A vadászat is, mint annyi más ősi időkből fennmaradt és folyamatosan modernizálódó tevékenységünk, tele van ellentmondásokkal, amelyekre a feloldást nem egyetlen határozott döntés, hanem az idő adja meg.
Egy vadászoknak szóló hirdetés miatt ragadott klaviatúrát az a méltán köztiszteletnek örvendő vadászati vezető, aki lapunk figyelmébe ajánlotta a reklám tárgyát képező taktikai fegyvert és a képen szereplő vadász katonai ruházatát, mint a hagyományainktól meredeken eltérő eszközt és viseletet. Mint magáról írja, ő konzervatív világnézetű ugyan, de ezzel együtt képes nyitottan tekinteni a technikai fejlődésre és meglátni benne a szép és hasznos oldalát is. Viszont, ha a vadászatba, mint ősi tevékenységbe megjelenik olyasmi, ami teljesen ellentétes az alapfilozófiájával, lelkületével és érzelemvilágával, akkor azt súlyosan káros jelenségnek ítéli meg.
Konkrétan a taktikai fegyverről és a katonai ruházatról szóló hirdetés kapcsán az a véleménye, hogy ez a design elsősorban a vadászatról kialakuló társadalmi közgondolkodás szempontjából káros, mert azt a hatást kelti, mintha a vadászok bevetésre készülő kommandósok lennének, akiknek a vad az ellenségük, amelyet,ahol lehet, ott irtanak. Szerinte ez a militarista megjelenés a civil emberekben félelmet és féktelen ellenszenvet gerjeszt a vadászokkal szemben. Úgy véli, hogy az USA-ban terjedő vadászati arculatváltást nem kellene hagyni a több száz éves európai vadászati hagyományok közé beszivárogni, a tradícióinkat felhígítani. Mint szerkesztőségünknek küldött levelében fogalmaz, tudja, hogy konfliktusos témáról van szó, ahogy azt is, hogy nem könnyű a divatok útjába állni, de fontosnak tartja, hogy fellépjünk a jelenséggel szemben.
Igaza van, az érvelésével és szemléletével egyetértek.
Viszont a témáról kapásból eszembe jutott az az élmény, amit egy vadászlövész versenyen szereztem és a Nimród olvasóival is megosztottam. Ott bizony minden versenyző vadász volt, akiknek mind a fent kifogásolt taktikai fegyvere van, amellyel nem csak gyakorolni és versenyezni szoktak, hanem a vadászataik során is ezt használják. Akkor a verseny főszervezője elmondta, hogy a jelenlévők közül sokakkal van vadászati tapasztalata is, így róluk elmondhatja, hogy fegyelmezett, a magyar vadászati etikai normákat betartó, a hagyományokat és szakmai előírásokat tisztelő emberekről van szó. Szerinte nincs összefüggés a puska kialakítása és speciális tulajdonságai és a vadhoz, vadászathoz való hozzáállás között, nem a taktikai fegyver miatt lesz valaki etikátlan vadász, aki mindenre lőne legszívesebben, ha tehetné. Sőt szerinte pont a vad kímélete, a minél gyorsabb és fájdalommentesebb elejtése szól ezen fegyverek, a velük való gyakorlás és versenyzés, valamint a vadászatokon való használatuk mellett. Mert a hagyományos puskák nem rendelkeznek annyi beállítási lehetőséggel, mint a taktikai fegyverek, amelyeken a pofadék és az agy a lövész egyéni tulajdonságaihoz igazítható, illetve a lesen való feltámasztásuk is stabilabb és kevésbé érzékenyek a lövés pillanatában az elrúgásra. A taktikai fegyvereken nincs gyorsító, viszont a sütés a biztonságos határokon belül finoman állítható. Egyszóval a vadászlövész versenyszervező szerint valóban nem mesterlövészekre van szükség a vadászatban, az tényleg egy másik műfaj, hanem mesteri lövészetre, hogy a lehető legkevesebb fájdalommal,szenvedéssel és a legnagyobb hatékonysággal ejtsék el a vadat, így a zavarása is kevesebb, az utánkeresésre sem kell annyi energiát, időt és pénzt áldozni, valamint a hús minősége is fontos gazdálkodási tényező, amely függ attól is, hogy hol sikerült eltalálni vadat.
Ő pont abban látja a taktikai puskák esetében a lehetőséget, hogy a magyar vadászok végre elhagyhatják az elavult szemléletet, amely szerint „elég, ha kalapnyi területre betalálok”, vagy a „majd a kutya megkeresi” mondásokkal igazolják sokan, hogy miért nem gyakorolnak és fejlesztik a felszerelésüket.
Igaza van, az érvelésével és szemléletével egyetértek.
Nos, erre bárki mondhatja, hogy ez egy ellentmondás, nem adhatok mindkét érvelésnek igazat, mert meredeken ellenkeznek egymással.
Neki is igaza van…