Ha a vadászat üvegén keresztül, de helytörténeti szempontból vizsgálunk meg egy adott helyszínt, akkor nagyon hamar szembesülünk vele, hogy a vadászok egészen sajátos módon tájékozódnak vadászterületükön.
Rengeteg jóízű névvel illetett domb, völgy, rét, hegy veszi körbe azokat a településeket, amelyeket a hivatalos térképeken találunk. A nevek eredete akár a történelmi múltra is visszavezethető, de gyakran a szűk környezetben történt esemény a helyszín névadója. Ezek vadászörökségünk részét képezik.
A Pelőcerdei Vadásztársaság Somogy megyében, éppen Külső-Somogy és Belső-Somogy határterületén található. A szerény, mindössze néhány ezer hektárnyi vadászterület erdősültsége nem éri el a 20 százalékot, jellemzően a nagy kiterjedésű mezőgazdasági művelésbe fogott táblák, és szegélyerdők alkotják. Nagyvadas terület, fővadja az őz és a vaddisznó, vegetációs időszakban pedig, igen jelentős létszámban, a gímszarvas is jelen van.
Nevét legnagyobb erdőjéről, a Pelőcz-erdőről kapta, amelynek tulajdonosai egy régi sírkő alatt alusszák örök álmukat Bodrog falu egyik erdőben eldugott kis temetőjében. A falu neve Somogyban furcsa hangzású, valójában a borsodi kis folyóra gondolhatna bárki első hallásra. Azonban a jelentését a régies kiejtésű (egykor így hivatalos) Bodrok-ban kell keresnünk. A határban lévő termőföldek szelíd dombokon fekszenek, amelyek felszíne hullámos, azaz bodros mindenütt. Így lett a környéken lévő négy kis pusztából Bodrog.
A falutól északra elterülő erdőt, mezőt és rétet Bölöndzsének hívják. Idegen hangzásában már első hallásra felfedezhető egy régvolt vad neve. A falubéli öregek emlékezete meg is erősíti ezt a feltevést, a településhez köthető uradalmi birtokon egykor valóban bölényeket tartottak.
A vadászterület délnyugati csücskében, az egyik kiugró erdőszegleten egy les áll. Már kissé rozoga, deszkája néhol fellazult, és nyikorog, ha a vadász hirtelen mozdul meg rajta. Atyalesnek hívják, mert az osztopáni plébános, aki vendégvadászatra érkezett a társasághoz, egy szép őzbakot ejtett el róla.
A Pelőcz-erdő keleti oldalán két magasles áll. Jó lövésnyire vannak egymástól. A délit Meteoritos lesnek hívják, ugyanis egy holdvilágos éjszakán jókora meteorokat látott róla valaki, miközben rajta üldögélt. Tőle északra a Toronyles áll, amely már csak fele olyan magas, mint fénykorában volt. Pár évvel ezelőtt az északi borította fel, és törte össze, így alaposan le kellet fűrészelni a lábait, hogy megmenthető legyen.
A falu nyugati határában lévő Álláskút még ma is a nevében hordozza, hogy miféleképpen volt hasznára azoknak, akik a környékbeli kis pusztákon éltek. Itatóhely volt, ennél a kútnál álltak meg a közelben legelő állatok, hogy napközben is vizet tudjanak venni magukhoz.
Ma már csak a nagy létszámú gímszarvas rudlik legelésznek éjszakánként a feltört gyepek helyén található termőföldeken.