Július 25-ig ön is szavazhat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján.
Ki ne ismerné Magyarországon a vadkacsát, minek erről szavazni? – gondolhatják sokan. Csakhogy a récék közel harminc faja fordult elő eddig bizonyítottan hazánkban és a vadkacsaként ismert tőkés réce ezek közül csak egy.
Éppen ezért vadászújságunk augusztusi lapszámában részletesen is foglalkozunk a vízi madarak e népes csoportjával.
Jövőre miért a récék?
Ezek a madarak erősen kötődnek a nyílt vízfelületekhez vagy ilyenekkel tarkított tavakhoz, mocsarakhoz – pont ahhoz az élőhelytípushoz, amit különösen érzékenyen érint, veszélyeztet a klímaváltozás, a nem megfelelő gazdálkodás és területhasznosítás. Ezért különösen fontos a tavak, mocsarak védelme, és ennek üzenetét – mintegy az élőhelytípus nagyköveteként – sokkal kézzelfoghatóbbá teszi egy látványos és érdekes récefaj.
A 2024. július 25. 12 óráig tartó internetes szavazás lezárultával a legtöbb voksot kapott faj nyeri el a 2025 év madara címet. Az MME ez alapján indítja el a jövő évi kampány előkészítését.
Nézzük a jelölteket!
A böjti réce Eurázsiában fészkel, Délnyugat-Angliától egészen a Csendes-óceánig, elsősorban az európai lomb- és elegyes erdők, továbbá az ázsiai erdőssztyepp- és sztyepprégiókban. Vonuló madárfaj, a telet Afrikában, a Száhel-övezetben, valamint Ázsiában tölti. Fészkeléskor előnyben részesíti a síkvidéki, nyílt vízfelülettel rendelkező mocsarakat és mocsárréteket, szikes tavakat, nedves réteket, a halastavi költése ritka. A költéshez április közepén fog hozzá, a fészek rendszerint a vízhez közel található, általában a középmagas növényzetben. A fészkelés során kisebb mélyedést készít, amit a tojó a pehelytollaival bélel ki. A fészekaljak 6-13 tojásból állnak, a kotlási idő 22-23 nap. A fiókák fészekhagyók, röpképességüket 5 hetesen érik el. Vonuláskor szinte minden jelentősebb vizes élőhelyen előfordul. Előszeretettel táplálkozik sekély tocsogókon, főleg magokat, zöld növényi részeket és gerincteleneket fogyaszt. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint. A világállománya, európai és hazai állomány is csökken.
A kanalas réce Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában honos, a sarkkörtől délre fekvő területeken költ, a boreális, mérsékelt övi, sztyeppi és félsivatagi zónában. Vonuló madárfaj, Közép- és Nyugat-Európában, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában, Észak-Amerika déli területein és Közép-Amerikában telel. Fészkelés során kifejezetten keresi a sekély tavakat, szikes tavakat és réteket, mocsárréteket, elsősorban ott, ahol szigeteket is talál. Valamennyi réce közül ennek a fajnak alkalmazkodott a csőre leginkább a szűrögetéshez. Nyílt vizeken úszva táplálkozik, legtöbbször rovarokat, gyommagvakat szűr ki a vízből vagy csipeget fel a víz felszínéről. Általában későn, május közepétől kezd költésbe. Fészekalja 8-12 tojásból áll. Fészkét sokszor avas fűcsomóba rejti, zsombékra, a növényzet alá. Fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 000 forint. A világállománya csökkenő, az európai állomány stabil, míg a hazai állomány csökkenő.
A nyílfarkú réce holarktikus elterjedésű faj, vonuló, Afrikában, Dél- és Kelet-Ázsiában, Észak-Amerika déli területein, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi peremén telel. Fészkelés során kötődik a szikes tavakhoz és mocsarakhoz. Vonuláskor előfordul a szikes tavakon, halastavakon, víztározókon. A vízben és a vízparton parti növényzettel, magokkal és kisebb gerinctelenekkel (rovarok, rákok, kagylók) táplálkozik. Ősszel és télen többnyire növényekkel táplálkoznak, a nyári-tavaszi hónapokban gyökerekkel, akár kisebb halakkal is. Április utolsó harmadában kezd költésbe, általában a víztől 80–200 méterre, sok esetben ürmös, cickafarkos sziki csenkeszes gyepekben. A tojó 7-10 tojást rak, melyeket 22-23 nap alatt költ ki, majd a kiskacsákat azok önállóvá válásáig vezetgeti, védelmezi. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Mindhárom jelölt faj legfontosabb veszélyeztető tényezője a fészkelőhelyek csökkenése (lecsapolás, kiszáradás). A folyószabályozásokkal és csatornázással kiszárított Alföldön jelentős mértékben csökkent a vizes élőhelyek száma és kiterjedése, a meglévőket pedig jelentős mértékben sújtják a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai (elsősorban a csapadékeloszlás változása). A fészkelőhelyek nem megfelelő kezelése (cserjésedés, legeltetés hiánya) tovább csökkenti az alkalmas fészkelőhelyeket. A költéseket sok esetben meghiúsítják a fészekpredátorok (róka, borz, vaddisznó, aranysakál, varjúfélék), a vonulási útvonalakon pedig a vadászat jelent közvetlen veszélyt.
Fészkelésük elsősorban a meglévő vizes élőhelyek helyreállításával biztosítható, mely magába foglalja az Alföld vízháztartásának rendezését (funkció nélküli csatornák felszámolása, belvizes területek művelésből való kihagyás, vízvisszatartás, természet- és klímavédelmi víztározás). A konkrét fészkelőhelyeken gondoskodni kell a vadászható fészekpredátorok gyérítéséről, a fák és cserjék eltávolításáról a vizes élőhelyek közeléből, valamint a megfelelő legeltetéses élőhelykezelésről (nyílt vízfelületek kialakítása, helyenként avas, magasabb növényzet meghagyása).