Albert Krisztián ismételten megvédte Európa-bajnoki címét a 13. Nyílt Európai Taxidermia Bajnokságon, a 33. Die Hohe Jagd & Fischerei kiállításon, Salzburgban. A fiatal preparátorral hazatérése után beszélgettünk.
– Ezúttal sem egy hétköznapi pályaművel védte meg címét? Mi adta az inspirációt?
– Versenymunkám egy vízen futó szárcsa csontváz-kompozíció volt. Már évek óta gondoltam rá, hogy ezt a témát látványos lenne kivitelezni. A nemzetközi versenyekre, bajnokságokra mindig olyan ötlettel próbálok előállni, ami a csontvázat egy nagyon dinamikus pillanatban ábrázolja. A versenyre való készülődés előtt kicsit tanácstalan voltam, voltak más elképzelések is, más fajokkal, de nem éreztem, hogy azok annyira egyediek lennének. Olyan fajokról van szó, melyeket kevésbé lehet látni valamilyen extrém, fajra jellemző pozícióban, így ezeket egyelőre elvetettem. A szárcsánál viszont nagyon ikonius etológiai sajtosságról beszélünk e mozgást illetően, és mivel a természetben is annyira gyorsan történik, gondoltam, ezt ki kellene dolgozni. Másrészről, egy közel ép csontvázú példány is rendelkezésre állt. A szárcsa hazánkban nem védett, így most a hosszas adminisztrációs ügyintézés sem előzte meg a munka elkezdését. Mindent egybevetve egyértelmű volt: ezt most kell megcsinálni.
– Milyen kulcsmozzanatai voltak ennek a munkának?
– A versenymunka elkészítése 4-5 hónapot vett igénybe, és még így is sietős volt a vége. A leghosszabb időt a csontváz enzimes letisztítása és vegyszeres zsírtalanítása, majd fehérítése veszi igénybe, legjobban koncentrálni pedig a már teljesen szobatiszta, maroknyi fehér csont összeragasztására kell. Ez utóbbi néhány napot vesz igénybe általában, persze nem reggeltől estig csak ezt csinálva. Legnagyobb kihívás ez esetben a csontváz stabilitásának elérése volt. Ezt a lábcsontokon és egy lábujjcsonton keresztül futó drótszállal oldottam meg, ámbár mivel a csontváz egyetlen kis ponton érinti a talapzatot, finoman kimérve, láthatatlan módon kellett azt az alapba belevezetni és ragasztani. Új volt az is, hogy a csontváz mellett a kompozíció része egy víztiszta műgyantából készült kisebb vízcsobbanás is, amely vezeti a tekintetet és ránézésre elhelyezi a csontvázat abba a környezetbe, amit ábrázolni szerettem volna. Most először dolgoztam ilyen anyaggal, egy ismerősöm már készített hasonlót, így részben az ő tanácsaira, részben pedig a saját művészi improvizálásomra hagyatkoztam. Jól sikerült!
– A hétköznapokban is van igény a vadászok részéről csontpreparátumokra?
– Egy komplett csontvázpreparátum kisebb célközönséget mozgat meg – vagy még csak sokkal kevésbé ismert –, és inkább múzeumi, kiállítási, tudományos jellegű téma. Ennek ellenére vannak olyanok, akiknek tetszenek ezek a darabok, bár a hétköznapokban leginkább koponyák készítésére van időm. Vadászok ritkán szoktak megkeresni, amikor mégis, akkor sok esetben régi trófeák zsírtalanításával, felújításával, esetleg olyan kéréssel, ami a jól ismert kifőzéssel nem készíthető el szépen. Én teljesen más tisztítási technológiával dolgozom, amely kifejezetten lassú, de ezzel lehet a legszebb végeredményt kapni.
– Van-e már következő terve, projektje, amelyen ügyködik a műhelyében?
– Az elmúlt időszakban elég sok egyéb teendőre kellett figyelmet fordítanom és a verseny előtti hetek is elég stresszesek voltak, így most még kisebb, esetleg lassan növekvő kapacitással fogok csontokat, főleg háztáji koponyákat tisztítani, leginkább saját gyűjteményembe. Ez még távoli terv, de már egyre többet gondolok arra, hogy szeretnék egy kis kiállítást, ahol munkáimat, gyűjteményemet mutathatom be a nagyközönség számára. Csontvázakat is fogok készíteni, de azt jobb szeretem nyugodtabb időszakokban végezni, mint saját művészi tevékenység, amelynek teljesen átadhatom magam.
Albert Krisztián idén vendégeskedett Rókamáj című podcastünkben. Az adás ide kattintva hallgatható meg.
Fotók: Bakóczi Csaba
