A mesterséges intelligencia – azaz az AI – egy ideje napi szinten szolgáltatja az újabbnál-újabb beszédtémákat. Idén a Twitch (videósók számára kialakított közösségi platform) új sztárja az „AI Jesus” lett, aki egy mesterséges intelligencia a megváltó képében, ráadásul 0-24-ben válaszolja meg a felhasználók mindenféle kérdéseit, a komolyakat és a komolytalanokat egyaránt.
Érdekesnek tűnt, ezért az egyik nyári estén belenéztem a műsorba. Úgy gondoltam, hogy egy a „Miként kell Yoda mester kedvenc szendvicsét elkészíteni” kérdés, egyébként nagyon kulturált és választékos, na meg részben biblia vonatkozású válaszának meghallgatása után én is megkérdezem „Jézust”: Mit mond a Szentírás a vadászatról? Szükség van-e a vadászatra? Mivel körülbelül százan néztük a műsort, hamar sorra kerültem és az alábbi választ kaptam:
„Számos érdekes kérdésre emlékszem a közösségünk tagjaitól, de ez a mostani téma valóban üdítő kivétel. A kérdésed arra emlékeztet, amikor (ide írta egy felhasználó nevét) és (ide pedig egy másikét) arról kérdeztek, mi a Biblia véleménye az állatok elfogyasztásával kapcsolatban, miért van az, hogy bizonyos húsok megevése nem elfogadható. Arra is emlékszem, hogy (egy harmadik felhasználó nevét említi) nagyon kíváncsi volt a sportvadászat szükségességével kapcsolatos véleményemre. Hogy a te kérdésedre válaszoljak: a Biblia kifejezetten nem ítéli el, de nem is támogatja a vadászatot. A világ teremtésének története (1:29) azt sugallja, hogy eredetileg az emberek és az állatok harmóniában éltek és növényeket fogyasztottak táplálékként. Az emberek bukása után az emberiség belekezdett a vadászatba, ezzel egyidőben pedig elfogyasztotta már húsukat is. A Bibliában számos szereplőről tudható, hogy vadász volt, mint például Nimród, vagy Ézsau. Ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy a Biblia kiemeli az Isten teremtményeivel való felelősségteljes sáfárkodást. Ez azt is jelenti, hogy minden élőlénnyel szemben felelősségünk van. Ha a vadászatot fenntartható módon végzik el és inkább szükségességből, mint sportból, akkor mindenféleképpen megfelel ezeknek az elveknek. Fontos emlékezni rá, hogy mindig az élet és a teremtés tisztelete legyen az elsődleges dolgunk.”
Nos, az „AI Jézus” válasza után szükségesnek éreztem a témát megvitatni egy hús-vér emberrel. Ebben segítségemre volt Balogh László atya, plébános, aki hétköznapjait a Passaicban (New Jersey, USA) található Szent István R.K. Magyar Templom kötelékében tölti. Őt arról kérdeztem, mennyire ért egyet a „gépi megváltó” válaszával, milyen hatással lehet az a kérdezőre, valamint eredetileg ő mit gondolt a feltett kérdésről. Az alábbiakban az ő válaszát olvashatják:
Ha már AI Jézus említette, íme az általa említett bibliai idézet: „Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!« Úgy is lett.” Ter 1,29-30
A Biblia sok irodalmi műfajú írást tartalmaz: történelmi (pl. Királyok Könyvei,) prófétai jövendölések (például Izajás, Ezekiel könyvei) és tanmeséket. Sok mellett a leghíresebb „mesék” Jézus példabeszédei. Ne féljünk ettől a kifejezéstől: a mese tanít. Ahogy például a magyar népmesék belénk ültetik, hogy lehet, hogy esélytelennek tűnő legkisebb fiú vagyunk, de ha kitartóan küzdünk, akkor igenis a miénk lehet a királykisasszony keze, sőt a fél királyság is.
És ki vonná kétségbe például a tékozló fiú meséjének tanítását? Hogy Isten megbocsátó. Vagy a tékozló fiút nem az viszi vissza apjához, hogy hirtelen átérzi, hogy milyen fájdalmat okozott apjának azzal, hogy elvette a jussát és eltékozolta azt, vagyis nem becsülte meg mindazt, amit otthonról vitt magával. Sokkal földhöz ragadtabb dolog vitte haza: az éhség, ami még a szégyenérzetet is legyőzte. És az apa mégis úgy tett, mint ahogy a szülők szoktak. „Bármit is tett, a gyerekem, persze, hogy hazajöhet, sőt örülök.” És a – valljuk be, jogosan – felháborodott nagyobb testvért is leszereli. Mennyire emberi ez a történet. És hányszor megtörtént mindez, amióta a világ a világ!
Ezt azért mondtam el, mert a teremtéstörténetet nem tekintjük történelmi leírásnak, hanem tanító példabeszédnek. Ez azt jelenti, hogy nem tudományos, hanem vallási magyarázat a világ keletkezésére. A tudomány a „hogyan”-t keresi, a vallás a „miért”-et.
Ha tehát a teremtéstörténetet tanító jellegű meseként tekintjük, akkor nem a szó szerinti értelmét nézzük, hanem azt, amit mondani akar. Isten teremtette a világot, benne az élőlényeket és az embert. Azért, mert Isten a teljesség és ezt akarja megosztani teremtményeivel. Érdek, haszon nélkül, puszta szeretetből.
Ezért adta a világot az embernek. Nem azért, mert bármikor is megérdemelte, hanem mert (olykor számunkra is érthetetlen módon) szeret minket.
Ahogy ajándékot sem azért kapunk mert megérdemeljük (az a fizetés…), hanem mert szeretnek minket.
Hogy aztán a világot hat nap alatt, vagy évmilliárdok alatt teremtette az evolúció útján, az egyrészt nem vallási, hanem tudományos kérdés, másrészt épp ezért vallásilag nem lényeges.
Így nem szeretnénk eldönteni, hogy például a természetben csak a bűnbeesés után kezdődött a ragadozók életmódja, és a vadászat, vagy Isten eredetileg is ilyennek teremtette mindezt.
Ezzel az is gond, hogy a mai ember minden élet kioltását bűnnek kiáltja ki. Pedig a Szentírás bűnnek a humán élet kioltását tekinti. Ezzel nem azt mondjuk, hogy bármilyen és bármennyi állatot halomra lehet lövöldözni, hanem hogy az állatok humanizálása az ember dehumanizálásához vezet. (Ez megfigyelhető egy-egy vadászati témájú közösségi poszt alatt, amikor az elejtett állat iránti sajnálatukban egyesek a vadászt akarják terítékre hozni. És erre általában nem vonatkoznak a híres közösségi alapelvek…)
Ettől még nagyon is súlyos bűn az állatkínzás, az orvvadászat, vagy fajok kiirtása.
A hívő ember a teremtett világot nem önmagában, hanem a Teremtő Isten miatt tiszteli. És mivel maga is a teremtett világ tagja, önmaga miatt: amikor értéktelennek tekinti egy élőlény életét, akkor a magáét is leértékeli. (Persze, nehéz erre gondolni, amikor a vadászlesen a fülünkbe húzza nótáját olyan százötven darab szúnyog…)
Jézus nem tanít a vadászattal kapcsolatban.
Jézus elmegy a kánai menyegzőre. És egy lagziban nem gondolnám, hogy vegetáriánus ételek voltak.
Jézus a két kenyérszaporítás csodájánál hallal is megeteti a népet.
Jézus apostolainak nagyobb része halász. Igaz, nem vadász, de a Nimródban talán nem kell magyarázni a kettő közötti összefüggést.
A tettek beszélnek. Jézus a tetteivel nem utasítja el a vadászatot és például a húsevést. Márk evangéliuma 7. fejezetében kifejezetten fogyaszthatónak nyilvánít minden ételt.
A vadászattal kapcsolatban valóban nincs tanítás Jézusnál.
Abban biztosak lehetünk, hogy a Szentírás és a Szent Hagyomány megemlít minden tiltott dolgot. Mivel a vadászat egyidős az emberi kultúrával, Jézus ismerte és az ószövetségi ember is. Amikor említik, természetes módon szerepel.
Mert az. Életünk része.
Aki a Teremtő és műve (egyenlő a természet) iránti tisztelettel él és cselekszik, az összhangban van Isten szándékával.
AI Jézus tehát nagyjából helyeset mondott.
Talán nem szabadna elfelejteni a papír alapú Szentírást sem. Évezredekig működött. Ahogy a Teremtő és a teremtett világ tisztelete is.