskájának, a birtokháborítás mellett például a tavalyi év végén becserkészett egy csivavát sétáltató lakost, a kutyát pedig elpusztította, később ismételten rátámadt az eb egy fajtatársára. Megfigyelői ekkoriban észlelték, hogy a szokottnál izgatottabbnak tűnik és a megszokott életterétől távolabb is elmerészkedett. A kutyák elleni támadások, illetőleg a változó magatartás miatt a hatóságok úgy döntöttek, ismételten befogják, hogy ellenőrizzék egészségi állapotát. December 12-én egy Los Felizi polgár udvarán fogták be, ám a macska nem volt túl jó bőrben. A rühesség jelei ismételten láthatóak voltak rajta, valamint a jobb szeme feltételezhetően egy ütközés következében szenvedhetett sérülést. Utóbbi faktor kapcsán kötötték össze nevét egy december 11-én jelentett pumával való autós karambollal, amely teóriát P-22 nyakörve is megerősített. A San Diego Zoo Safari Parkban vizsgálták meg. Sérülései közé tartozott: koponyatörés, a jobb szem már említett deformációja, valamint bőrbajok. Az említett egészségügyi problémákon kívül P-22-ről kiderült, hogy számos komoly egyéb bajjal is küzd, beleértve a 2. stádiumú veseelégtelenséget, a szívbetegséget, a szőrtüszőatkásságot és a súlycsökkenést (41 kilogramm, ugyanaz, mint az első befogáskori tömege), amikor felnőtt korában általában 57 kilogramm volt. A fenti okok miatt 2022. december 17-én P-22-t elaltatták.
Boncolás után
Kiderült, hogy P-22 élete nem csupán játék és mese, vagy ha úgy tetszik: hollywoodi csillogás volt. A boncolásnál kiderült, hogy számos régi traumával rendelkezett: rekeszizom szakadás, amely miatt a mája a mellkasi üregbe „sérvült”. Az Állami Hal- és Vadvédelmi Minisztérium és a Nemzeti Park Szolgálat jelentéséből kiderül, hogy a körülbelül 12-13 éves puma májában öt féle patkányméreg nyomai voltak tetten érhetőek, a szerek hatásától viszont – valószínűleg – nem szenvedett. Újfent kimutatható volt benne a difacinon, amely a szakértők szerint nemrégiben kerülhetett a szervezetébe, egyébként ugyanez a méreg okozta a 2014-es rühességét is. Nem világos, hogy a P-22 hogyan volt kitéve brometalinnak, egy másik méregnek, amelyet a testzsírjában találtak, de a biológusok azt gyanítják, hogy ezt a szert egy prédaállaton keresztül vihette be a szervezetébe.
Tanulság
Az USA-ban Hollywood Macskája szimbólummá vált, olyannyira, hogy a nagymacska az Agoura Hillsi 101-es autópálya 10 sávos szakaszán, egy 30 millió dolláros vadátjáró megépítés „címerállata” lett. A szóban forgó átkelő célja, hogy a pumák szabadon átkelhessenek a Santa Monica-hegységen keresztül, hogy ne az autópályán kelljen átvágniuk, hasonlóan a P-22-höz, amikor fiatal volt. Érdekességként: egy helyi felmérés szerint 2018 és 2020 között több mint 44 ezer vad- és gépjárműütközést jelentettek a kaliforniai utakon, amelyek emberi halálesetekkel és körülbelül 1 milliárd dolláros kárral jártak.
De miről mesél nekünk, magyaroknak P-22 élete? Hiszen az elmúlt időben, a svájci farkas esetén keresztül mi is megtapasztaltuk, milyen az együttélés egy „celeb” vadon élő állattal. Na jó, legyünk őszinténk: nem tapasztaltuk meg, mert az említett ordas csak átutazó vendég volt Magyarországon. Izgultunk érte, figyeltük merre jár, de nem élt tartósan mellettünk, úgy, hogy meg is tapasztaljuk milyen szomszéd valójában.
Nos, talán – a többi között – az ennek a kivételes életútnak a tanulsága, hogy a vadon élő állatokkal – főleg a nagyragadozókkal – való együttélés nem olyan, mint a filmekben látott idomított társaikkal való interakció. Ráadásul mi emberek vagyunk felelősek nem csak embertársaink biztonságáért, hanem a vadállomány sorsáért is (ezt mi vadászok jól tudjuk!). Legyen szó akár egy puma, akár egy farkas életminőségének biztosításáról… Mert vajon miért és miként jutott P-22 szervezetébe több esetben patkányméreg? Valahol benne kell legyen az emberi faktor! Ugye?!
Fel vagyunk mi erre készülve Magyarországon? Arra, hogy a szomszédos országban lévő erdőkben már nem csak a „barátságos” vadvilág vár ránk, hanem akaratlanul betolakodhatunk egy nálunk jóval nagyobb és minket akár prédának is tekintő nagyragadozó életterébe? De mondok hétköznapibb példát: felvagyunk arra készülve, hogy betartsuk a szabályos kutyasétáltatás legalapvetőbb szabályát: a póráz használatát? Mert, ahogy a példa mutatja, bizonyos esetekben még a szabálykövetés is kevés, idehaza pedig sokan csak egyszerűen fittyet hánynak erre az egyszerű előírásra. Mi lesz, ha szabadjára engedett, póráz nélkül csatangoló Brúnó nem tér vissza a túraútvonalra a játékos kitérő után?
Ne is borzoljuk tovább a kedélyeket, mert ezek nyilvánvalóan csak feltevések! Meg persze már látom lelki szemeim előtt, hogy miért hasonlítunk mi egy farkast egy pumához és a többi… Mégis javaslom, hogy P-22 életének tanulságai azonban lebegjenek a lelki szemeink előtt. Nem minden csak jó vagy rossz, fekete és fehér, hanem mint a fenti történet is bizonyítja, fordulatos, színes, ebből kifolyólag sokarcú. Pont olyan, mint a természet, ahol miden megtörténhet és erre nem lehet minden esetben felkészülni…