Legalább is az Őrségi Vadásztársaság területén. A Vas megyei 6500 hektárt kezelő, 38 tagot számláló társaság az Őrség északi részén – Szalafő, Őriszentpéter, Kondorfa és Farkasfa községek határán – gazdálkodik, a vadászterület erdősültsége 67 százalék.
Györke Roland, a társaság vadászmestere foglalta össze a gímszarvas idény szeptemberi történéseit.
„Nagyon szerencsésen zárjuk a bőgés időszakát, ugyanis idén végre minden együtt volt a sikerhez, az intenzív bőgés, a nagy bikák és a fizetőképes kereslet is. Az elmúlt években valami mindig hiányzott és gyakran csak kerülgettük a komolyabb bikákat, mert a vendégeink az 5-8 kilogrammos agancsosokat keresték. Ezen szerettünk volna változtatni és mostanra úgy tűnik, sikerült is. Az elmúlt évek szisztematikus munkájának eredményeképpen már egy-két éve mutatkoznak nagyobb bikák, rájuk pedig új vendégkörre van szükségünk. Első lépésben igyekeztünk meghagyni az ígéretes bikákat, a második lépésben pedig a vendégkörünket kellett átstrukturálnunk, a helyzethez igazítanunk. Az 5-6 kilogramm körüli bikákat elejteni szándékozó vendégeinknek idén kevesebb lehetőséget biztosítottunk és előnyben részesítettük a komolyabb bikákra érkező bérvadászokat.
Az éves hasznosítási tervünk gímbika vonatkozásában 45 egyed. Általánosságban elmondhatom, hogy a bőgésben 20-22 példány kerül terítékre, ezek többsége a középkorú korosztályból. Ha volt egy-kettő nagyobb, azzal már elégedettek voltunk, ezzel szemben az idei évben 5 erős bika is feküdt a terítéken. Ez a mi társaságunknál annyira kirívó, hogy még a sokat látott elnökünk sem emlékszik ilyenre! Ahogy most látjuk, lesz 3 arany- és 3 ezüstérmes bikánk. Viszonyításképpen mondom, hogy tavaly a legnagyobb trófeatömegünk 9,70 kilogramm volt. Ez idáig 20 bika esett és azt 18 vendég ejtette el, én magam 9-et hozattam terítékre 7 vendéggel. A kísérővadászok: Györke Roland, Németh Gábor, Bándoli Miklós, Babaics Ábel és Simon Bálint.
Szeptember 5-e előtt általában nem is szoktunk vendéget fogadni, de idén már szeptember 2-án terítékre került az első gímbika 8,5 kilogrammos trófeatömeggel. Eseménydús volt a szeptember 12-i hét második fele is. A hét elején napokig esett az eső, majd amikor végre elállt, nagyon jól beindult a bőgés. Szombat (09.17.) és kedd (09.20.) között 5 komoly bika esett, ugyanis szeptember 17-én érkezett egy háromfős, évek óta visszajáró tiroli csoportunk, akik 9,70-11,20 kilogramm között ejtettek bikákat.
Még egy vendégünk van, aki 1 középkorú bikát szeretne elejteni, utána pedig a hétvégétől a tagok bevonásával megkezdjük a fiatal korosztály hasznosítását, a tagok 8-10 agancsost ejthetnek. Az elmúlt évekhez képest a vadkár miatt erősebben szeretnénk hasznosítani a fiatal korosztályból. Vendégeink számára erre a kategóriára 5 kilogrammos trófeatömegig jelentős kedvezményt biztosítunk, így október 16-ig még 15 vendég érkezik hozzánk.
A terítékre került bikák átlagéletkoráról még nem tudok nyilatkozni, hisz eddig 15 trófeát bíráltattunk le, de annyi bizonyos, hogy több koros bika feküdt a terítéken, két egyed minimum 12, egy pedig legalább 11 éves.
Az idény érdekességei, hogy a legnagyobb bika (12 kg körüli) az elejtő életének első bikája volt, eredetileg 5-8 kilogrammos agancsosra szólt a vendég szerződése, de annyira megtetszett neki az impozáns agancs, hogy némi tanakodás után mellette döntött. Sokáig fogunk emlékezni egy szeptember 19-én terítékre hozott bikára is. Szeptember 15-én reggel egy visszatérő vendégvadász ugyanis 50 méterről megsebzett egy páratlan 22-es bikát, melyet aztán kerestünk, de sajnos nem találtuk meg. Egy másik vendégnek azonban szeptember 19-én este a 15-én megsebzett bikát bőgésben sikerült elejtenie. Utóbb láttuk, hogy a vadat a nyakcsigolya fölött érte a 15-i találat. A 12 évesre becsült bika trófeatömege 9,80 kilogramm.
Idén 10-20-a között volt a legjobb bőgés és tartott is 6 napon át, majd utána szeptember 21-én szerdán, mintha elvágták volna. Ilyet még nem tapasztaltam eddig, mert fokozatosabban szokott alábbhagyni a bikák „lelkesedése”. Ezt az ünő túlhasznosításnak tudom be – a vadkár miatt ugyanis nyáron elkezdtük hasznosítani az ünőt – és most bőgésben az a körülbelül 30 fiatal nőivarú egyed, ami későn üzekedne, bizony hiányzik a területről”.
