Takács Béla vadásztársunk esete a magukat természetvédőnek nevező gyűlöletkeltőkkel.
Engedély nélküli vadmentés, uszító, rágalmazó tartalomgyártás, fanatikus rajongótábor, internetes agresszió, vadászok és azok családjainak zaklatása, feljelentése, életveszélyes fenyegetése. Ha a legfontosabb címszavakba szeretném összefoglalni az elmúlt évek történéseit az „állatvédelem” bűvszavával takarózó, tömegeket manipuláló egyik vadmentő alapítvány és követőinek a tevékenységét, akkor a többi között ezeket sorolnám fel.
A sötétzöld véleményterrorizmus egyre nagyobb méreteket ölt ma Magyarországon. A jelenség alatt azt értjük, hogy egy magát „állatvédőnek” kikiáltó személy, vagy az őt követő emberek, a saját, érzelmi alapú, ám realitást, szakmai tudást nyomokban sem tartalmazó meggyőződésükkel ellentétes tartalmakra – például a vadászatot jogszerű módon űző emberek posztjaira, kommentjeire – olyan mérhetetlenül agresszív módon reagálnak, amelyekkel nagyon gyakran bűncselekményt valósítanak meg.
A jelenséggel már többször foglalkozott szerkesztőségünk. A téma idén egy olyan eset miatt kerül ismét az újság oldalaira, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni és nem is szabad. Szomorú, hogy mindeközben a vadászsajtó „független lovagjai” érdemi elhatárolódás helyett fehér abrosz melletti beszélgetéssel akarják legitimizálni ezt a „tevékenységet” és azt, amivel ez jár.
Ahogy elkezdődött…
Dr. Takács Béla jegyző, nős, két gyermek édesapja, a sötétzöld véleményterror egyik áldozata. Heti háromszor is kijár dúvadat gyéríteni. A jogi végzettsége mellett igazgatásszervező, továbbá vadgazdálkodási szakirányító diplomával is rendelkezik. Ez utóbbi tanulmányait Gödöllőn végezte, szakdolgozatát a rókák csalihanggal történő gyérítéséből írta, amibe komoly munkát fektetett Őrhalmi Csabának – a vadhívás egyik hazai szaktekintélyének – a támogatása mellett.
– A vörös róka a kedvenc vadon élő állatom, és a mai napig a legtöbbet ebből a fajból lövöm. Azt vettem észre, hogy ahol az egyik esztendőben harmincat lövünk, ott a következő évben harminckettőt vagy harmincötöt. Évek óta emelkedik az elejtési számom, tavaly már 51 rókát lőttem. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai szerint a 2024/25-ös vadászati évben összesen 91 ezer vörös rókát ejtettek el Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy ennek a vadfajnak az állománya populációs szinten stabil, semmi indok nincs a mentésére. Ezért is döbbentett meg, amikor körülbelül négy évvel ezelőtt egy állatmentő alapítvány hirdetése jött velem szembe a Facebookon. Mindig is fenntartással kezeltem ezeket a bejegyzéseket, mert az volt a benyomásom, mint nagyon sok más állatvédelmi szervezetnél is, hogy ezek megrendezett, nem a valóságot előtérbe helyező ökológiai vagy szakmai tartalmak, hanem PR-anyagok. Egy nap az egyik hírportálon publikáltak egy cikket, amiben feketén-fehéren leírták, hogy ez a szervezet úgy működik, hogy valójában nincs engedélye. Mint nemrég kiderült 2025. februárig macska- és kutyamentésre sem volt – kezdte a történetét Takács Béla.
Egyre több médiafelületen jelentek meg ezután hasonló, cukiságfaktorra építő, teljesen egyoldalú és pozitív módon megjelenített írott, illetve videós tartalmak a tevékenységükről és a hozzájuk köthető véleményvezérről. Ezek alá kommentekben mindig leírta Takács Béla a dolgok másik, szakmai, valós vetületét is.
– Próbáltam rávilágítani arra, hogy a tevékenységüknek vannak jogszabályi feltételei, és vannak vadgazdálkodási és közegészségügyi vonatkozásai is. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem látom a szóban forgó szervezet Facebook-oldalát, mert tiltva lettem – magyarázta – de előtte még a saját profilomnál az egyik bejegyzésemhez – ha jól emlékszem – odaírta annak a vezetője, hogy vigyázzak, mert megharaphat. De én akkor ezzel nem foglalkoztam… – idézte fel a jegyző.
Ezután két dolog történt, ami miatt úgy döntött, hogy még jobban fel kell emelnie a hangját: az egyik, a 2025 februárjában történt Vinnai Attila-ügy (lásd a 3 kérdés 3 válasz cikkünket), a másik pedig, amikor hadat üzent az alapítvány a kotorékozással foglalkozó vadászoknak.
– A szóban forgó Facebook-oldalon számtalan poszt született ez utóbbival kapcsolatban, kotorékos vadászok nevét, profilját osztotta meg az oldal kezelője, és nyíltan vállalva kiírták, hogy ezeket a személyeket fel fogják jelenteni, amit számos esetben meg is tettek. Biztosan tudom, hogy ezek közül egyik feljelentés sem állt meg, azokat bűncselekmény hiányában megszüntette a hatóság. Gyakorlatilag semmilyen eredményt nem értek el vele, hiszen a kotorékozás legális vadászati mód, viszont ez a fajta uszító hisztériakeltés alkalmas volt arra, hogy az oldalát felpörgesse. Azonban rengeteg vadásztársunknak okoztak rettenetes perceket az indokolatlan rendőrségi procedúrák – részletezte Takács Béla.
Az is felháborította, hogy számtalan bejegyzésben relativizálta a Facebook-oldal kezelője a vörös rókák által terjesztett két legveszélyesebb zoonózist – állatról emberre terjedő betegséget – a veszettséget és az Echinococcus multilocularist, vagyis a róka galandféreg fertőzést. A veszettségnél a tünetek megjelenése után minden esetben, a róka galandféreg fertőzésnél pedig ciszták kialakulása után nagy százalékban okoz halált az embernél.
Feljelentés és bosszúhadjárat
A következő eset 2025 márciusában, Szegeden történt, amikor az egyetem egyik intézményében készült előadást tartani a szervezet vezetője.
– Én és még sokan teljesen felháborodtunk azon, hogy egy olyan tudományegyetemen akar előadást tartani a vörös rókákról, amelynek a Mezőgazdasági Karán a többi között vadgazdálkodási mérnököket is képeznek. Mindezt egy természetvédelmi egyesület szervezésében. Na most a rókáról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy természetvédelmi szempontból hasznos lenne. Ráadásul ezt az előadást egy olyan személy tartotta volna, akinek tudomásom szerint semmilyen releváns tudományos vagy vadgazdálkodási végzettsége nincs. Ezért én nyíltan, nevemet felvállalva írtam egy levelet a szervezőknek, és szakmai szempontok mentén fogalmaztam meg az előadással kapcsolatos tiltakozásomat. Az előadást a szervező ezután törölte – idézte fel a történteket.
Majd szeptemberben kapott egy ajánlott levelet Takács Béla, amelyben arról értesült, hogy a Facebook-oldal vezetője a szegedi eset után feljelentette őt rágalmazás miatt. Ez az ügy a mai napig folyamatban van.
– Számtalan bizonyítékot fel fogok tárni majd a tárgyaláson, de most erről többet nem akarok és nem tudok mondani. Annyit azonban mindenképpen hozzáfűznék, hogy nagyon sok ember megkeresett és segített nekem az elmúlt egy évben. Ezért rendkívül hálás vagyok. Olyanoktól is kaptam akár lelki, akár gyakorlati támogatást, akiket eddig személyesen nem, csupán a Facebookról ismertem. Ha van valami pozitív hozadéka ennek a rettenetes tortúrának, amin már így is keresztül mentem, akkor ez az – tette hozzá.
A szegedi fiaskó után bosszúhadjáratot indítottak Takács Béla ellen.
– Idén már 3–4 bejegyzés született rólam a Facebook-oldalukon, ahol megpróbáltak hitelteleníteni. Ezek a posztok semmi másra nem szolgáltak véleményem szerint, mint az ellenem való uszításra és gyűlöletkeltésre. De már egy tavaly márciusi bejegyzés alatt elszabadult a pokol. Volt közöttük két olyan hozzászólás, ami miatt viszont feljelentést tettem a rendőrségen internetes agresszió vétsége miatt. Az egyik, idézem: „Én ezt a takács bélát lőném ki, mert úgy látom, hogy beteg. Megállapítottam, hogy neurológiai problémái vannak, sőt, veszett is szerintem… Úgyhogy az ő érvelése alapján, hozom a puskám és kilövöm.” A másik komment: „Adnék én neki olyan látást, hogy többet nem kéne napszemüveget sem hordania ennek a szarházinak! Remélem őt is kilövik!” Ennél a két esetnél a nyomozás már eljutott addig, hogy ezeket a személyeket meghallgatták a rendőrségen, mi több az egyik esetben, már a vádemelés is megtörtént. De erről többet most szintén nem tudok mondani, hiszen folyamatban van az ügy – indokolta a jegyző.
„Remélem a gyereke a kezem között lesz”
Amit Takács Béla a történetnek eddig a pontjáig átélt, az önmagában is épp elég lett volna, azonban 2026 februárjában szintet lépett a sötétzöld véleményterror:
– Egy ragadozógyérítéssel foglalkozó zárt Facebook-csoportban (Predator Control Hungary) egyik vadásztársunk kiposztolt egy legális, testszorító csapdával elejtett rókát, amihez számtalan ember mellett kommentben én is gratuláltam. Ezt a fotót, és az alatta írt kommentemet ismeretlenek engedély nélkül kifotózták és nyilvánosan kiposztolták a „tartalék” oldalán. (Mivel a Facebook korlátozta az eredeti, nagy elérésű oldaluk használatát.) Már maga az a tény, hogy egy zárt csoportból kivisznek tartalmat és nyilvánosan kiposztolják, jogszerűtlen. A kilopott képekhez ráadásul olyan manipulálásra alkalmas szöveget írtak, amellyel törvényellenesnek próbálták meg beállítani a látottakat. Felháborodtak azon, hogy ehhez egy jegyző – aki saját szakmájában állatvédelmi hatóságként is eljárhat – gratulál. A poszt alatt „kötelet neki!”, „kár belé a levegő” és hasonló stílusú kommentek jelentek meg, amelyeket az adminisztrátor nem törölt. Ez innentől kezdve úgy gondolom, hogy lejáratás, uszítás, gyűlöletkeltés és internetes agresszió. De majd a hatóság fogja eldönteni, mert ebben az ügyben is feljelentést tettem – mondta a jegyző.
A Vinnai-ügyből tanulva, rendőri védelmet kért, mert azt látta, hogy a történtek után ő is komoly fenyegetésekre számíthat. Sajnos a félelme beigazolódott: még aznap este, 2026. február 4-én kapott egy „rajongó” nőtől egy messengerüzenetet, a következő tartalommal:
„Remélem a gyereke a kezem között lesz”
Ez dermesztő lenne önmagában is, de a Facebook-oldalon, a zárt csoportból kilopott poszt alatt, kommentben ugyanez a nő a következőket írta:
„Kell a neve az embernek… igen én is tudnék vele mit csinálni pl. a gyerekeivel…nézze végig 20 órán át ahogy ölöm a fattyut…”
– Az oldal adminja a hozzászólást nem törölte, az órákon keresztül fent volt. Sőt tudomásom szerint rendőrségi irat van róla, hogy ezt állítólag a fenyegetést tevő hölgy törölte, de ezt már a nyomozás fogja kideríteni. Ezért másnap újra feljelentést tettem, mivel a megfogalmazás már egy végiggondolt cselekménysorra utalt. Ez már nem internetes agresszió, hanem annál jóval súlyosabb bűncselekmény véleményem szerint. Egy ártatlan, nyolcéves kisgyerek életének kioltásával megfenyegetni valakit, egy róka elejtéséhez gratuláló komment miatt, ez a legalja. És ehhez – véleményem szerint – asszisztált a Facebook-oldal – mesélte felháborodva a történteket Takács Béla.
A jegyző ezután ismét rendőri védelmet kért, de nem kapta meg, ezért a nyilvánossághoz fordult és saját profilján kitett egy posztot, amelyben beszámolt a gyermekét ért életveszélyes fenyegetésről. Ezt a bejegyzés több mint háromszázan osztották meg, legtöbben vadászok, mert nagyon sokakat felháborított az, hogy idáig fajulhat egy „állatvédő” oldal közreműködésével a történet.
– Iszonyatosan megterhelő lelkileg egy ilyen dolgon keresztül menni. Amikor azzal szembesülsz az éjszaka közepén, hogy egy vadidegen nő a gyereked életének kioltásával fenyeget meg. Az egy nagyon nehéz éjjel volt: a száznegyven centiméter széles ágyunkban hárman aludtunk nemcsak aznap, hanem még napokig utána.
Az iskolában azonnal leadtuk másnap az intézményvezetőknek, hogy kik azok a személyek, akik elvihetik a gyerekeket, és beszámoltunk a családunkat ért életveszélyes fenyegetésről is.
Takács Béla felesége, Kovács Klára anyaként szörnyű napokat élt meg:
– Amikor elolvastam ennek a nőnek az üzenetét, egyszerűen sokkot kaptam. El sem akartam hinni, amit láttam. A kislányunk 13 éves bátyja már elég nagy ahhoz, hogy felfogta a helyzet komolyságát. Beszélnünk kellett a történtekről vele, hiszen az óvintézkedések okát el kellett neki magyaráznunk. Nagyon ijedt volt és szorongott ő is napokig. Rettenetes időszakon mentünk, és megyünk most is keresztül – ismerte el Klára.
– Tudom, hogy sok ember ezt az egészet csupán szájkaraténak látja, én viszont úgy gondolom, hogy aki ennyire elmebeteg dolgot leír nyilvánosan és privát üzenetben is, arról nem lehet tudni, hogy mire képes. És ebben óriási felelőssége van a Facebook-oldal adminisztrátorának és az egész gyűlöletkampánynak, amit ellenem indítottak – vette át a szót Takács Béla.
Nincs rá engedélye
Mivel a közösségi média felületein az ominózus véleményvezér többször is hangoztatta, hogy kapott a Nébihtől egy állásfoglalást, hogy miként végezheti tevékenységét, ezért Takács Béla segítői 2025 novemberében közérdekű adatigénylésben tájékoztatást kértek a hivataltól az állatmenhely hatósági nyilvántartásba vételével kapcsolatban. A hatóság válaszlevelében leírta, hogy a Nébih nem adott ki az alapítvány részére ilyen igazolást.
Takács Béla szerint érthetetlen, hogy a bejegyzett szervezet céljai között olyan szerepel, amely nem jogszerű, nem megvalósítható, és nincs is rá engedélye.
– Belterületről, lakott területről már csak vadászjeggyel rendelkező személy távolíthat el vadat, külterületről pedig hivatalos engedéllyel rendelkező vadmentők a vadászatra jogosult külön engedélyével tehetik meg. Kérdezem én, hogyan gyűjtheti az alapítványi szervezet az adó 1 százalékát olyan tevékenységre, amire nincs is engedélye? Ezt nagyon időszerű lenne megvizsgálni a magyarországi ügyészségnek és az adóhatóságnak is – hívta fel a figyelmet Takács Béla.
– Érthetetlen számomra az is, hogy bár a jogszerűtlen tevékenységét a közösségi oldalain folyamatosan dokumentálja, a vadászkamara mégsem lép. Felháborítónak tartom, de nem csak én, hanem nagyon sok másik vadásztársam is. Úgy gondolom, hogy fel kellett volna már régen állítani egy csoportot, ami a mi életformánkat veszélyeztető „anti-hunting”-gal, azaz vadászatellenes tevékenységgel foglalkozik, és ami egy aktív és folyamatos kommunikációt folytat a sajtóorgánumokon keresztül – javasolta a jegyző, aki hozzátette: Mert erre reagálnunk kell, hiszen ha a vadászat megszűnik, akkor a társágazatok is, a mezőgazdaság, erdészet és a természetvédelem is komoly veszélybe kerülnek. Ha felborulnak az ökológiai alapelvek, az hatással lesz minden ember életére – hangsúlyozta Takács Béla.
Véleménye szerint a vadászkamara nem kezeli a helyzetet, mondhatnánk azt is, hogy „Ülj le, egyes”, megbuktak. És nemcsak magam miatt vagyok dühös, hanem a kotorékos vadásztársak miatt is, mert mindannyiukat cserben hagyták, holott érdekvédelmi szervezetként kötelességük lett volna jogi és egyéb szakmai segítséget nyújtani.
– Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Nimród Vadászújságnak, mert egyedül ők foglalkoznak ezzel a dologgal és olyan, egyfajta érdekvédelmi tevékenységet látnak el azzal, hogy napvilágra hozzák ezeket a gyalázatos eseményeket, amelyet nem nekik kellene végezni, hanem a vadászkamarának. Botrány, hogy itt tartunk, hogy embereket a saját életformájukért, vadásztevékenységük végzéséért a munkájukban, az életükben nemcsak megkérdőjeleznek, kritizálnak, alpári stílusban szidnak, hanem eljutnak odáig, hogy megfenyegetik a gyerekeik megölésével! Ez egy őrület, ennek véget kell vetni – zárta a beszélgetést Takács Béla.
Állásfoglalás
Szerkesztőségünk állásfoglalást kért az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási főosztályától, ahonnan átirányítottak minket a Somogy Vármegyei Kormányhivatalhoz. Innen lapunk megkeresésére arról tájékoztattak bennünket, hogy a szóban forgó szervezetnél több hatósági ellenőrzést is lefolytattak 2023 tavaszától kezdve.
Az első 2023 májusában történt, amikor 1 őzet, és 29 rókát találtak nála, és 100 ezer forint vadvédelmi bírság megfizetésére kötelezték.
2024 tavaszán ismét ellenőrzést tartottak, ekkor összesen 28 rókát fedeztek fel a szervezet vezetőjének ingatlanjain, aki nyilatkozatában elmondta, hogy nem rendelkezik zárttéri vadtartási engedéllyel. 280 000 forint vadvédelmi bírság megfizetésére kötelezte őt a hatóság, továbbá arra, hogy a rókákat 8 napon belül adja át a területileg illetékes vadászatra jogosult részére. A szóban forgó személy a bírságot – határidőn túl – megfizette, azonban a rókákat nem adta át. Emiatt végrehajtásra került sor, amely során 21 vörös rókát gyűjtöttek be, és átadták a területileg illetékes vadászatra jogosult részére.
A 2023–2024-es években a szervezet egy esetben sem élt a bírósági felülvizsgálati jogorvoslati lehetőséggel, illetve a döntéseket nem vitatta.
Következő évben újabb bejelentés érkezett, ezért 2025. április 29-én a hatóság – a járási főállatorvossal együttműködve – ismét helyszíni szemlét tartott az ominózus telephelyen, engedély nélkül végzett vadtartás miatt. Az alapítványt üzemeltető vezető ekkor elmondta, hogy a telephelyen 1 anya róka, és annak 4 kölyke található. A rókákat Zala Vármegyében mentették, ezt követően kerültek a telephelyre. Mindezeken túl az anya róka lábának sérülésével indokolta a mentési tevékenységet.
Dr. Tóth Ferenc főállatorvos helyi megfigyelési zárlatot rendelt el, ismeretlen állategészségügyi státusz miatt, kéthetes időtartamra. A hatóság tájékoztatta az alapítvány képviselőjét, hogy a rókák kizárólag a hatósági főállatorvos engedélyével engedhetőek szabadon. A rókák nem voltak jelölve. Az alapítvány ezúttal sem rendelkezett engedéllyel vadmentési tevékenységre, ezért a vadászati hatóság a szervezetet ismét vadvédelmi bírság megfizetésére kötelezte.
Annak képviselője a döntéssel szemben 2025. július 29-én azonnali jogvédelem iránti kérelmet és közigazgatási per megindítása iránti keresetlevelet nyújtott be a Somogy Vármegyei Kormányhivatalhoz. A Pécsi Törvényszék 2025. augusztus 28. napján kelt végzésében tájékoztatta hatóságot, hogy a benyújtott azonnali jogvédelem iránti kérelmet csak részben – a keresettel támadott határozatban megjelölt ingatlanokon tartott rókák kiadására irányuló kötelezettség tekintetében – találta megalapozottnak. Döntésében a rókák átadásának határidejét 2025. szeptember 30. napjáig engedélyezte a szervezetnek, a kiszabott vadvédelmi bírságra vonatkozóan az azonnali jogvédelem iránti kérelmét elutasította.
A Pécsi Törvényszék 2025. augusztus 28. napján kelt újabb végzésében pedig tájékoztatta a feleket, hogy az ügyet, tárgyaláson kívül bírálja el, tekintettel arra, hogy egyik fél sem kérte a tárgyalás megtartását.
A cikk megjelent a Nimród Vadászújság áprilisi számában.