A tavaszi őzbakvadászatok ideje lejárt.
Terítékre kerültek a legöregebbek vagy éppen azok az őzbakok, amelyek trófeája ugyan igen kívánatos, de agancsformájuk megjelenése az adott őzállományban nem kívánatos.
Májushoz képest szokatlan, mondhatni, rekkenő hőség van, a több alkalommal 30 °C-ot elérő napi hőmérséklet pedig egyáltalán nem kedvez a vadásztatásnak sem.
Vibráló, délibábos a határ, és sokszor hosszabb ideig eső híján vagyunk. A kalászosok közül már a kései búzák is elvirágoztak, és sok helyen a bodza fehér és a pipacs piros virágai virítanak.
A territóriumot védő őzbakok egy-egy fiatal bakocskát visszavernek, és gyorsan az árnyékot adó cserjés felé igyekeznek. Majd az üzekedésben újra találkozunk velük, most viszont a sutáké lesz a főszerep, hisz eljött a gidanevelés ideje.
