53 éve, 1971. augusztus 27-én nyitotta meg kapuit az I. Vadászati Világkiállítás Budapesten.
Az egy hónapig nyitva tartó vásáron több mint 50 ország kiállítóit közel 2 millió ember tekintette meg. Rendkívüli látványosságán és grandiózusságán felül olyan nemzetközi egyezmények születtek, amelyek hatásai a mai napig szerepet játszanak a nemzetközi szintű vadgazdálkodásban és vadvédelemben egyaránt. Na, de milyen is volt mindennek az előtörténete…
Bevezetőként álljon itt Dr.I.G. van Maasdijknak, a CIC (Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács) korábbi elnökének az I. Vadászati Világkiállításon mondott méltatása a magyar vadászatról: „Magyarország vadászati múltját és jelenét, valamint a természetvédelemben kifejtett erőfeszítéseit tekintve, talán a legalkalmasabb hely ennek a grandiózus seregszemlének a megrendezésére. Az országnak egész történelme során olyan magas fokú volt a vadászati kultúrája, s a vadászat és természetvédelem terén napjainkban olyan tudatos, eredményes munkát fejt ki, amelyről csak a legteljesebb elismeréssel lehet szólni.”
Dr. Tóth Sándor a Nimród Vadászújság 2006./1. lapszámában így emlékezett vissza az első budapesti világkiállítás előtörténetére: „Húsz év telt el a háború pusztításából újjáéledt vadászatban. A vadászterületeket benépesítő vadállomány elérte és meghaladta a háború előttit. Minősége itthon és külföldön felkeltette a figyelmet. A vadászat és vadgazdálkodás szabályozására törvény született, új életre kapott az egyesületi élet, a tudományos kutatás, a trófeabírálat, az apróvadtenyésztés, az oktatás minden szintjén a célok megvalósítására kész szakemberek képzése nemzetközi rangra emelte a magyar vadászat ügyét. Már ismét aktívan szolgáltak a vadgazdálkodásban nagy múlttal és kapcsolati tőkével rendelkező és a politika szorításából szabaduló szakemberek.”
Széchenyi Zsigmond Afrikaexpedícióra indult, Tildy Zoltán lett a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács alelnöke, természetfotói itthon és külföldön nagy sikereket arattak, Homoki-Nagy István művészi filmjei és Fekete István nagyszerű könyvei tömegeket fordítottak a természet felé, a vadgazdaságokban Party István, Vogl Henrik, a trófeabírálatban Szederjei Ákos, a bérvadászatban Studinka László, Ferenczy Tibor és sokan mások, régi-új névként vettek részt a vadászati kultúra új tartalommal történő megtöltésében.
A hazai elit a vadászat felé fordult, eseménnyé váltak az Erdészeti Főigazgatóság szervezésében rendezett trófeabemutatók. A nemzetközi közéletben bekövetkezett enyhülés, kedvező légkört teremtett a bővülő turizmus, a vadászati turizmus számára. Folytak a Stockholmi Környezetvédelmi Konferencia előkészületei, születőben volt a Ramsari Vízivad Egyezmény, fontos üzenetet hordoztak az erdészeti világkongresszusok – Magyarországnak mindegyikben elismert múltja volt. Budapest rendezte 1936-ban a második Erdészeti Világkongresszust, 1965-ben már közel kétezer külföldi vadász, köztük történelmi családok tagjai, neves üzletemberek vitték hírét megőrzött kiváló természeti adottságainknak, e lehetőségek hasznosításának, a szarvas-, a dám-, az őzvilágrekordok születésének, nem utolsó sorban hazánk akkori, a politika által is elfogadott nyitottságának.
E légkörben látogatott haza Afrikából Nagy Endre, és találkozott Földes László erdészeti főigazgatóval, aminek az eredményeként megszületett a Vadászati Világkiállítás gondolata.
– Milyen csodálatos lenne, ha Budapest adna helyet e gyönyörű rendezvénynek! Milyen hírnevet szerezhetnénk ezzel Magyarországnak! Ezt az esetleg soha vissza nem térő alkalmat nem szabad elmulasztani – írta Nagy Endre akkor.
1966-ban Magyarország már tagja volt a CIC-nek. Az akkor még Nemzetközi Vadászati Tanács nagy szimpátiával fogadta tagságunk megújítását. A Földes László–Vallus Pál– Tóth Sándor csapatban megkezdtük a kiállítás szervezését. C. Chavane főtitkárral tettük meg az első lépéseket, és kaptuk meg a CIC védnökségét, majd a Nemzetközi Kiállítási Iroda jóváhagyását a rendezéshez. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1967.évi megalakulásával kapcsolódott be a szervező munkába a Mezőgazdasági Kiállítási Iroda. Gergely István miniszterhelyettessel, Szőke Mátyás igazgatóval bővült a kiállítás elnöksége, Dimény Imre lett a Vadászati Világkiállítás minisztere. Földes László kormánybiztosi, Szőke Mátyás és dr. Tóth Sándor kormánybiztos-helyettesi megbízást kaptak.
Utóbbi így zárta sorait a Nimród hasábjain: „volt hírünk a világban, hittünk a sikerben. Bíztuk a vadászat, a természetvédelem tekintélyes nemzetközi szervezeteinek a támogatását, és volt sok száz önzetlen munkásunk, kiváló szakemberünk – ezért lehetett Magyarország a kiválasztott e nagyszerű vállalkozásra.”
