Egy zárkózott, volt orosz katonatisztekből álló csoportról mesélte hivatásos vadász barátom, hogy nagyon jól lőttek a nekik szervezett hajtáson. Nem volt sebzés, nem volt hibázás és minden elejtett vadban két lövés volt: egy a testben, egy fejben.
Bizony sok szó éri a vadászház elejét, vagy úgy is mondhatnám, hogy a lövészoktatók és hivatásos vadászok egy dologban biztos egyetértenek: a magyar vadászok többsége nem sokat áldoz a lőtudása fejlesztésére, karbantartására. Sok történet szól arról, hogy a hajtáson úgy szólt a puska, mintha háború lenne, már a lövéseket sem lehetett számolni, majd a vadösszeszedőknek alig akadt dolga. És persze vannak olyan kedves, empatikus szervezők, akik nem nézhetik tétlenül a vendégek kudarcát, így „kisegítik” a terítéket néhány vaddal. Ilyenkor még az a vaddisznó is meglesz, hála a kitartó utánkeresésnek, amely mögött méterekre csapódott be a lemaradt lövés.
Nem minden marketing jó
Találkoztam egy nagyon kedvezőnek tűnő hirdetéssel, amely társas nagyvad vadászatra invitált. Az árával gondoltak a munkásosztályra is, a bérből és fizetésből élőkre, azaz rám, ami szerintem nagyon derék dolog. És sávos fizetést adtak meg, a felét mindenképpen fizetni kell, ha pedig 5 vad került terítékre, már a 75 százalékát, 10-től pedig az egészet. Nincs más költség, csak a részvételi díj. Viszont, minden 3 lövés, egy elejtett vadnak számít. Ez azt jelenti, hogy ha 30 lövéssel hibázza el a társaság a pofátlanul szaladó vadat, akkor a fáklyákkal megvilágított, a kürtösök, vadászok és hajtók által körbeállt terület hiába üres, mégis az egészet fizetni kell. Ha már fekszik ott egyetlen vad is, akkor 27 üres lövés elég hozzá. Négy terítéken lévő vad esetén (ami még a mindenképpen fizetendő félárú kategória) még három elrontott lövés kell a 75 százalékos fizetéshez, és 18 a teljesárú élményhez. Ja, és ha már a kürtösök szóba kerültek, a „három lövés a terítéken”-szignált még meg kell komponálni ehhez a fizetési megoldáshoz.
Egyébként nem tartom rossz ötletnek, mindenképpen korrektebb, mint a teríték „tuningolása”, de nem jó marketing a vadásztársaságnak. Ugyanis, ahogy a hirdetés alatti kommentekből látszik, a vadászati lehetőséget keresők nem a kedvező árra figyeltek fel, hanem a három lövésenként elszámolt vadra, ami megtorpantja az érdeklődésüket. Nyilván a jól, eredményesen lövő vadásztársakat ez nem különösebben érdekli, de mint említettem, nem ez a többség. Pontosabban azt még a legjobb lövészek is tudják, hogy vadászként elkerülhetetlenek a hibás lövések, maximum csak az arányukat lehet minimalizálni, mert ezerszer több tényezőt kell figyelembe venni, mint a lőtéren. A sok gyakorlat, a vadászterületen szerzett tapasztalatok segítenek ebben, de még így is előfordulhat. El kell fogadni, hogy nem lehet mindenkiből szűkszavú, titokzatos, volt orosz katonatiszt.
Egy szó, mint száz, szerintem elégendő lett volna, ha elkérik a megadott kedvező részvételi díjat, és minden vendég úgy éljen vele, ahogy a tudásának megfelelően képes. Kivéve akkor, ha a terület levadászott, zavart, alig van benne vad, de ebben az esetben még a félár is sok érte.