Gyorsan felvezetem a történetet, hogy az izgatott olvasó hamar megtudja, kinek és milyen álma valósult meg. Kezdem azzal, hogy az én álmomról van szó. Folytatom ott, hogy a vadászathoz kötődik ez az álom, különben minek is írnám meg ide.
Bár tősgyökeres pesti vagyok, a gyerekkoromat mégis végig kísérte a vadászat, amit nagyapámnak köszönhetek. Még óvodás voltam, amikor először kivitt magával, majd miután kiderült, hogy tudok órákig csendben várakozni, nem nyafogok, ha fázom, éhes vagy szomjas vagyok, ezután mindig vele mehettem. Sőt, az általános iskola előtti nyáron még Berek Jani bácsi, a legendás gemenci vadász is befogadott a veránkai vadászházba, hogy két hétig nála élvezzem az abszolút szabadságot. Előtte érdeklődött felőlem a vadásztársaktól, hogy mennyire kényes ez a gyerek. Miután megnyugtatták, hogy bírom a gyűrődést, befogadott, így 47 évvel később is szép emlékképeim maradtak Veránkáról és róla. Még érzem a számban a frissen fejt tehéntejből készült kakaó és tejbegríz ízét. Minden nap kivitt lovaskocsival etetni, vagy csak szemlélni a rá bízott területet. Már az elején bemutatta Borcsát, a kedvenc kocáját, akit minden vendégvadásztól féltőn védett. Ezzel az indulással vált életem rendszeres részévé a vadászat, egészen 19 éves koromig. Miután meghalt nagyapám, évtizedekig csak az emlékeimben élt mindez, már éppen átléptem az ötvenedik életévemet, amikor magam is vadászni kezdtem.
Magyarország egyik legszebb vidékén van egy tanya, ahova rendszeresen, évente többször is eljövünk a családommal. Kicsit a második otthonomnak érzem. Évekig csak vágyakozva hallgattam, amikor valahol eldördült egy lövés, próbáltam a hangból kitalálni, hogy örülhet-e a vadász a sikernek. Ilyenkor arról álmodoztam, hogy milyen cudar jó élete van annak, aki az otthonában a vállára kanyarítja a puskát, kilép a kertkapun és már kint is van a területen, ahol a vadat űzi és az erdőzúgást hallgatja. Mindkettőt nagy-nagy élvezettel. Soha nem hittem benne, hogy ez egyszer nekem is megadatik. Most pedig már második éve van ebben részem, amikor itt vagyunk a tanyán, és én hajnalban és alkonyatkor a vállamra kapom a puskám és ballagok a kapun túli területre, ahol szépségek és izgalmak várnak rám. Ez az én beteljesült álmom.
Tegnap este a lányommal és a fiammal ültem a lesen, majd hajnalban cserekeltünk egy olyan területen, ahol csak ritkán fordul meg vadász. Remélem Nagyapám és Jani bácsi most örülnek valahol és tetszett nekik, ahogy az utódok csendben, fegyelmezetten figyelik a természet szépségeit.