Ezen sorozatunkban a Nimród Vadászújság aktuális hónapjában címlapra került fotó háttértörténetéről kérdezzük annak készítőjét
Novemberre Krizák István fotóját választotta a szerkesztőség vadászújságunk fő borítójára, ennek apropóján őt kértük, engedjen betekintést a fénykép készítésének körülményeibe.
A természetfotós lakóhelyének közelében van egy kis mocsár, focipályányi nyílt vízfelülettel, szélén sűrű nádas, sásos, bózotossal, szántókkal körbevéve.
– Édesapám gyerekkorában nagyapámmal még horgászni járt ide, a növényzet miatt ez már nem lehetséges, de így egy igazi kis madárparadicsom lett a tavacskából – kezdi István, majd hozzátette: fotós barátjával már húsz éve járnak erre a területre, leskunyhókat is építettek, amelyekkel a csapadék függvényében akár követni is tudják a vízszint ingadozását.
– Ismerve a vízimadarak azon szokását, hogy táplálékszerzés, pihenés, tollászkodás céljából szívesen ülnek vízbe dőlt fák ágaira, megfelelő távolságra mi is elhelyeztünk dekoratív és környezetbe illő faágakat. A madarak gyorsan megszokták ezeket, és használták, használják is – részletezte lapunk kollégája.
Fotóztak már itt böjti- és cigányrécét, tőkés récéket, vízityúkot, gémféléket, de a teknősök is előszeretettel napoznak az általuk kihelyezett ágakon. Nagy melegben a környék madarai szomjukat is ezekre szállva oltják – tette hozzá a fotós.
– Fotós szempontból itt egy hajnali lesnek legalább olyan hangulata van, mint egy gemenci hajnalnak. Mikor a közelben úszkálnak a madarak, ugyanolyan izgatottsággal várom, mikor ülnek a fára, mint egy nagy bika megjelenését a sűrűből – meséli István.
A címlapra került szárcsa is kiváló fotóalany volt, sok szép mozdulatot mutatott be tollászkodás közben – emlékezett vissza.