Mindenképpen indokolt és javasolt is, az olyan additív anyagok kijuttatása, amelyek a vadállomány egészségének megőrzésében és a parazitamentesítésében játszanak szerepet.
A hazai vadgazdálkodás hírnevének alapja a kiváló genetikai adottságú vadállományunk, napjainkban azonban a természetes élőhelyek beszűkülésével és az intenzív mezőgazdasági termelés térnyerésével a hagyományos alapokon nyugvó vadgazdálkodás már nem mindig elegendő és a vadgazda a természetes táplálékforrások mellett – még ha csak időszakosan is –, egyre tudatosabban fordul a modern takarmányozási technológiák felé. A szakma meghatározó szereplőivel – neves takarmánygyártó cégek képviselőivel, illetve elismert vadgazdálkodási szakemberekkel – járjuk körül a vad kiegészítő etetésének szerepét és jelentőségét, kitérve mind a nagyvadra, mind az apróvadra.
A szegedi székhelyű Toronykakas Kft. 20 éve foglalkozik fácánneveléssel, évente 30 ezer fácánt nevelnek, amelyek napos korban kerülnek a telepre. A társaság, igazodva a vadásztársaságok és intenzív vadászterületek eltérő igényeihez, a kifejlett madarak mellett 6–8 hetes előnevelt szárnyasokat is értékesít.
Ne törjük meg a madár fejlődését
– A zárttéri fácántartás során a vadgazda felelőssége a madarak teljes tápanyagigényének kielégítése, hiszen a volierekben a fácán nem tudja önállóan felkutatni a táplálékát. A napos fácánok estében az első hetekben igen intenzív fejlődés zajlik, hiszen a mindössze 20–25 grammos napos madár 6 hetes korára már eléri a fél kilogrammos testtömeget – kezdi mondandóját Vajdics János, a társaság ügyvezető igazgatója. – Ezt a növekedési erélyt magas fehérjetartalmú takarmánnyal lehet kiszolgálni. A nevelés során hajlamosak vagyunk pusztán a testtömeg-gyarapodást alapul venni, ám a fácán esetében maga az anyagcsere és a folyamatos tollváltás is rengeteg energiát emészt fel. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy egy fácán élete első 6 hetében 1–1,5 kg tápot fogyaszt el, majd 12 hetes koráig – ekkor már 800–1000 gramm a testtömege – további 2–2,5 kg takarmányt eszik meg. Gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a költséghatékonyság jegyében idő előtt elhagyják a gyári tápokat. Ezt nem javaslom, mert ilyenkor a madarak fejlődése megtörik, megállnak a növekedésben és kisebb testtömegűek maradnak.
A szakember hozzáteszi azt is, hogy tőlünk nyugatra kifejezetten népszerűek a kisebb testű, ám rendkívül gyors, robbanékony röptű alfajok, de a magyar tradíciókhoz és a hazai vadászati szokásokhoz ezek a típusok kevésbé illeszkednek. Szerinte nálunk továbbra is a nagyobb testű, ugyanakkor jó röpképességű madarak iránt mutatkozik kereslet, ezért a takarmányozáson nem célszerű spórolni. A nevelés során a fácánokat leginkább két kór fenyegeti, az egyik a kokcidiózis, amely ellen a tápokba kevert kokcidiosztatikumokkal védekezünk, a másik pedig a légcsőférgesség, amelyet flubendazol tartalmú táppal igyekszünk megelőzni.
– Bár több takarmánygyártó cég is kínál fácántápokat, a vadgazdák még sincsenek könnyű helyzetben. Magyarországon – sőt, ez világszinten is igaz –, nem léteznek olyan rögzített szakmai sztenderdek a fácántakarmányozásra, mint amilyeneket a gazdasági haszonállatoknál megszokhattunk – folytatja Vajdics János, aki hozzáteszi: Élettani szempontból talán a pulykatápok összetétele áll a legközelebb a fácán igényeihez, így a gyártás során leginkább ezeket tekintik kiindulópontnak. A hiányzó egységes szabványok miatt a receptúrák véglegesítésekor a takarmányozási szakemberek támaszkodnak a vadgazdák nevelés során szerzett tapasztalataira is.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság májusi számában olvashatják.